Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Kravalik Zsuzsa: Közhelyes-e a jó köztér Pesten?
háborúsdit játsszanak körülöttünk, felforgassák mindennapjainkat, szintén a köztereket használva fel propagandájuk helyszíneként, bár ezt inkább csak a közösségi terek erejének, mint a város élhetôségének bizonyítására idézem ide most. Performanszok, happeningek, utcabálok, kertészkedések, utcaszépítések, vadplakát- és graffitiharcok egész sora mutatkozik Budapesten. Kié a felelôsség? A város élhetôségét javító mindezen akciók, történések mögött egy fontos mozgatórugót és egy nagyon izgalmas következményt érzékelek. Az okozati oldalon a felelôsségvállalást, a menedzselési hajlandóság erôsödését, a következmény oldalon pedig a közterek használatával kapcsolatos konfliktusok erôsödését. Egyrészt a városlakókban egyre határozottabb a felelôsségtudat a köz területei, leginkább lakókörnyezetük iránt. Nem véletlenül, hiszen a közösségi terek minôsége valóban az élhetô város legfontosabb eleme. Idézzük újra Jane Jacobsot: „A sikeres városi élet elsô alapvetô leckéje (...), hogy legalább egy morzsányi közösségi felelôsséget vállaljanak egymásért az emberek, még akkor is ha semmi nem köti össze ôket. Ennek a felelôsségvállalásnak az alapja, hogy mindezt elvárások, fizetség nélkül valósítsd meg.” A felelôsségvállalás persze nem egyik napról a másikra bekövetkezô fordulat, hanem a demokratizálódást követô lassú tudatosodási folyamat eredménye, amelynek kapcsán a szocializmus alatt belénk ivódott paternalisztikus elvárásokat – az önkormányzat takarítsa!, tartsa rendben!, ûzze el a hajléktalanokat!, újítsa fel!, tartsa fent az ingyenes parkolást!, a sor szabadon folytatható – magunk mögött hagyva a város használói elkezdik valóban komolyan venni nemcsak igényeiket, hanem lehetôségeiket és saját szerepüket is a közösség tereinek alakításában. Van ahol a privát szféra jár elöl a felelôsségvállalásban, hogy – jól felfogott üzleti érdekbôl – támogassa az utcák eseményekkel való megtöltését – lásd FalkArtForum –, vagy a köztér megújítását is fedezi anyagilag, mint a hamarosan megújuló Dorottya utca esetében vagy a már elkészült Fashion Streetnél történt. Van, ahol civil vagy önkormányzati szervezetek segítik elô a felelôsségvállalást, mint a Mátyás tér vagy a Havanna lakótelep közösségi térmegújítási kísérletei esetében. Másutt – mint a használt gumikerékbe fácskát elültetô ismeretlen lakótelepi lakó vagy a lépcsôházi bejárat mellett kiskertet ápolgató hölgyek esetében – önállóan, szervezés és összefogás nélkül alakul ki ez a gyakorlat. De a felelôsségvállalás felismerése – vagy el nem felejtése – jellemzi a Diószeghy utcát söprô, a Lövôház utcát virágosító lakókat is. Érdekek és érdemek Ezzel együtt az igények tudatosodása magával hozza a konfliktusokat. A köztér és használata, használói között folyamatos kölcsönhatás áll fenn. Fizikai, társadalmi, és környezeti struktúrája minden esetben elônyben részesít egyes használókat, egyes használati formákat, míg másokat lehetetlenné tesz, vagy akár csak gátol. Minden közterület állandó összeütközések helyszíne, ahol a különbözô potenciális használók megvívnak elsôbbségükért vagy – ahol lehetséges – párhuzamos használati jogukért. Ez a konfliktus nálunk eddig az autók vagy/és gyalogosok szembenállásban öltött leginkább testet. Az autók uralta nagyvárosi magány elszigeteltségébôl való kitörési pontokat keresi a társadalom apraja-nagyja. Kinek van elsôbbsége a Kossuth Lajos utcán, milyen közösségi helyszíneket lehetne teremteni olyan izgalmas köztereinken, mint a Madách tér, a Hunyadi tér vagy a Kammermayer tér, ha nem a parkolás lenne a fô funkciójuk? De nemcsak az autótulajdonosok és a gyalogosok között, hanem sokszor a fiatalabbak és idôsebbek között, a nyugalmat és a zajos-hangos éjszakai életet, a tisztaságot és rendet kedvelôk és a lepukkant, koszosabb, „autentikusabb” helyeket kedvelôk között is hasonló konfliktusok alakulhatnak ki. Ezért bármilyen beavatkozás a tér fizikai, minôségi, fenntartási, szabályozási vagy akár csak higiéniai rendszerébe bizonyos térhasználókat elrettent, másokat viszont odavonz. És így minden egyes beruházás, változtatás magában hordozza a potenciális feszültséget a jelenbeli és a jövôbeni használók között. Az Erzsébet tér, a Szent István tér használói köre jelentôsen megváltozott a felújítás hatására. Az a kérdés, hogy milyen alapon egyensúlyozzunk a különbözô csoportérdekek között. Három, egymástól kôhajításra lévô belvárosi tér – Almássy, Liszt Ferenc, Hunyadi 32 BUDAPEST 2008 november
