Budapest, 2008. (31. évfolyam)

8. szám augusztus - Zappe László: Szabályos bohóság

Egy akkora városban, mint Budapest, jó, ha sokféle színház van. Kicsik, nagyok, közepesek, no meg mûvészi igényûek és a szórakoztatóipart becsülettel ûzôk. Meg az is jó lenne, ha sokfelé lennének színházak. Mert érthetô, ha azok, akik a fôvárosi pol­gárság, értelmiség krémjét célozzák meg, a hagyományos színházi környéket, a Nagy­körút mellékét, s fôképp a Nagymezô utca táját célozzák meg. Az is méltányolható, ha lázadó mûvészek meg éppen a centrum­tól távolabb, perifériákon, elhagyott gyár­épületekben keresnek menedéket, de ôk inkább csak a megrögzött színházjárókat kényszerítik nagyobb utazásokra. De az is kívánatos volna, ha a szóra­koztató színházi kisipar is széttelepül­ne. Néhány elárvult mûvelôdési házban, befuccsolt kültelki moziban mûködnek is ilyen vállalkozások. Amelyek nem a nagy mûvészetet és nem a mûvelt elitet ostromolják, nem is frusztrált, a szakma központjaiból kiszorult mûvészek játék­igényét, hanem egy háztömb, na mond­juk egy fél kerület kikapcsolódási vágyát igyekeznek kielégíteni. Alighanem az elsô, és sokáig az egyet­len ilyen vállalkozás volt a Karinthy Szín­ház a Bartók Béla út végén, a Kelenföldi pályaudvar és egy villamosremíz között. Karinthy Márton, a nagy Karinthy uno ­kája, a sikeres író fia ugyan nem éppen mûvelôdésszociológiai megfontolások­ból hozta létre, hanem kényszerûségbôl szorult ki az úgynevezett struktúrából, és alakított ki egy évtizedek óta sikeresen mûködô, a környékbeli lakosok mulatta­tására vállalkozó intézményt. (A színház létrejöttérôl részletesebben elsô kézbôl az Ördöggörcs címû sajátos családtörténet­bôl értesülhetünk.) A Karinthy Színház most két nyári es­tére a Városmajori Szabadtéri Színpadon vendégeskedett. Az idei júliusban kivéte­lesnek számító, szerencsés hétvégét fogtak ki, amikor éppen nem esett az esô. A kel­lemes francia vígjátékhoz kellemes idôjá­rás járult. Marcel Achard darabja a párizsi nagypolgári világ szokásos titkait tárja az irigykedve kíváncsi publikum elé. Meg­toldva persze némi modern lélektannal és polgárutáló költészettel a féltékenységi komédiák szabványát. Kezdetben minden csupa titok, aztán mintha minden egészen nyilvánvaló lenne, hogy az utolsó pillanat­ban drámai fordulat következzék be. Elô­kelô asszony kölcsönkéri barátnôje lakását. Természetesen nem azért, amire mindenki gondol. Nem egy férfit akar fogadni, ha­nem nem is tudja hányat. Apróhirdetésére vár jelentkezôket, akiknek valami furcsa, nagyon rejtélyes munkára kell megfelelni­ük. Aztán amikor kiderül, hogy a nô volt szerelmére ok nélkül féltékenykedô férj gyanújának elterelésére kell egy alkalmas áludvarló, sokáig minden világosnak tet­szik. A férj tombol, a szerepre kiválasztott Dominó nevû fiatalember hatékonyan, sôt kreatívan alakítja a régi szeretôt. Olyany ­nyira, hogy egészen át is alakítja azt. Egy szokványos, érdektelen, közönséges pári­zsi flörtbôl igazi, nagy szenvedélyt, életre szóló élményt, egzotikus lázat költ. S végül a két gazdag gyárostól elragadja a nôt, a biztos egzisztenciából magával röpteti egy bizonytalan álomvilágba. A darabban bizonyára benne rejlik egy virtuózan álomszerû, a vígjátéki patenteket átpoétizáló, mély fájdalmakat is megpedzô játék lehetôsége. Karinthy