Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Balogh Péter István: Tér nélkül nincs élhető város
a tény, hogy egy alig harminc éves épületet is érdemes volt lebontani, hogy a helyére minden ízében mai ház kerülhessen. Ez idô tájt, hasonló megfontolások mentén és azonos szellemben került sor a pesti Dunakorzó felújítására, azzal a különbséggel, hogy itt a „kiselemes” beton térkövek helyett nagyobb, világos és sötét kavicsos felületû beton járólapokat fektettek le. Mivel ez a minôség egyre kevésbé felel meg a magas szintû szolgáltatásokat nyújtó szállodák elvárásainak, várható, hogy azok elôbb-utóbb „belenyúlnak” majd a valaha egységes koncepció alapján megvalósult köztér-együttesbe. És akkor itt is kialakul a Budapesten sajnos egyre gyakoribb városi tájkép: az egyes épületek felújításával párhuzamosan a megújuló járda- és térszakaszokon eltérô anyagokat és berendezési tárgyakat alkalmazva mozaikos, túlzottan is tarkabarka összkép jön létre. Ennek a sajátos tarkaságnak egyik élô példája a korzó részének is tekinthetô Vigadó tér. Az egykor a Duna-parton állt palotahomlokzat elôtt a város egyik legszebb fekvésû tere alakult ki a partrendezés után, a szállodasor felépülésével. A kor szokásaihoz híven (a 19. század második felében járunk) kovácsoltvas kerítéssel kerített, zárt park jött létre, majd a történelem úgy hozta, hogy a fôváros egyik szovjet emlékmûve kapott itt helyet. Ennek helyére a kilencvenes években visszakerülhetett az eredeti szobor, körülötte megépülhetett a neogót korlátokkal kerített ellipszis-sétány, igényes burkolatokkal és berendezési tárgyakkal; de a kert már nem készülhetett el teljes egészében, ezért a historizáló együttes ma is a szovjet idôket idézô, teljesen tájidegen ezüstfenyôk gyûrûjében áll. Az egykori gyûlölt császári laktanya, a Neugebäude helyén a huszadik század legelején létesült nagyvonalú városi tér állapota is jócskán leromlott a század végére. A megoldást egy hatalmas befogadóképességû mélygarázs megépítése hozta meg: a parkoló autók a föld alá kerültek, a felszín pedig visszanyerhette volna egykori fényét. A végeredmény azonban itt is felemásra sikeredett. A monumentális mérnöki létesítményt nem sikerült meggyôzô módon beilleszteni az amúgy kétségtelenül igényes anyagokból készült, a századelô hangulatát felidézô részletekkel bíró parkba. A gépkocsik le- és felhajtói rendre a lehetô legrosszabb pozícióban tûnnek fel: az egyik a Parlament látványtengelyében, a másik kettô pedig a tér fô kompozíciós és városz szerkezeti kapcsolatát jelentô Október 6. utca torkolatában, tönkretéve a térnek és az egykori Sétatérnek, Pest elsô fásított sétányának a kapcsolatát. És a meglehetôsen vegyes összképet csak tovább kuszálják a (világ)politika furcsa, budapesti lenyomatai: a kordonok a szovjet emlékmû, valamint a tankcsapdának is beillô acéloszlopok az amerikai nagykövetség körül. Szerencsére teljesen más a Bazilika elôtt a Szent István térnek és környékének a sorsa. Az itt is mélygarázs-födémen megalkotott felület valódi, szerves egységet képez a fôváros legnagyobb templomával, egyik legfontosabb turista-látványosságával, és nem is fenyegeti semmilyen veszély. Nemes, természetes kôanyagok, finom – a történeti környezet által ihletett – díszítések és jól elhelyezett mélygarázs-lehajtók teszik méltó környezetté a teret. Az egykori óriási parkoló ma élettel teli, nyüzsgô városi piazza; a földszintek sorra újulnak meg hogy a város legjobb, színvonalas kávéházainak, éttermeinek adjanak otthont. És a térhez hasonlóan igen fontosak az igényesen felújított odavezetô utcák is, amelyek az intenzív gyalogoskapcsolatot teszik lehetôvé a Belváros (Sas utca) és a Duna felé (Zrínyi utca). A közeljövô feladatai közé tartozik a Roosevelt tér és az Október 6. utca teljes átépítése, amelyek még inkább kiemelik majd e szép tér valódi kulcsfontosságát. Buda a metróépítkezések kapcsán – bár paradox módon azok elkezdése elôtt néhány évvel – gazdagodott három új köztérrel. A Szent Gellért tér markáns kísérlet egy tér hangulatának megragadására és annak kôbe vésésére. A legapróbb részletekig mûvészi módon kidolgozott kompozíció gyújtópontjába egy új építészeti elem: a Gellért szálló építészeti világával rokon kútház került, amely központi tömegével teljesen átszervezte a tér mûködését és hatását is – ma már minden bizonnyal hiányozna, pedig felállításakor viharokat kavart. Talán kevésbé volt feltûnô a Móricz Zsigmond körtér átalaku-6 BUDAPEST 2008 október A megoldást a mélygarázs építése hozta meg
