Budapest, 2008. (31. évfolyam)
8. szám augusztus - Bolberitz Henrik: Rákosmente, az élhető kertváros. A XVII. Kerületről a városépítész szemszögéből
Rákosmente Budapest legkeletibb, a Belvárostól legtávolabb esô, egyben legnagyobb területû kerülete, és a legritkábban lakott kerületek egyike. A leg-ek kerülete. Központi akarat hozta létre 1950. január 1-jén, az addig önálló Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr és Rákosliget nagyközségekbôl. Meghatározó természeti adottsága a Rákos-patak, amely a kerület természetes vízgyûjtôje (itt jegyzem meg, hogy a kerület címerében is szereplô rák, a vízfolyás névadója még a XX. század elsô felében is honos volt a patakban). Zöldfelületeinek nagysága miatt akár Pest „tüdejének” is tekinthetnénk. Kiváló a levegôje, ipartelepek alig szennyezik. Egyike azon külsô kerületeknek, amelyek agglomerációs vonzerôvel rendelkeznek. Így a környezô települések – Vecsés, Ecser, Maglód, Pécel, Nagytarcsa – számára szolgál térségi központként. A kerület központját két „köldökzsinór” köti össze Budapest egyik külsô forgalmi csomópontjával, az Örs vezér terével: a Jászberényi út és a Keresztúri út. Kötöttpályás városi tömegközlekedési kapcsolata nincs a kerületnek a fôváros belsô területei felé. Ezért – kizárólag urbanisztikai szempontból – tekinthetnénk ezt a kerületet akár egy önálló településnek is, amelyet immár hat településrész, Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskert, Rákosliget és Rákoscsaba-Újtelep alkot, és amelyet külterületek választanak el a fôváros „testétôl”. A kapcsolatot az említett két fôútvonal, továbbá két vasútvonal – a Budapest–Hatvan–Miskolc és a Budapest– Cegléd–Szolnok – jelenti. A kerület közlekedési ütôere a Pesti út, illetve az abból elágazó Csabai-Péceli út, amelyen a fôváros és a környezô agglomeráció közötti forgalom bonyolódik. Ennél az elágazásnál – amelyhez kapcsolódik a kerületen belüli észak-déli forgalmat lebonyolító Ferihegyi út keresztezôdése is – alakult ki a kerület központja. A rákoskeresztúri kerületközpont funkcionálisan gazdagabb, mint a Rákosmente többi része, ami központi fekvésének és az útvonalak találkozásának köszönhetô. Építészeti megjelenés és a szolgáltatások színvonala tekintetében viszont messze elmarad attól a szinttôl, ami egy kerületközponttól elvárható. Meghatározó adottsága az 1970-es években épült, öt- és tízemeletes házakból álló paneles lakótelep, amely érzéketlenül, a kialakult városszerkezet semmibevételével telepedett bele a kerület egészére jellemzô családi házas, kertvárosi struktúrába. Mûemlékekben és védett épületekben nem túl gazdag a XVII. kerület. Jelentôsebb értéket képviselô épületei a Podmaniczky-Vigyázó kastély, a Fuchs-kastély, a rákoskeresztúri Szent Kereszt templom, az Erdôs Renée-ház és a Bulyovszky-kúria. Településszerkezeti védelmet élvez az Akadémia-telep, melyre különösen jellemzô a középpontban elhelyezkedô parkra szervezett, átlós utcaszerkezet. A kerületben több régészeti feltárásra kijelölt terület van, de ténylegesen feltárt és dokumentált emlék csak a rákoskeresztúri Szent Kereszt templom melletti-alatti Árpád-kori elôdtemplom. Védett természeti értékei közül a legjelentôsebb a Merzse-mocsár. Különleges és gazdag madárvilág (gyurgyalag, nádirigó, barkós cinke stb.) természetes élôhelye ez, valamint itt található a fôvárosban a legtöbb mocsári teknôs. A kerület vezetése elszánt abban a tekintetben, hogy a nagy lehetôségeket kínáló negyedek fejlesztése tudatosan, irányított módon történjék. Alapvetô cél, hogy a kerület ne veszítse el zöldterületeit, kertvárosi karakterét; elônyeit kihasználva, hátrányai-Rákosmente, az élhetô kertváros A XVII. kerületrôl a városépítészet szemszögébôl szöveg: Bolberitz Henrik kerületi fôépítész, fotó: Sebestyén László 6 BUDAPEST 2008 augusztus A kerületközpont
