Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Kirschner Péter: Szép negyedszázad van mögöttünk! Ráday a városvédők jubileumáról
Közel a születésnaphoz és helyszínhez, május 8-án a Városháza dísztermében egész napos konferencián ünnepelték az alapítók, a partnerek és támogatók, a civil szervezet tagsága a Budapesti Városvédô Egyesület megalakulásának 25. évfordulóját. Az elôadók, a visszaemlékezôk, a meghívottak gyakran hangoztatott véleménye szerint ez a szervezôdés egyike volt a rendszerváltást magát is elôkészítô civil mozgalmaknak. Hogy ezt nem csupán a megszépítô emlékezet mondatja, azt Ráday Mihály nak a kezdeteket felidézô szavai is alátámasztják most, hogy – stílusosan – a televízió aulájában beszélgetünk, ahol elindult a városvédelem mûsorfolyama, majd nyomában az egyesület szervezése. – ’79 végén készült el a városvédô mûsorom – meséli az alapító –, de már a következô év elején került adásba. 1980 nyarán került sor az elsô városvédô találkozóra Szombathelyen, ahol a nagy hagyománnyal rendelkezô régi szervezetek gyûltek össze, természetesen a Hazafias Népfront védôernyôje alatt. Két év múlva Kaposváron már ismert televíziósként a szakszervezetekéhez hasonló egyetértési jogot kértem a városvédôknek. Az akkor botrányosan erôs követelésnek számított. A politika a Szolidaritás rémét vélte felfedezni benne. Vargha Balázs a BUDAPEST folyóirat akkori fôszerkesztôje mégis vállalta, hogy felhívásunkat közreadja. Az olvasókból verôdött össze az alakuló fórum közönsége a Fôvárosi Mûvelôdési Házban, ahol elkezdôdött az aggályos okoskodás, hogy miként alakíthatnánk egyesületet, egyáltalán lehetséges-e ez. Akkor felpattant Vlasics Zoltán, az Andrássy úti kandelábe rek késôbbi készítôje, hogy ne vacakoljunk. Kell egy jogász, aki alapszabályt tud fogalmazni, és kész! Jelentkezett Nagy Károly , megcsinálta. Aztán az alapítók, kilencen, a tervezettel a kezünkben bevonultunk Ke lemen Lajos akkori fôvárosi tanácselnökhelyetteshez. Nem értette, hogy „ki ellen” akarjuk megvédeni a várost. Elégedjünk meg a szépítéssel! Sallai András jégtán cos közben titokban külföldön készíttette el a pecsétet Pallas Athéné szobrával. Nem volt visszaút. De az aktuális hatalom egészen a rendszerváltásig mindig megmondta, hogy kit válasszunk meg a különbözô tisztségekbe, ha békét akarunk. Stadinger István, a városfejlesztését felelôs tanácsel nök-helyettes valódi partnernek tekintett bennünket. Ô hozta magával beosztottját, Radó Dezsôt, aki legaktívabb tagunk, legel szántabb környezetvédônk lett. Ô csalta el hozzánk munkatársát, Vitkay Katalin t, aki pedig szíve és lelke lett a Budapesti Városvédô Egyesületnek, titkárként. Stadingert elnökként Dalmy Tibor követte, aki min dent elintézett nekünk, a lehetetlennek tûnô ügyekben is eredményesen. Azt kell mondanom, hogy ezekkel az emberekkel szerencsénk volt. Mintha élvezték volna a hivatali kötöttségekbôl való kiszabadulást. Szobát kaptunk a Városházán, késôbb önálló helyet a Bástya utcában. Innen költöztünk eddigi legtágasabb otthonunkba, az Eötvös utcába, ahonnan az önkormányzat beruházási programja miatt kellett továbbállnunk mai, egyelôre ideiglenesnek tekinthetô helyünkre, a Kossuth Lajos utcába. – És most aztán valóban hosszan sorolhatnám a születésnap óta eltelt negyedszázadának eredményeit – vált témát Ráday –, elveszettnek hitt vagy pusztulásra ítélt szobrok, kôkeresztek, lámpák, kandeláberek, utcabútorok menekültek meg, mûemlékek megmentésében vállaltuk a menedzselés feladatát, kiadványok egész sorát jelentettük meg. S közben kibontakozott a városvédôk országos mozgalma. Az negyedszázaddal ezelôtt mindenképpen benne volt a levegôben, hogy kezdeményezésünk országossá és városvédelmi, városfejlesztési ügyekben megkerülhetetlenné válik. Arra azonban nem gondoltam, hogy én ennyi ideig fogom csinálni. Miként azt sem, hogy az egynemû politikai hatalommal szembeni küzdelem helyett majd a talán még ennél is nehezebb: többfrontos városvédelemre kell berendezkednünk. De megpróbáltuk. És megpróbáljuk. A szenvedélyét az ember nem adhatja fel: és sokan vagyunk ezzel így ebben a csapatban. (K. P.) ● Szép negyedszázad van mögöttünk! Ráday a városvédôk jubileumáról 38 BUDAPEST 2008 június fotó: Otruba István
