Budapest, 2008. (31. évfolyam)

12. szám december - Mezei Gábor: Autószalon a Mogyoródi úton

resztül még a szervizbe is be lehet látni az irodából. Egyébként is sok az üveg, kívülrôl is jól látható minden. A kétszár­nyú tolóajtó természetesen automatiku­san nyílik, a belsô tér tágas, hiszen az eladó tárgyak – az autók – nem kicsik. A padlóburkolat világos színû, négyzetes kerámia, a mennyezet a homlokzatok­hoz közeli térrészben bordás fémlemez, a vas tartók szabadon, szürkére festve, semmi burkolat. Ha beljebb megyünk (középen kis in­formációs pult), intimebbé válik a tér, ál­mennyezet, alacsonyabb, mint elöl, ez is négyzetes osztású, süllyesztett lámpates­tekkel és szellôzô nyílásokkal. És itt már a padlóburkolat is vált, kerámia helyett fautánzatú mûanyag (vagy valódi fa?), sötét színû, szépen erezett barna, sötét fugákkal, nagyon kellemes. Itt ugyanis már nincsenek autók, csak a büfé, a pénztár és a munkafelvétel pultja, illetve munkahelyei. Az ügyfél kényelme láthatóan fontos, egyszerû, de kárpitozott fotelekbe süppedve lehet várakozni. És ha óhajtja a vevô, az autó mellé még egy kávét is kaphat. A térben különbözô helyeken kis iro­da-szigetek, félkörös fa-üvegfalakkal kö­rülvéve, íróasztal munkaszékkel és az ügyfeleknek itt is fotelek – mind vörös szövetkárpittal bevonva. A kis szigetekben barna szônyegpadló burkolat teszi barát­ságosabbá a tárgyalást, no meg esztétika­ilag is kiemeli a helyet a világos drapp kerámia tengerébôl. Az asztal világos, a lába alumínium, hengeres talppal áll a barna szônyegen. Szintén alumínium a félkörös paravánfal felsô részén a szer­kezet, az üveg áttetszô, íves, egyszerû mintával. A gyerekekre is gondoltak, ha a család együtt jön, külön sziget várja ôket, szé­kekkel, asztallal, kék, piros, zöld, sárga színekben, tipikus gyermekbútor. A terem középrészén fellátni az eme­letre, ahol ablakokon át jön felülrôl is a fény, egy hatalmas cserépben nagy zöld növény az emeleti „erkélyen” belül, ott nyilván csak irodák vannak, belátni oda nem lehet. Az autók majdnem mind a padozaton állnak, hiszen bele is kell tudni ülni – egy van csak kissé kiemelve egy krómozott rá­csozaton, a kocsi mellett a szükséges tud­nivalók egyszerû (plexi?) állványon. A homlokzaton és az enteriôrben is ki­fogástalanok a feliratok, a reklám szintén, ahogyan az elvárható a Toyotánál. Minden rendben. ● 22 BUDAPEST 2008 december

Next

/
Oldalképek
Tartalom