Budapest, 2008. (31. évfolyam)
12. szám december - Rokob Tibor: Cégér a hármas határhoz
A tízes években Rákospalotára települt Vukán família fiatalon elhunyt családfôjének a neve – sok száz társával együtt – ott szerepel a hajdani Vigadó (ma: polgármesteri hivatal) épülete elôtt álló, Rákospalota elsô világháborús mártírjainak emlékét ôrzô obeliszken. Vukán Mátyás az olasz fronton halt hôsi halált 1918-ban. Egyedül maradt özvegye és hadiárvaként felnôtt két fia történetét kevesen ismerik, pedig a környék híressé vált vendéglôjét üzemeltetô család élete, munkája a háborúban elesett férfi emlékoszlopba vésett nevéhez méltó keretet jelent, hogy akár a közemlékezet is számon tartsa hírüket, szerepüket a település, az egykori falu életében. Vukán Mátyás, és felesége, Porédos Má ria Vas megyébôl, a határvidékrôl szár maznak. A vend nemzetiségére büszke házaspár férfitagjának szülei maguk is híres vendéglôsök voltak, míg felesége felmenôi emberöltôk óta kereskedéssel foglalkoztak. A fiatalok hamar elhagyták szülôföldjüket. Gyermekeik, az idôsebb Béla és a fiatalabb Károly Vácott látták meg a nap világot. A família már a barokk kisvárosban is vendéglôt üzemeltett, majd késôbb ezt az üzletet eladták, s Rákospalotára költöztek. A háború után már özvegy Mária akkor tíz év körüli korú gyerekei itt járták ki az iskolát. Mindketten a mai Dózsa György gimnázium elôdjében, a Wagner Manó-féle tan- és nevelôintézetben fejezték be tanulmányaikat. Aktívan sportoltak a palotai Testvériség SE-ben. Károly szerszámkészítô lakatosnak, Béla vasöntônek tanult. Háború után, háború elôtt A harmincöt éves özvegy elôször a Doz zi József szalámigyárával szemközt fek vô Friedmann-féle vendéglôt vette bérbe. Az István-telek állomáshoz közeli, a Dembinszky és Pázmány utca sarkán lévô üzlet szinte állandóan vasutasokkal volt tele, akik itt, a sínek fölötti gyaloghídon jártak át a vagonokhoz. A konyhás kocsma jövedelmezôségét azonban igencsak bizonytalanná tette, hogy a MÁV alkalmazottai többnyire hitelre ettek-ittak. Vukán Mátyásné a húszas években már a Fô utcában mûködtet italboltot. Itt, a gyógyszertár mellett ma is egy pultos kocsma várja vendégeit. Anya és fiai a bolt mögötti házrészben laktak. Béla rendszeresen odaadta keresetét anyjának, és mindvégig szorgalmasan segített a munkában. A harmincas években ki is váltotta az ipart, kezdte átvenni az irányítást. Károly azonban egészen más úton járt. Nem érdekelte a vendéglátás, a Váci úti Ganz MÁVAG-ba járt dolgozni. Miután az asszony idôközben megismerkedett és rövid idôn belül össze is költözött Molnár András környékbeli parasztgazdá val, fia a harmincas évek közepén önállóan bérelte ki és nyitotta meg a család harmadik vendéglôjét a Rákospalota kapujának mondott Kolozsvár utcai piaccal szemben, a Körvasút sor utolsó házában. A cégtáblán még mindig ez állt: „özv. Vukán Mátyásné vendéglôje”, pedig az asszony ekkor már nem dolgozott az üzletben. Baromfit, tehenet, disznót, lovakat tartottak, s ez szinte minden idejüket lefoglalta. Béla idôközben feleségül vette a Rákosszentmihályon élô, rendkívül gazdag sváb Hackspacher család egyetlen leányát, Ilonát. Apósának, az eredetileg szobafestô-mázolónak tanult Hackspacher István nak az 1913-ban indított Rákospalota – Rákosszentmihály HÉV-járat utódjaként közlekedô, nagy forgalmú 69-es villamos végállomásánál üzemelt rangos étterme. 1931-ben született meg két hajszálra egyforma kislányuk, Rozália és Katalin, akik nyolcéves korukig Rákosszentmihályon éltek szüleikkel. A piaccal szemben megnyitott új vendéglô emeleti bejáratához téglából épült, korláttal ellátott, tizenkét lépcsôs rámpa – ahogy akkor nevezték: a domb – vezetett fel. A sokkal késôbb elbontott építményhez tartozó párkány egy része még ma is jól látható. 1938-ban Vukán Béla úgy 23 BUDAPEST 2008 december Cégér a hármas határhoz Rokob Tibor A huszadik század elejének iparosokkal, kereskedôkkel, s a legváltozatosabb boltokkal együtt élô Rákospalotájának hajdani jól ismert mûhelyei, cégérei már szinte nyomtalanul eltûntek. A legtöbb mester, vendéglôs nevére még a törzsgyökeres palotaiak sem emlékeznek. Csupán a temetô szépen ápolt családi sírboltjai ôriznek egy-egy nevet a múltból, így állítva emléket egy rég elmúlt világnak. Ez a története az egykori vendéglôjérôl igencsak híres Vukán családnak is. A két Vukán lány a régi bolt elôtt fotó: Sebestyén László
