Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Vargha Mihály: Profitváltás
Vörös Károly Budapest legnagyobb adófizetôi címû könyve szerint a család azok közé tartozik, amelynek tagjai három generáción át bent maradtak az élbolyban. Már Jálics András Ferenc részt vett a reformkor nagy alapításaiban, a Cukorgyár Egyesületben, a Pesti Kereskedelmi Bankban. Fiai, amellett, hogy a borkereskedô céget egészen az 1920-as évekig mûködtették, igazgatósági, elnöki tisztségeket töltöttek be vezetô bankokban, mint amilyen az Osztrák-Magyar Bank, vagy az Egyesült Budapesti Fôvárosi Takarékpénztár. Az 1840-es évek végén a leggazdagabb kereskedôk és polgárok a régi Lipótvárosban és a Király utcában, az 1880-as évek elején az Andrássy úton építkeztek. Nem maradt ki az Andrássy úti gründolásból a boron meggazdagodott família sem. 1882-ben Kallina Mór tervezte meg Jálics Ignác számára az 59-es számú palotát, amelyet aztán 1891-ben Andrássy Aladár vásárolt meg. De a Király utcai házhoz mindvégig hûségesek maradtak. Egészen az államosításig megtartották, sôt lakták is. Homlokzatát az 1920-as években átalakították, rokokó hatású szôlôfürtökkel díszítették, elfedve az akkor már ósdinak tartott, egyszerû klasszicista architektúrát. 2000 és 2006 között nagy átalakításon esett keresztül a Jálics-ház. Lakóházból középületté vált, a V.A.M. Design Center hatalmas kiállítóterei a modern ipar- és képzômûvészet minden rendû és rangú produktumát kínálják a közönség számára. Az átalakítás során a válaszfalak eltûntek, és kibontakoznak a nagy sodrású, egymás mögött sorakozó terek. A falakat nem vakolták, láthatóvá vált a tégla-kô vegyesfalazat, a sokféle izgalmas boltozási mód. Ám nyersen hagyták az udvar hátsó szárnyainak újonnan épített betonfalait is, s hangsúlyos elválasztó elemet illesztettek a régi és az új közé. Az elválasztás ôszinteségre vall, hiszen nem sikerült a régit összekötni az újjal. Nem válik az épület elônyére az sem, hogy a szép klasszicista vaskorlátokat utánzatokkal cserélték fel, az udvart lefedô vasszerkezet is mintha hangsúlyosabb lenne a kelleténél, s fölötte mégis mintegy szégyenkezve jelenik meg a tetôtérben kialakított új emelet. ● A spektákulum társadalma teljes egészében ránkszabadult. A városokban már nem csak fogyasztási cikkek túlkínálatára születnek plázák, a kultúra is egyre inkább nagyipari termékké válik. Kiváló példa erre a Jálics-ház átvedlése Vinczeházzá a Király utcában. Ahol egykoron a hegy levét, a bort palackozták, tárolták, árusították, ott most a szemnek szóló, hol egyedi, hol kis sorozatban elôállított, hol akár nagy szériára is föltuningolt termékek iparszerû bemutatása, kelletése, árusítása folyik. A tetôtérben lesznek hozzá mûtermek, vendéglakhelyek is, szigorúan ellenôrzött bohémtanya módjára. S persze megvan hozzá a megfelelô csomagolás, az építészeti látványvilág. A váltáshoz – ami nem egyik pillanatról a másikra zajlott le, közbejött egy félévszázados „másállapot” – most az épületet kipucolták, és maga is spektákulummá vált, ahogy azt korunk diktálja, mondhatnánk, ahogy „korszerû“. Ordító baj nincs vele, voltaképpen úgy néz ki, mintha mûemléknek tekintették volna. Impozáns udvar gangos emeletekkel, alatta látványos pincetér, közte részben üvegfödém. Nem nagyon szólhatunk most már ellene, a hosszú történés a szemünk elôtt zajlott: „A teljesen leromlott Jálics-ház néhány évvel ezelôtt újra magántulajdonba került. A több mint ötven lakásból a lakókat kiköltöztették, hogy az üres házat nemzetközi dizájn-központtá alakíthassák, Profitváltás szöveg: Vargha Mihály, fotó: Sebestyén László 8 BUDAPEST 2008 március
