Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Csákvári Géza: Kis lépések a jövő mozija felé
30 BUDAPEST 2008 február akár háromdimenziós változatban. Az IMAX mellett szól az ismeretterjesztési funkció gyakorlásának a lehetôsége is: a mozi beruházója és üzemeltetôje, az izraeli Cinema City International magyarországi leányvállalata az Oktatási Minisztériummal tárgyal, hogyan lehetne a nemzeti alaptantervhez adaptálni az IMAX-könyvtár több mint kétszáz oktatási célú filmjét és segédanyagát. A REAL-D A fôvárosban három évvel ezelôtt kezdôdött nézôszámcsökkenés most már tendencia, tavaly is mintegy öt százalékkal esett vissza a forgalom. (Az már más kérdés, hogy a bevétel egy százalékkal nôtt.) A hazánkban piacvezetô Palace Cinemas is belátta: olyan technikai változtatásokra van szükség, amelyek visszacsábítják a mozizókat. A West Endben található multiplexükben november végén megnyitották a digitális termet, amelyben az úgynevezett Real-D technológia segítségével, igaz, normál méretû vásznon, de három dimenzióban vetítenek. Egyetlen terem „modernizálása” csaknem százezer euróba került. A vetítô önmagában hatvan-nyolcvanezer euró, a szerver, amelyen digitálisan tárolják a filmeket, újabb tízezer. További szépséghibája, hogy még csak pár tucat 3D-s mozifilm áll rendelkezésre. A próbafilm a Beowulf – Legendák lovagja. Az új technológia iránti érdeklôdést jól tükrözi, hogy míg a mû normál, kétdimenziós változatáért nem tolongtak az emberek, a West End digitális termében az elsô héten 5800, a másodikon pedig 5100 jegyet adtak el. Azt mindenesetre ma még nem lehet megjósolni, hogy mikorra állnak át teljesen a hazai többtermes vetítôk erre technológiára. A minôség alapvetôen nem jobb, mint egy friss celluloidkópiáé, kivéve, hogy az utóbbi sérül a vetítések során, karcos, kopott lesz. A digitális kópiának sokkal kisebbek az elôállítási költségei is. Az Egyesült Államokban az gyorsította fel a fejlôdési folyamatot, hogy a forgalmazók anyagilag támogatják azokat a mozikat, amelyek vállalják a technikai fejlesztést. Átállás az Art-mozikban Kérdés, hogy ezek a jelenleg méregdrága technológiák hogyan segítenek majd a rétegkultúra, azaz a mûvészfilmek terjesztésében. A háromdimenziós megoldás a mûvészmozik esetében biztosan tárgytalan. Ezzel szemben a digitalizálás sürgôs és fontos feladat: ki kell használni az eljárás azon adottságait, amelyek révén a hagyományos celluloidkópia helyett szerverrôl vagy mûholdas kapcsolat segítségével lehet vetíteni. Ezáltal ugyanis a magyarországi Art-hálózat 68 vetítôtermének mûsorszerkesztése teljesen rugalmassá válna, és gazdaságilag racionalizálódna. Manapság például egy delikát mûbôl két-három kópia készül, jó ideig eltart, míg eljut az összes vidéki filmszínházba; a digitalizálás után azonban egy-egy premierfilmet az összes vetítô akár egy idôben is bemutathatna. Ehhez nincs szükség a legdrágább technológiákra, saját beruházással, illetve állami segítséggel megoldható lenne. A mûvészmozik egyesülete ez ügyben tárgyalásokat folytat az NKA-val. Bár a celluloidkópiákat gyártók mögött álló lobbi mindent elkövet, hogy a mozipiacot ne happolja el tôle a számítástechnikai ipar, a nemzetközi trend is mutatja, hogy ez nemsokára be fog következni. Több budapesti moziban például már projektorral vetítik a reklámokat, és az így lecsökkent költségek miatt visszatértek a kisebb, lokális hirdetôk. Igaz, vannak olyan nyugat-európai országok, ahol a mûvészmoziknak csak öt százaléka áldozott a digitális vetítési technológiákra, de Írországban már megtörtént a teljes átállás. A szakmabeliek szerint a két technológia még körülbelül tíz évig megél egymás mellett. Aki aztán addig nem fordít pénzt a fejlesztésre, lehúzhatja a rolót. ● a képek forrása: IT Magyar Cinema Kft.