Márton rende­zése É. Kiss Piroska szegényesen prakti ­kus díszletében, Torday Hajnal alkalmas ruháiban azonban szabályszerû bohósá­got kínál. Az egyik párizsi lakásból egy függöny elhúzásával jutunk át a másikba, igaz, ennek ablakából vetített látképekben gyönyörködhetünk. A játék kevés fantá­ziával, mértéktartó hatásvadászattal fo­lyik. Kéry Kitty komolyabb, Timkó Eszter könnyelmûbb nagyságos asszonyt játszik, Görög László kissé túldomborítja a szok ­ványos nagyvárosi linket, Vertig Tímea rendes korrupt szobalányt ad. Oberfrank Pál nem színezi különösebben a férj vér ­tolulásait, Bozsó Péter jól megrajzol egy minden szempontból jelentéktelen, gyáva alakot az igazi volt szerelmes szerepében. Pindroch Csaba elég jó színész ahhoz, hogy erôt vegyen alapjában komikus alkatán, hitelesen tudná hozni a címszereplô in­telligenciáját, éles elméjét, eleganciáját, költôi lángolását, ha nem lennének gyak­ran gondjai a szöveggel. A mondatokba olykor belebonyolódva nehéz könnyednek és magával ragadónak lenni. ● Ráday Galériában Moreno Pincas cirku ­szi témájú munkáiból nyílik kiállítás. A Mednyánszky Galéria is kínál programot a fesztivál idejére – szintén 30-án nyílik meg Róth Anikó festômûvész, és Szalma Edit grafikus exhibíciója, az emeleti kiál ­lítótér pedig Kapolka Gábor fotóesszéitôl lesz fekete-fehér: az Ima harmatért címû sorozat a Magyarországon élô ortodox zsidó emberek hitvilágába, kultúrájába enged betekintést. A vasárnapot David D’Or koncertje zárja a Dohány utcai zsi ­nagógában Elsején Andrzej Wajda grafikáiból nyílik tárlat a Lengyel Intézetben, a B55 Galéri­ában Barabás Zsófi, Moizer Zsuzsanna és Soós Nóra állít ki, este a Nikitov klezmer ­zenekartól zeng majd az Uránia Nemze­ti Filmszínház, a Dohány utcában pedig nemzetközi kántorkoncertet hallhat, aki arra jár. Ugyanitt kedden klezmermaraton veszi kezdetét a Budapest Klezmer Band és a Pressburger Klezmer Band elôadá ­sában. A Rumbach utcai zsinagógában a szefárd zenéé a fôszerep kedden este, Alma vida y corazon címmel Budai Mik ­lós, Gyulai Csaba, Jánosházi Péter és Pin ­tér Ágnes koncertezik. Másnap este hét ­kor az Urániában Palya Bea kvintettje hallható, a Karinthy színpadon pedig a Soproni Petôfi Színház vendégszerepel, a társulat a Szomorú vasárnapot adja elô Huszti Péter rendezésében. Csütörtökön a Rumbach utcában a mol­dovai születésû izraeli Vira Lozinsky estje látható-hallható, az Urániában társaival Ladányi Andrea táncol Borlai Gergô kom ­ponált-improvizált zenéjére. Szombat este kilenckor Müller Péter Sziá ­mi és Szakcsi Lakatos Béla közös koncert ­jén egyszerre lehetünk tanúi a dzsesszis­ta improvizációs készségének és a költô elôadói erejének – a Movies for the blind címû program mûfajteremtô elôadásnak tûnik. Vasárnap az A38-on a Vodku és a Besh o droM, a Rumbach utcában a Mil ­lennium Rézfúvós kvintett játszik, a Do ­hány utcában Dudu Fisher adja elô Je ­ruzsálem címû zenemûvét. A fesztivál záróprogramjára is a zsinagógában ke­rül sor hétfôn este hétkor: a Shlomo Bar és a Fellegini KlezmerGipsy koncertjén közremûködik majd Ilan Ben-Ami, Said Tichiti és Polnauer Flóra is. ● Ennél is részletesebb program: www.spino­zahaz.hu; www.zsidonyarifesztival.hu 39 BUDAPEST 2008 augusztus Szabályos bohóság Zappe László

Next

/
Oldalképek
Tartalom