Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Rokob Tibor: Száz éve a saját házukban
A csaknem tíz évvel ezelôtt helyi védettség alá került ház helyén az Aréna út 48-50. szám alatt 1880-ban még Soltz Gyuláné eklektikus villája állt. Mindkét szomszédja is fölépült 1900 elôtt, a kicsiny belsô kerttel kialakított ház szokatlan elrendezésére a telek így kialakult formája ad magyarázatot. Az utcai front szélessége csupán harminc méter, mélysége azonban ennek mintegy kétszerese. A lépcsôházi bejárat a ház homlokzati síkjától csaknem húsz méterre található. Annak idején a külsô kerítéstôl sárga keramitkockával borított járda vezetett a bejárati kapuhoz. Ennek nyomait ma már csak az épület másik oldalán, a kertbôl kifelé vezetô úton lehet felfedezni. A lépcsôházi bejárat elôtt üvegezett kovácsoltvas elôtetô védi az érkezôt. A kapu fölött dombormû, majd följebb tekintve díszes üvegablakok mutatják a megrendelôk és az alkotó igényességét. A középen kialakított lépcsôház olyan, mintha két különálló ház között biztosítana kapcsolatot. Egészen más volt a lakások elrendezése az utcai fronton, illetve a belsô kertre nézô traktusban. Míg az utcai fronton eredetileg csupán hármat alakítottak ki, amelyek mindegyike a Városliget felé nézett, addig a hátsó fronton berendezkedôk egy-egy szobája az épületet mintegy megkerülô, hosszú függôfolyosóra nézett. Ennek megfelelôen minden lakó kalligrafikus betûkkel megírt, névre szóló részjegye is más-más értékkel bírt. Ez nemcsak a lakás nagyságától függött, hanem attól is, hogy ki melyik emeleten lakott. A legértékesebb részjegyeket az elsô emeleten lakók vették meg. A magasföldszint és a második emelet lakásai között nem volt különbség, lift hiányában a harmadik emeleti lakások voltak a legkevésbé értékesek. Az épület átadásakor az utcai falsík elôtti ötméteres szakaszon virágos elôkertet alakítottak ki, amelyet kôlábazatos és az oszlopok között fonatos kerítés védett az utcafronton. Kerthelyiség, cukrászda várta itt a vendégeket. A süteményeket és tortákat a kétszáz négyzetméteres alagsori helyiség egyik bérlôjeként sokáig itt mûködött cukrászat biztosította. Késôbb fagylaltozó, mérnöki iroda, majd egy cserkészcsapat is otthonra talált a ma is bérbe adott helyiségek valamelyikében. A hátsó fronton alakították ki a pincerekeszeket és a mosókonyhát, ezeket a második világháborúban óvóhellyé kellett alakítani. A magasföldszinttel együtt már négyemeletesnek számító épület utcai homlokzata tagolt, gazdagon díszített. A középütt látható, több méter magas timpanont az összefogást jelképezô ötalakos dombormû uralja. A palafedésû tetôt íves pártafal takarja. A harmadik emeleten középen és a két sarkon loggia látható. Az ablakke-18 BUDAPEST 2008 november
