Budapest, 2008. (31. évfolyam)
9. szám szeptember - Csider István Zoltán: Szofi és a fénybódé
38 BUDAPEST 2008 szeptember józansággal szemlélendô. Az mindenképp örömteli, hogy akadt legalább egy zenekar, amelyet nem nagyon hatott meg a csendrendelet, és este 11 után fejezte be a koncertezést. Bús Balázs és Derce Tamás felmenôit egyébként egyáltalán nem irigyeljük, már a szapora csuklás végett: esténként, 11 után, a nagyszínpadtól elvánszorgókból ki-kibuggyan néhány egészen meglepô megjegyzés. Koncertek után a kis zenés sátracskák, bódék népesülnek be, ahol asztalon táncolósra domesztikálják magukat az emberek és úgy üvölt a The Winner Takes It All, hogy még talán Csepelen is hallani, ha szélcsend van. Szofi és a fénybódé – Hallottál a Fény nevû italról a Szigeten? – kérdezi Szofi, miközben jelentôségteljesen a szemembe néz és vállamra teszi a kezét. – Haverom elment megkóstolni – folytatja –, azóta nem beszéltünk. Látja, hogy nem hiszem el, a szemöldököm felcsúszik, de csak a bal, azt mondják, ez árulkodik a szkepszisrôl. Úgyhogy bôvebb információval is szolgál. – Állítólag azért lett Fény a neve, mert any nyira beüt, hogy egy darabig nem látsz tôle semmit. Aztán meglátod a fényt. Tisztára, mint a metil-alkohol, gondolom, de hogy ezért emberek még fizetnek is... És hát nyilván illegál az egész. De nem. – Ilyen hivatalos bódéban árulják – fejezi be Szofi a monológot, és mint aki minden bizonyítékával elôállt, mosolyog, elfordul és várja az ítéletet. Szofi mindenesetre meg van elégedve a Sziget vendéglátóegységeivel. Meséli, az egyik sörsátor bárpultjánál jó darabig ingyen iszogattak egy barátnôjével, aki jóban volt a pultossal. Az újszerû söröskorsóval nincs olyan jóban – na, nem az árával van baj, 390 igazán nem mondható soknak hat deci vizezett akármiért. Hanem magával a hat decivel van a probléma, hiszen ha valaki nem sportcélból issza egymás után a sört, az a pohár felénél már meleg és szénsavmentes löttyöt vehet magához. A stircelt krumpli viszont rendben van. Lehet, hogy az újpesti gyökerek teszik, de azelôtt még sosem evett ilyet. Nem mintha olyan különleges lenne, csak valami krumpli (nyilván), zöldségekkel és paprikával összepirítva-fôzve. Evés közben látták meg a marionettes pasast is a barátnôivel, aki ütött-kopott hatalmas bôröndben hordja a kellékeit, és állítólag tízpercenként nyom egy elôadást, kedvesen tört angolsággal kommentálva a látottakat. Egymást a szakadékból kisegítô hangyákat játszik el. Szofi azt mondja, francia a pali, de csak útlevélileg, amúgy mindig arra jár, amerre a lába viszi, saját magának csinál szállást, ételt, cigarettát. Amit adományként kap, abból. Csak kis csalódás, hogy a zene nem gramofonról megy az elôadáshoz, hanem egy doboz hátára erôsített mp3-lejátszóból. Még így is az egyik legszínesebb, legkedvesebb pont a Szigeten. De lehet, hogy csak azért, mert a fénybódét nem találjuk. ●
