Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Kirschner Péter: Megálló a Szigony utcában
Az idei díjazott, a „Megálló Csoport – Alapítvány a Szenvedélybetegekért” nehéz terepen dolgozik: drogos fiatalokon próbál segíteni. Pontosabban ôk segítenek magukon, hogy megálljanak a lejtôn, és megkezdjék a visszakapaszkodást. Mûködésük nagyon egyszerû elvre épül, mely szerint leginkább az egyik függô tud segíteni a másiknak. Minden felülrôl jövô és hivatalos kezdeményezésnél hitelesebb, ha olyan társ nyújtja segítô karját, aki megjárta a poklok bugyrait, és azon a kinyújtott karon akár élete végéig viseli ennek látható nyomait. Aki próbált már megszabadulni bármilyen szenvedélytôl, rossz szokástól, tudja, hogy ritkán sikerül ez egyik pillanatról a másikra. A kábítószer függôségbe került fiatalokat a társadalom olyan stigmával bélyegzi meg, hogy már a bevallás, a segítségkérés is óriási lelkierôt igényel. A Megálló Csoport ezért különösen ügyel arra, hogy betartsa a fokozatokat, és ne hajszolja a gyors eredményt, mert türelmetlenségével könnyen visszataszíthat bárkit a drogosok közé. Az önkéntesek figyelme azonban nemcsak a terápiára összpontosul, hanem a megelôzésre is. Hiszen saját tapasztalataikból tudják, hol, milyen körülmények között jelenik meg a kísértés. A szenvedélybeteg és a veszélyeztetett fiatalok mellett a hozzátartozókkal való foglakozást is nagyon fontosnak tartják. Nélkülük aligha lehet hatékony bármilyen terápia. Meg nem értésük, közönyösségük pillanatok alatt lerombolhatja a visszaútba vetett hitet, a leszokásra fordított hatalmas energiát. Tapasztalatuk szerint a deviancia- és kábítószer-kérdést övezô misztikus társadalmi rettegés és elôítélet már-már áthatolhatatlan falat emel a leszokni akaró fiatalok elé. Nemzetközi tapasztalatokat is felhasználva kilenc egymásra épülô fokozatból álló programot dolgoztak ki. Az olvasót megkímélem ennek részletezésétôl, mindenkinek a képzelôerejére bízom, hány lépcsôt kell megtennie annak a fiatalnak, aki a kábítószer rabságából, a bûnözés veszélyétôl eljut odáig, hogy szakítson az ôt visszahúzó társasággal, tiszta maradjon, munkát vállaljon, szakmát tanuljon, érettségizzen. Ehhez az úthoz kitartás kell a kliens, végtelen türelem az önkéntes segítô vagy a szakember részérôl, és kölcsönös bizalom. Olaszy Csaba, az ötletgazda, az alapít vány alapító elnöke és mindenese nem szenvedett önbizalomhiányban, amikor létrehozta az egyesületet. Az „intézmény” szó használata talán nem is lenne helyénvaló meghatározás, pedig a Szigony utcai otthonnal, az ott folyó tevékenységgel szemben támasztott szakmai, pénzügyi, adminisztrációs és más hivatalos követelményeknek való megfelelés egy állami intézetnek is komoly fejtörést okozna. Nem véletlen, hogy számos civil szervezet, kezdeményezés adja fel túlságosan hamar. A megoldás kulcsa talán éppen a fokozatosság. Ahogyan egyre többen léptek be félelem és szorongás nélkül a Megálló nyitott ajtaján, és váltak nyitottabbá a leszokást elôsegítô programokra, úgy léptek a szervezôk is egyre feljebb. Talán nem túlzás állítani, hogy az önkéntesek, a szakmai segítôk minden olyan dologgal megpróbálkoztak, ami iránt a veszélyeztetett fiatalok részérôl a legkisebb érdeklôdést tapasztalták. A hagyományosnak korántsem nevezhetô prevenció és terápia része lett a színjátszás, a zene, a kézmûves munkák, képzômûvészeti próbálkozások, a lovaglás, a sziklamászás. A felsorolás korántsem teljes. Mindez azt a célt szolgálja, hogy ezek a srácok felszínre hozhassák a bennük rejlô értéket, tehetséget, amire korábbi környezetük nem ösztönözte ôket. Szükséges ehhez a számos felkészült szakember, a személy-Megálló a Szigony utcában Kirschner Péter Minden évben izgalommal és kíváncsisággal várják az érintettek, hogy ki nyeri el az „Év civil szervezete” díjat, amelyet a Nonprofit Információs és Oktató Központ alapított, és amelyhez a mecénások jóvoltából a szervezet mûködését segítô jelentôs pénzadomány is társul. A verseny nyitott, hiszen a legtöbb szervezetet éppen azok javasolják, akik személyes segítséget, támogatást kaptak tôlük. 36 BUDAPEST 2008 október CIVILIÁDA fotó: Sebestyén László Középen az ötletgazda, Olaszy Csaba
