Budapest, 2008. (31. évfolyam)

7. szám július - Csordás lajos: Százéves sikertörténet: a Wekerle

– A két háború közötti neobarokk hí­res építésze. – Igen, ezt is a Szent Imre gimnázium idô­szakában tervezte. Elég részletgazdag az épület. A tetejét valaha két sor ökörszem­ablak is díszítette. Rengeteg kis tetôablak volt egyébként az itteni házakon, csak a háború után már nem állították ôket hely­re. Itt ez a virágkosár-minta a kapurácson kissé idegenül hat. – Wälder szerette a virágkosarakat, fa­ragványok formájában is. – Ô Kós modorában kezdte, s onnan váltott a neobarokkra, majd a Madách téri modernis­ta házakig jutott el. Megmutatom a postát, itt van pár lépésre csak, a Thököly utcában. Sajnos, nem tudjuk, ki a tervezôje. – Pedig szép. Szászos ez is, kis, kövér tornácoszlopokkal és fachwerkre emlé­keztetô oromfali vakolatdísszel. – Hát akkor vissza a térre, itt vagyunk a 10-es háznál, ez már Zrumeczky, akárcsak a 11. Ebben mûködik a Wekerlei Társaskör. Sôt egy emléktábla is látható itt Wekerle miniszterelnökrôl. És a 10-11. között ott a Zrumeczky-kapu, pazar boronafalú felépít­ménnyel. Egyébként belül járható. Van is olyan terv, hogy kávézót nyitnának benne. A kapu lábában lehetne felmenni. Régebben az Építészeti Múzeum kiál­lítóhelyének szánták, Román András öt ­lete nyomán. – Nekem Zrumeczky állatkerti épületei jutnak eszembe róla. Itt is a függôleges gerendák mintha óriási lábak volnának. Volt benne valaha valami? – Nem. Nézze csak a tetôgerincet, egy-két helyen megmaradt a tarajos kúpcserép. A 11-es szám alatti kapualjban még látsza­nak az eltûnt utcai kiskapu bálványszerû félfái, bennük a rozsdás zsanérral. Érde­mes bemenni megnézni a lépcsôkorláto­kat is. A 12-es és 13-as ház már Barát Béla és Novák Ede terve. No, de ideértünk a tér legromantikusabb házához, a 14-hez, amely Wachtel Elemér mûve. A kaput két karcsú torony fogja közre, s oldalt a ko­csibehajtó fölött galambdúc látható. Az építészrôl alig tudni valamit. – Ismerôs a látvány a könyve címlapjá­ról, de úgy emlékszem, ott a szövegben nem találkoztam Wachtel nevével. – Akkor még nem ismertük több fôtéri ház építészét. Hadik András mûvészet ­történésztôl kaptam egy ingatlanregisztert, ahol a száraz felsorolásból lehetett meg­tudni a fôtéri házak tervezôinek pontos nevét. A 15. szám alatti lakóépület, ahol késôbb a könyvtár is volt, szintén Heintz Béla terve, akárcsak a templom, amely Kós tervét kissé felülírja, ô ugyanis ide nem tervezett templomot. – Kispest középkori templomából, úgy tudom, megmaradt egy kô, amit befalaz­tak az egyik házba. Hol is van ez pon­tosan? – A Hungária út 5-ben. Megmutatom, leg­alább szétnézünk kicsit az utcákban. Mielôtt megkezdôdött az építkezés, ásatás volt, s akkor találták meg a régi Pusztaszentlô­rinc templomának az alapfalát. Arról a bi­zonyos kôrôl nem tudjuk pontosan, hogy mi volt, szôlôindás faragvány látható rajta, így akár római kori kô is lehet, amit eset­leg beépítettek a középkori templomba, vagy sírkôként használták. Úgy kezdôdött egyébként a telep építése, hogy eltolták a tereprôl a homokot a Nagykôrösi út felôli oldalra, s ott létesítettek egy mészhomok­tégla-gyárat. A terepen pedig elôször ki­alakították az Illatos-árok felé enyhén lejtô árokrendszert. – Úgy tudom, volt egy kis félelem, hogy a mészhomoktégla nem fogja bírni a strapát. – A Mûegyetemen végeztünk vizsgálatot, mert volt vele kapcsolatban egy olyan hi­edelem, hogy fölszívja a nedvességet és ledobja a vakolatot. De kiderült, hogy ha betartják a technológiát, akkor minden vakolatot megtart. A nedvességgel pedig az a helyzet, hogy nem szabadna enged­ni ezeket a cementlábazatokat, mert a ce­ment nem engedi kipárologni a vizet, s ez csak nyomja fölfelé a falban a nedvesedést, nézze meg, ott például, a Thököly út 5-ben már az ablak alatt van. Egyébként itt az árkokat is mészhomoktéglával burkolták, s kibírta az idôjárás viszontagságait. 20 BUDAPEST 2008 július

Next

/
Oldalképek
Tartalom