Budapest, 2008. (31. évfolyam)
2. szám február - Vargha Mihály: Pesti gömböc a Vigadó hátán
amit némiképp takar a ház ruhája, a fölfelé táguló sorokban függesztett üvegtáblák. Mögöttük hármas tagolás fedezhetô fel vízszintes irányban is, az alsó két szint a kereskedelemé, a következô három szinten bérbe adható irodák létesülnek, míg a két felsô szinten, az ötödik és hatodik emeleten nyolc lakás épült. Ezekhez önálló földszinti elôtérrendszer, valamint fönt egy tetôszinti utca tartozik, ahonnan kilátás nyílik az átrium belsejében lévô függôkertekre is. A lakásokat már értékesítették, így az épület vegyes tulajdonú: a fô tulajdonos az ING, az irodák bérbeadója pedig a Mûvészeti és Szabadmûvelôdési Alapítvány (MSZA), mely még az Antall kormány idején lett a lebontott épület bejegyzett tulajdonosa. A kettôs telek hasznosításának története több mint kétszáz éves. 1806-ban Johann Aman bécsi építészt bízták meg a térre nézô telekrész beépítési terveinek elkészítésével, 1808–1812 között megszületett itt a Német Színház. A Duna felôli telekrészen 1832-re épült fel a kivitelezô, Pollack Mihály rajzai alapján a Redout – az elsô Vigadó. 1847. február 2-án a Német Színház egy pirotechnikai malôr következtében leégett. Amikor 1849-ben az osztrák császári csapatok Budáról ágyúzták Pestet, a Redoute célpont lett, és sok más Duna-parti épülettel együtt ez is találatot kapott. A Színház-Redoute együttes újjáépítése 1853-ban került ismét napirendre. Végül 1859-ben Feszl Frigyes t bízzák meg a tervezéssel, de akkor csak a Vigadó helyreállítására volt pénz. 1865. január 15-én nagy bállal nyitották meg. A térre nézô oldalon 1873-ban Linzbauer István tervei szerint épült fel neoreneszánsz stílusban Haas Fülöp szônyegáruháza és bérháza. (1944-45 telén, az ostrom hónapjaiban súlyosan megsérült, 1959-ben lebontották.) A Vigadó külsô homlokzatait a hatvanas években állították helyre, a belsôt pedig a hetvenes években rekonstruálták, és 1980-ban újra megnyitották a többfunkciós épületet. Ekkor már állt az ORI-irodaház, az „elizélt palota”, amit a KÖZTI tervezett (építész: Tallós Elemér és Hüb ner Tibor, 1971). Irodák, földszinti üzletek mellett próbatermek is voltak benne, a Vigadóhoz igazítva hasznosítását. 1993-ban kormányhatározat adta át mindkét épületet – mûködési költségeinek fedezetéül – a Mûvészeti és Szabadmûvelôdési Alapítványnak. A szervezet az elsô perctôl el akarta adni a térre nézô házat, de próbálkozásai csaknem egy évtizedig sikertelenek maradtak. Utoljára 2001-ben, s bár akkor is eredménytelen lett az akció, a tenderen részt vevô ING Ingatlanfejlesztô Kft. ajánlata végül is megtetszett az alapítvány kuratóriumának. 2002 ôszére létrejött az egyezség: a befektetô lemondott az ingatlan egészének tulajdonjogáról – harmadrésze az alapítványé maradt –, viszont az ING mint magánbefektetô nem volt kötelezhetô pályázat kiírására, „saját hatáskörében” meghatározhatta az új épület arculatát. Az acélráccsal gömbölydeddé varázsolt épülettömeg arányaiban jól illeszkedik a legbelsôbb belváros épületeihez. Tervezôi, Fazakas György és a francia Jean-Paul Vi guier láthatóan óvakodtak elkövetni azt a hibát, amit oly durván tett meg a Dunaparti volt Intercontinental, ma Marriott Hotel negyven éve, épp az idô tájt, amikor az elôd-irodaházat is emelték. S miközben a helyén álló új ház méreteivel, sôt ahogy említettem, tagolásában is igazodik a szomszédokhoz, homlokzati felületeivel egészen mást ad, nem erôszakosan ugyan, de magára hívja a figyelmet. Egyre gyakoribb effektus a az építészetben a tükrözô felületek extra kihasználása, ami itt valóban helyénvalónak tûnik. Egyébként is, képernyôfertôzött, újabb és újabb látványra tapadó szemünk már olyan könnyen tud alkalmazkodni... ● 13 BUDAPEST 2008 február
