Budapest, 2009. (32. évfolyam)

2. szám február - Török András: Simplicissimus Budapestje

Mottó 2 „Én a várossal akarom Önt megismertetni. Azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásra hajló erotikája, melyben néha erô fejezôdik ki, és olykor grácia, a forgalmak hôfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autóbuszszámokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk. Vagy valami ilyesmi.” Mire jók a pesti lépcsôk? Sok budapesti is azt hiszi: a lépcsô pusz­tán arra való, hogy tengerszint feletti ma­gasságunkat változtassuk. Néhány kiegé­szítô cél: – idôutazás (a Tóth Árpád sétány és a Lo­vas út között, a fedett középkori lépcsôn lefelé), – a gyúrt márvány oldalfal csodálata, köz­jegyzôtôl jövet, lehetôleg lefelé (a Szent István körút 16. alatti bérházban), – a rossz helyre születettség múló képzete (az Operaház fôlépcsôházában) – gyönyörködés vasszerkezetben, kifulla­dás palástolására (útban a Bazilika kilá­tója felé, a liftet megkerülve), – kôkopás-állósági vizsgálat (a Kálvin téri aluljáró villamosmegállóhoz vezetô feljáró­jában, a Belváros felé, nincs már meg), – töprengés elúszó dinnyehéjak felett (a bu­dai Duna-parton, a Margit hídtól délre, a H-Epicentrum salátabár hûlt helyének magasságában), – a magyar építészet 70-es évekbeli álla­pota feletti szomorúság érzéki átélése (a Vízmûvek székháza a XIII. Váci út 23-27. alatt, ahol a széles lépcsôket az átadás pil­lanatában virágládákkal rekesztették el. Késôbb ez drótkerítéssel is kiegészült.) Tovább is van, mondjam még? Utcán, ha kell A Gresham megnyitásáig Kelet-Európa leg­tágasabb, legtisztább vécéje a Centrál Kávé­ház alagsorában volt található. Dachsteini márvánnyal burkolták. Nem vitás, most a második helyre szorult. Manapság mintegy száz nyilvános vécé van Budapesten, sajnos nagyon kevés. Megvan még hét bájos ún. „zöld villamos”, melyek közül az elsôt 1870-ben állították fel. Ezek­ben valaha egy „nagy magyar találmány”, a kátrányos olajjal bekent vizeldefal szolgálta a megkönnyebbülni vágyókat. Budapesten 1982 óta lehet nyilvános vé­cét bérbe venni – az elsô a Batthyány téri aluljáróban nyílt, s alig volt olyan világlap, melynek budapesti tudósítója el ne zarán­dokolt volna oda, a kisvállalkozóhoz, aki öt forintért hawaii gigantposztert, halk ze­nét, jó szagot és tisztaságot volt képes szol­gáltatni. Még ennél is híresebb volt az ún. „proto­koll vécé”, ahová semmi pénzért nem le­hetett bemenni. A május elsejei dísztribün (azelôtt: Sztálin-szobor-talapzat) mélyén húzódott meg, s április 30-án biztonsági okokból ott kellett aludnia a vécésnéninek. Mindig hozott virágot leghíresebb vendé­gének, a pártfôtitkárnak, aki viszont min­dig százforintossal fizetett, és nem foga­dott el visszajárót. Az év többi napján ez a vécé zárva volt. Általános szabály, hogy vécére mindenho­vá be lehet menni – minél elôkelôbb a hely, annál magától értôdôbben. Magabiztosnak kell lenni – „ebben áll a nagy titok”. Önöké is a város – legszebb vécéivel együtt. Hat tanács, (jobb) étterembe 1. Minden esetben foglaljunk asztalt, dél­ben is. Budapesten (már) nem kelt visz ­szatetszést, ha a megrendelô hosszasan végigkérdezi a szabad asztalok elhelyez­kedését, forgalom, fény, zeneközelség, do­hányzás szempontjából. Egyetlen elron­tott este is eggyel több a kelleténél. 2. Mindig tekintsük a helyet egy fokozattal elôkelôbbnek, mint ami a helyzet. Tehát ahogy beléptünk, álljunk meg, és várjuk meg, hogy a helyünkre kísérjenek. Még akkor is, ha idôközben felmértük, hogy itt nem ez a szokás. De fordítva baleset történhet. 3. A bonyolult evôeszközökhöz létezik egy diplomatáktól tanult aranyszabály, el­mondom, hátha valaki nem ismeri. Az evôeszközökkel mindig kívülrôl befelé haladjunk mindkét oldalon. És persze buzgón figyeljük a mások módszereit. 4. Mindent és mindenhol nyugodtan kér­dezzünk meg. Például így: „Nincs gya­korlatom a Saint-Jacques kagyló elfo­gyasztásában. Megmutatná, uram, miként használjam ezt a furcsa szerszámot?” Miénk a város, minden éttermével, azok minden evôeszközével együtt. 5. Mindent meg lehet kérdezni, de csak azután, hogy az étlapot áttanulmányoz­tuk. Lehet, hogy választ kapunk belôle a kérdéseinkre. 6. Ugye azt nem is kell mondani, hogy rá­diótelefont és pittyegô órát ne vigyünk finomabb étterembe? Kapcsolódó, haladó lecke Másnap térjünk be valamelyik antikvári­umba, és vegyük meg Brillat-Savarin „Az ízlés fiziológiája” címû mûvének reprintjét. Ma is friss és szórakoztató, noha 1912-ben fordította Ambrus Zoltán. Mint a mostaná­ban írt elôszó helyesen mutat rá, a címben az „ízlés” helyett „ízlelés” értendô. Élmény a Zeneakadémián, férfikorból Ha az ember negyven éves, és a történe­lem forgószele a kulturális államtitkár­ságba ejtôernyôzi, néhány hétig azt hiszi, hogy elég, ha beszél, az emberek az ô bül­bülszavára kíváncsiak, ahelyett hogy pél­dául a jövô évi költségvetésért lobbizna. Így került Simplicissimus a Zeneakadémia száztizenvalahányadik tanévének megnyi­tójára. Kérdezték, akar-e szólni – és persze hogy. „Kedves diákok, irigylem Önöket, hogy Európa egyik legszebb tanintézetébe járnak” – így kezdôdött a rögtönzött üd­vözlet – „A régiek már biztosan alaposan megnézték ezt a termet, úgyhogy csak az elsôsök kedvéért mondom el, hogy van itt két nagyon érdekes latin felirat. Az egyik így szól: Sursum corda, azaz „emeljétek fel a szíveteket”, a katolikus liturgiából, a másik: Favete linguis, ami kb. azt jelenti, 20 Simplicissimus Budapestje * *Mottó: „Nekem mondod, pestinek, hogy füle van a tepsinek?” – XX. század végi mondás Egy hónap üledéke. Elhúzódó ünnepek, kevés autó, értelmes képû külföldiek nagy tömegben, köztük sok az idôs, a nô és a meleg pár. Pedig köd, nyálka, gázhiány, aggódás, válsághangulat, szibériai idôre váratlan tavasz. Tobzódás, mozi, dagonya, halasztott luxus. – Fékezett vagy késleltetett habzás? Semmiképpen sem a sok évi átlag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom