Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Mezei Gábor: A Ráday utcai Costes
Kitûnô étterem volt már korábban is a Costes, 2006 végén akartam írni róla, de akkor azt mondták, hogy bezárnak néhány hónapra, mert sikerül bôvíteni a teret, tehát majd az átalakítás után... Több mint másfél év telt el azóta, és csak nemrég nyitottak ismét. Nemcsak nagyobb lett valamivel, de teljesen új az enteriôr. Jó volt annak idején, a tulajdonos belsôépítészként is figyelemre méltót alkotott, most azonban már szinte minden tökéletes. Étteremrôl kizárólag a megjelenés alapján beszélni persze nem lehet. Hiszen a forma és funkció szorosan összefügg. Az összképben a konyha minôsége, a felszolgálás stílusa nélkül a berendezést önmagában tárgyalni értelmetlen. Ha lesz Budapesten Michelin-csillag (amit remélek), akkor a Costesnek lesz. Kiöregedtem a szakmából, már nem ismerem az új anyagokat. A padlóburkolat nagyméretû, négyzetes lapjainak textilszerû felülete barna, egyébként is itt a barna változatai, a drappok dominálnak. A bejárattól balra egy emelt részen, amelynek korlátja króm és üveg (hallatlanul egyszerû), végigmenô kanapé van a falnál, barna bársony kárpittal, króm lábazattal. A falburkolat fa és tapéta, a falon tizenöt négyzetes elembôl álló nonfiguratív dekoráció, olyan, mint egy lakkcsurgatás, kellemes. Az asztal vastag lapja, a kónuszos fa lábazat, amely króm talppal végzôdik, nagyon egyszerû szintén, kifogástalan. Nincs textil abrosz, amely lefedné az asztalt, hanem egy textúrás csík, anyaga számomra ismeretlen. A tapintása jó. Az edény és evôeszköz egyedi, a felszolgált ételek karakteréhez alkalmazva, porcelán és mûanyag és üveg – csupa formai remeklés. Az új rész nagyméretû üveg tolóajtóval lezárható, ez a dohányzó. A végfalán a teljes felületen, borospalackok sorakoznak, fôként vitrinekben, mint egy falburkolat – szellemes. Elfogultságom cáfolandó, valami, ami nem tetszik: a dohányzó részben nagyon gyengék a nonfiguratív festmények. No meg a mosdó bejáratához túl közel van a mosdókagyló (amely egyébként szintén egyedi forma, nagyon jó), a hely kissé szûk, de a burkolatok, szerelvények már kifogástalanok, persze nem papírtörülközô van, hanem kis frottír hengerek, glédában. Ez a rovat nem gasztronómiáról szól. De muszáj megemlítenem, hogy a választék örvendetesen szûk, hiszen csak tökéletesen friss alapanyagokkal dolgoznak. És a fogások tálalása (a pincér fehér kesztyûben), harmonizálva az étkészlettel, szintén esztétikai gyönyörûség. Elég sok helyen jártam már Budapesten, éttermeket nézni. A Costes felette áll mindannak, amit eddig tapasztaltam. Remélem így is marad. ● 27 BUDAPEST 2008 augusztus A Ráday utcai Costes szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László ENTERI-ÔR
