Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Szilas Péter: Fények a pesti utcán 3.
lágítására. E berendezések nagyobb része még napjainkban is üzemel, és bár többszöri lámpaváltást követôen a korábbinál lényegesen gazdaságosabban és nagyobb fénnyel világítanak, megjelenésüket tekintve megtartották eredeti jellegüket. Félévszázados korukra való tekintettel joggal tekinthetôk ipari mûemléknek! A hatvanas évek közepéig a fôváros számos területén épült ki ilyen fénycsöves közvilágítás, elôbb a fôútvonalakon, késôbb a mellékutcákban is. Ezeket a lámpákat szerelték fel a növekvô forgalom miatt kialakított árkádok mennyezetére is: elsôként az Astoria aluljáróban. A közvilágítással szemben támasztott igények azonban változatlanul egyre növekedtek, kielégítésükre egyre alkalmatlanabbnak látszottak ezek a berendezések, elôsorban jelentôs hosszméretük és ehhez képest kis teljesítményük miatt. S megjelent az új fényforrás: a színkorrigált higanylámpa. A nyolcvan-négyszáz watt közötti teljesít ményû, izzólámpa formájú és méretû fényforrás könnyebben irányítható, így az ezekhez kifejlesztett, tükörrel és burával ellátott lámpatestekkel a korábbiaknál lényegesen jobb világítást lehetett elérni. Ebben az idôben a beszerzés kizárólag a hazai piacról történhetett, a lámpatesteket az EKA gyár, az égôket az Egyesült Izzó állította elô. A lámpatestekben általában két 125 vagy 250 wattos égôt helyeztek el, így biztosítva lehetôséget az úgynevezett „féléjszakás” mûködéshez: energiatakarékossági okokból éjfélkor az egyik égôt kikapcsolták. Ezek mellett a parkokban és a lakótelepi utakon megjelentek és elterjedtek az alacsony oszlopokra szerelt háromszor nyolcvan wattos változatok is. A korszak egyik sajátsága, hogy a korábbi, kizárólagos ELMÛ fejlesztések mellett megrendelésekhez juthattak a külsô tervezôintézetek is, és a kialakuló verseny számos érdekes, újszerû közvilágítási megoldás megszületését eredményezte. Ezek közül az 1964-ben felavatott szépvonalú, az Erzsébet hídhoz stílusában illeszkedô, hattyúnyakú egyedi lámpatesteket, az Erzsébet hídtól a Baross térig vezetô úgynevezett „fénytengely” újszerû megoldásait, a két Dunapart „füzér” világítását és a budai várnegyedben kiépített korhû közvilágítást kell feltétlenül megemlíteni. Ez utóbbinál a kellô fényerôt a kiemelkedô értékû történeti környezethez illô, a régi mintára újragyártott gázkandeláberekbe szerelt higanylámpákkal biztosították. Érdemes szólni – már csak a kuriózumokra vadászók kedvéért is – a Budapesten felszerelt legnagyobb és a legkisebb világítótestrôl. Az Erzsébet téri parkolóban felállított harminc méter magas világítótoronyban elôbb xenon, majd halogén lámpák sugározták a fényt (négyszer tíz kilowatt) kiegészítve nyolc higanylámpával. (Ezeket 1988-ban cserélték nátriumizzókra, ekkor a teljesítmény igényt – a világítás fényereje egyidejû növelésével – 48-ról 7,2 kilowattra sikerült csökkenteni!) Ezt az egyedi lámpaoszlopot a tér rendezésekor bontották el. A legalacsonyabb lámpaegység mindösz sze másfél méter magas volt. Az ipari formatervezô keze nyomát viselô alumínium berendezések a budai Bár és a Városliget sétaútjai mellett világítottak, amíg a vandálok tönkre nem tették ôket... A korszerû világítások térnyerése mellett a régi gázlámpákból ekkorra már csak hírmondónak maradt néhány. Ilyenek fôleg mûemléki környezetben (Állatkert, Palota út) mûködnek még ma is, mintegy technikatörténeti emlékként. Unokáink is lássák! A nyolcvanas évek jelentôs publicitást élvezô akciósorozata volt a nosztalgialámpáké. A míves kapuzatokat, portálokat és liftházakat egyentípusra cserélô korszellem jegyében a régi lámpaoszlopokat is programszerûen váltották ki a korábbiaknál jóval jellegtelenebbekre. E tényre hívta fel a figyelmet a televízió ugyanez idô tájt népszerûvé vált városvédô mûsora, Ráday Mihály é. Ennek nyomán Wlas sics Zoltán vezetésével megalakult egy lelkes társaság, amely mind a meglévô közvilágítási értékek megóvásában, mind hasonmásaik újragyártásban jelentôs eredményeket ért el. A kezdetet az elsôként megvalósult Lovas úti közvilágítás, a csúcspontot az Andrássy út régi formára átépített, de már a korszerû világítás igényeit is kielégítô kandelábersorának telepítése jelentette. Eközben a közvilágítás rendszerének további fejlôdésére két tényezô is jelentôs hatást gyakorolt. Az egyik az ELMÛ-nél végrehajtott szervezeti változás, amelynek keretében a korábban erre a feladatra szakosodott Közvilágítási osztály szerepét több, decentralizált egység vette át, az együttmûködés kényszerû nehézségeivel. A másik, hogy az országos 34 BUDAPEST 2008 október A fénycsô premierje a József Attila utcában Fénycsôkandeláber az Oktogonon – csak a lámpatesteket cserélték
