Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Rokob Tibor: Monogram egy ház falán
Nagy-Budapest ide vagy oda, Rákospalotán sok helyütt máig megmaradt az alacsony ablakos házak falusias hangulata. Ám minél távolabb jutunk a hajdani Ófalu központjától, annál kevesebb múltat idézô, formáját megôrzô épületet találni az egykor egységes nagyközség területén. A rákospalotai kertváros legkülsô, babszigeti részében ma már többnyire új építésû, modern házakat látni. Igaz ez az 1950-ben új nevet kapott Bogáncs utcára is, amely azelôtt a Rákospalotán a tízes években hivatalban volt adóügyi jegyzô, Thuróczy Gyula nevét viselte. Az út két oldalán kiépült eredeti házsor a harmincas évek második felében készült el, ám a helyén ma már csaknem mindenütt új házak találhatók. Kivétel a 14-es számmal jelölt épület. Az utcára nézô néhány ablakot magasra nôtt bokrok takarják, ám a tágas belsô udvarral megépített U alakú ház erôsen lepattogzott festésû sárgásbarna kapuja fölött jól kivehetô az építô monogramja – BVJ –, valamint az építés idejét jelzô dátum: 1928-29. A patinás, nyolcvan éves házon olvasható jelek a mai tulajdonosok számára semmit sem jelentenek – mert semmit sem tudnak otthonuk történetérôl Az utcában nagy valószínûséggel elsôként elkészült földszintes épületnek balról sosem volt szomszédja. A ház oldala ma is a háború után kiépült, aszfalt nélküli Kosd utcára néz. Itt kezdôdött az a hajdani, ma is beépítetlen erdôsáv, amely mögött már csak üzemek fekszenek. A kapu fölötti három betû megfejtését az egykori palotai erdôhöz közel lakó vendéglôs família leszármazottjától, Brunovszky Katalintól tudom, aki egy évvel ezelôtt a család híres vendéglôjének történetét is elmesélte a BUDAPEST-nek. (2007/7-es szám: Egy patinás vendéglô tündöklése és bukása) Az évek során könyvtárakat, levéltárakat is bejárt asszony saját felmenôi fényképeinek és iratainak szorgalmas gyûjtôjébôl igazi családfakutatóvá vált. Újpesti otthonának fotókkal, levelekkel, anyakönyvi kivonatokkal és albumokkal teli asztalánál meséli: a BVJ anyai nagyapjának, Bihari Varga Jánosnak a monogramja. A Hajdú-Bihar megyei Bárándról származó család tagjai nem véletlenül ragasztották nevük elé a Bihari elônevet, hiszen Rákospalotán nem csak a múlt század elején, hanem egészen a mai napig rengeteg, egymástól független Varga család él. Katalin emlékei szerint sokáig még a Püspökladányhoz közeli 3500 fôs községre utaló „bárándi” vagy „nagybárándi” elônevet is büszkén használták. A településen maradt rokonsággal ma is szoros a kapcsolat. A jómódú família korábban leginkább földmûveléssel foglalkozott, ám a jelentôs méretû földek elvesztése után a vendéglátás került az otthon maradottak érdeklôdésének középpontjába. A református vallású Bihari Varga János elsô, kudarcba fulladt házassága után elôször Maglódra költözött, ott vett házat. Ezt késôbb is megtartva költözött Rákospalotára, aminek az okát ma már csak találgatni lehet. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pecsétjével ellátott 1911-es házassági anyakönyvi kivonat szerint negyven évesen vette feleségül a nála csaknem tizennyolc évvel fiatalabb római katolikus Tám Annát, aki a Tata közelében fekvô Monogram egy ház falán Rokob Tibor Rákospalota nagyközség életének egyik legfontosabb dátuma 1923. június 30. A többszáz éves múltra visszatekintô település ekkor alakult át rendezett tanácsú várossá. A nyolcvanötödik évforduló akkor is fontos az itt élôk számára, ha számos más fôváros környéki település mellett 1950. január 1-jével e városrészt is Budapesthez csatolták. 32 BUDAPEST 2008 augusztus Együtt a család. B. Varga János, Tám Anna és a két gyerek, Jolán és Tibor B. Varga János és felesége elhunyt kislányukkal, Klárival, 1910 körül
