Budapest, 2008. (31. évfolyam)
9. szám szeptember - Kirschner Péter: Korai felismerés
Már több mint egy évtizede keresi a megoldást az egyre nehezebb életfeltételek között élô, lecsúszással fenyegetett emberek problémáira az Angyalföldi Szociális Egyesület. Talán nem véletlen a korai felismerés, hiszen a szocialista nagyipar felbomlása, az egykor dinamikus fejlôdést sugárzó gyárnegyedek lepusztulása, majd új funkciókkal történô talpra állása éppen Angyalföldön hozta a leglátványosabb változásokat. A Váci út csillogó irodaházainak „hátsó udvarában” régi, nagyhírû gyárak nyomai lelhetôk fel. Körülöttük a munkás-lakótelepek egymást követô korszakokból, melyek lakóinak egy része a tisztes megélhetés évtizedei után bizonytalan körülmények közé került. Az állam által ma nehezen mûködtethetô, de még mindig védett, foltozgatott szociális hálót sok helyütt, miként itt is, a civil összefogás segít fenntartani. Az Angyalföldi Szociális Egyesület nem tipikus civil szervezet. Létrejötte a polgárok megváltozott helyzetének felismerésébôl és az értük felelôsséget érzô önkormányzat kezdeményezésébôl született. A XIII. kerületi képviselôtestület 1995-ben Budapesten az elsôk között fogadott el olyan szociális koncepciót, amely szerint különös figyelmet kell fordítani az alacsony jövedelmû emberekre, hogy megakadályozzuk a leszakadást. Már a következô évben felmerült, hogy az önkormányzat programját egy civil szervezet segítségével valósíthatják meg eredményesen. Keresték azokat az embereket, akik jól ismerték a környezetükben élôk problémáit, tudták, hogy kinek, milyen segítség lenne a legfontosabb. Az egyesület megalakítását egy jogi személyen kívül 29 magánszemély kezdeményezte, akik az elsô években szabad idejükben, önkéntesként végezték a munka nagy részét. Az egyre bôvülô tevékenység eredményeként azonban ma már maguk foglalkoztatnak olyanokat, akik évek óta nem találtak munkát. A tagdíjat fizetô létszám meghaladja a kétezer fôt. Döntô többségük csak szerény összeggel tud hozzájárulni a mûködéshez, inkább munkájával segít, mert maga is rászorul az egyesület által nyújtott sokféle szolgáltatás valamelyikére. Tátrai Kálmán elnököt és társait, a szer vezô munkába bekapcsolódott szakembereket az a gondolat vezérli, hogy a leszakadást nem kizárólag és elsôsorban pénzbeli juttatásokkal lehet megakadályozni. Arra is szükség van, hogy ezek az emberek, különösen az egyedülállók közvetlenül is érezzék a gondoskodást, a figyelmet. Ennek egyik formája, hogy folyamatosan ingyenes szûréseket, egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak, rászoktatva mindenkit: figyeljen saját magára. A mentálhigiénés és szabadidôs foglalkozások, programok egész sorát szervezik évek óta, amelyek segítségével a tartást, az önbecsülést, a szolidaritást, a közösségi érzést erôsítik a támogatásra szorulók körében. Az egymásra utaltság, egymás segítése egyébiránt a hagyományos angyalföldi lakóközösségekben megszokott volt, tehát van mihez visszanyúlniuk. Az egyesület autószerelô tagja ingyen ad szaktanácsot és ingyen végzi a tagtársak autóinak kisebb javítását, olcsóbban dolgozik az egyesületi cipész, kedvezményt ad társainak a ruhatisztító vállalkozó, mert egymás között ez így természetes. Úttörôk voltak abban az értelemben is, hogy kezdetben kísérleti jelleggel szociális boltot nyitottak, amelybôl mára bolthálózat fejlôdött. Ötezernél több, igazoltan rászoruló törzsvásárlójuk juthat hozzá folyamatosan és olcsóbban az alapvetô élelmiszerekhez és háztartási cikkekhez. Az már valóban elôre nem látható többlete volt a bolthálózat létrehozásának, hogy a munkanélkülivé vált, önkéntesként dolgozó eladók többsége már képzett alkalmazottként került vissza a kereskedelembe. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy az Angyalföldi Szociális Egyesület nagy lendülettel fogott hozzá a megváltozott munkaképességûek foglalkoztatásának megszervezéséhez és a tartósan munkanélküliek munkaerôpiacra való visszavezetéséhez. Különösen a nôk érzik úgy, Korai felismerés szöveg: Kirschner Péter, fotó: Sebestyén László 34 BUDAPEST 2008 szeptember CIVILIÁDA fotó: asze.hu
