Budapest, 2009. (32. évfolyam)
2. szám február - Zeke Gyula: Időzés, utazás
évre címet viseli. Rendkívül élvezetesek a keretes szövegbetétek, melyek példás módon mindig a – jobbára a korabeli szaksajtóból származó – lelôhely megjelölésével együtt kerültek a kötetbe. Általuk a kötet két – általában külön életet élô – funkciót is betölt: egyszerre népszerû szakmai áttekintés és a tárgykör afféle szöveggyûjteménye. Nem véletlen arattak sikert a színészek néhány válogatott darab felolvasásával a Tranzit-beli bemutatón. Kedvemre van az elôzék vérnarancssárgája is, mely – szándékoltan vagy véletlen: egyre megy – a szerzô MANCS-énjére utal. Tetszik Legát szövegeinek nyilvánvaló szakmai megalapozottsága, melyekben a tárgyi és idôrendi fegyelmet kaleidoszkopszerû ritmusváltások lazítják. Nyelve így a tôle megszokott kritikus és bennfentes autonómia, valamint a szakmai történetmondás fegyelmes kényszere közt valahol félúton állapodik meg. E megjegyzés át is vezet a kritikai észrevételekhez. A szerzô érdeklôdését sosem kifogásolhatjuk, az a személyes ügye. Baj viszont, ha egy könyv címe többet ígér, mint amit kapunk tôle. Márpedig a Közlekedik a fôváros címmel sajnos ez a helyzet. Hogy történeti áttekintéssel van dolgunk, azt a borítóra pillantva nem a cím alapján, csak Füttyös Kati festett alakját látva tudjuk. Elkezd hiányozni hát az idôhatár megjelölése: milyen korszako(ka)t fog át a mû. Ez még a tartalomból sem derül ki egyértelmûen. Hogy a szocialista korszak Budapestjének közlekedéstörténetérôl van szó, vagyis az 1949-tôl 1989-ig tartó, majd napjainkig ívelô idôrôl, azt csak az elsô célzott beleolvasgatás után látjuk. A megelôzô korszakokról mind össze a tizennyolc oldalas – képekkel tarkított – Elôszóból tudhatunk meg valamicskét, jóllehet a cím fôváros szava olvastán már önkéntelen 1873-ra tennénk az áttekintés kezdôhatárát. Talán helyes lett volna a szerzô és/vagy a kiadó részérôl, ha a címbe emelnek egy zárójeles évszámot. Meglehet, úgy ítélték meg, hogy ez – mint a tudományos szárazságra utaló jel – rontaná a könyv piaci esélyeit. Budapest világvárossá válásának évtizedeivel, a két világháború közti város és a második világháború utáni koalíciós évek közlekedéstörténetével tehát csak kutyafuttában foglalkozik a kötet. A képanyaga azonban így is hihetetlenül gazdag. Annál érthetetlenebb és fájdalmasabb, hogy – a már említett szövegbetétekkel szemben – e képanyag forrás-, de fôként év- és helyszínmegjelölés nélkül, szinte idôtlenül úszik a kötetben. Elôfordul, hogy egy-egy kommentár valamelyest eligazít a fönti kérdésekben, és persze a felvételek többségét némi képi és történeti érzékkel és iskolázottsággal az olvasó nagyjából el tudja helyezni az idôben és – már kevesebb biztonsággal – a város terében is. A kötetnek mégis alapvetô hiányossága a pontos referenciák elhagyása. Ez jelentôs mértékben csökkenti a felvételek forrásértékét, s ezáltal az egész kötet várostörténeti értékét is. Félve vetem fel, csak nem emögött is valamiféle olvasókímélési meggondolás húzódik meg?! Ha arra gondolok, hogy a kiadók többsége micsoda zsigeri ellenszenvvel viseltetik mostanában a lábjegyzet iránt, a feltételezés nem légbôl kapott. Örömmel vettem volna végül, ha Legát Tibor öntörvényû kritikus szellemét erôsebben látom megvillanni a Combinók és fôként a 4-es metró ügyének tárgyalásakor. A Közlekedik a fôváros élvezetes olvasmány, hiánypótló munka. Remélhetem csupán, hogy hamar elkel, és a szerzônek és kiadójának módja lesz a második kiadásban a fönt jelzett hiányosságok legalább részbeni pótlására. Afelôl sincs kétségem, hogy Legát Tibor, ha akarná, meg tudná írni Budapest világvárosi évtizedeinek közlekedéstörténetét. A munkát, melynek kisszámú fehér oldalán a szöveg alatt Budapest körvonalai sejlenek, Demszky Gábor fôpolgármester, Hagyó Miklós fôpolgármester-helyettes és dr. Kocsis István, a BKV Zrt. vezérigazga tója is elôszavával látta el. (Közlekedik a fôváros. Írta és szerkesztette: Legát Tibor. Budapest, 2008, Jószöveg Mûhely Kiadó, 272 old.) ● 39 BUDAPEST 2009 február
