Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Zappe László: Manuel Bruno színházat alapít?
Bizonyára mindnyájan találkoztak már olyan emberrel, aki csak akkor nem jön el, ha megígéri. Néha azonban mégis. Hogy Bodó Viktor a magánéletben mennyire megbízható, nem tudom. Mûvészi, színházi ars poeticájának azonban nagyjából ez a lényege. Hogy még az ellenkezôje se legyen igaz annak, amit ígér vagy ígérni látszik. Az átverést tehetségesen, sikeresen és sokszor magas színvonalon ûzi. Attól most tekintsünk el, hogy én abban is átverést sejtek, amikor sokan mindenféle mélységeket látnak vadul cikázó ötletkavalkádjaiban, és némely produkciója, mint például a Kamrában bemutatott Ledarálnakeltûntem címû kafkaiáda, egyszerûen és tagadhatatlanul világsikert arat. A blöff nemcsak eszköze, de többnyire az eredménye is Bodó mûvészetének. Egyelôre azonban maradjunk a tényeknél. Ha idei nyíregyházi alkotásának azt a címet adja, hogy Fotel, a bennfentes vagy csak kicsit is tájékozott nézô szeme felcsillan, hiszen tudja, hogy Bodó elsô produkciója a Katona József Színházban a Motel címet viselte (a helyszínnek még volt is bizonyos köze valami szállóféléhez), és valamilyen szellemes, áttételes utalást sejt arra a produkcióra. Errôl azonban szó sincs, de a címben említett ülôbútorról sem. Egy elmegyógyintézet és egy óvoda van egymásra montírozva, a világidiotizmus olykor szellemes, leginkább azonban közhelyes szimbólumaképpen. Néhány esztendeje meg ugyancsak Nyíregyházán bizonyos Manuel Buno andalúz szerzô mûvét rendezte meg, a mûsorfüzet az író részletes életrajzát is közli. Csakhogy ez az író nem létezik, a fantasztikus és történetesen frenetikusan szellemes játékot bizonyára maga a rendezô írta. Az átverés olyan remekül sikerült, hogy akadt kritikus, aki elemezte, hogy miképpen helyezte át az elôadás a darabot az eredeti spanyol környezetbôl a magyar keleti határszélre. Most nemcsak egy elôadás, hanem egy egész társulat született Bodó Viktor keze alatt. A MU Színházban (a 4-es villamos végállomásánál, az egykori mûvelôdési házban, a Kôrösy József utcában) bemutatott új produkció e szerint a Szputnyik Hajózási Társaság – Modern Színházi és Viselkedéskutató Intézet – Labor elnevezésû együttes létrejöttét is jelenti. A bemutatkozásnak szánt alkotás címe: Holt lelkek – tokhal vonóval. Nyilvánvalónak tetszik, s ez most nem is egészen átverés, hogy Gogol mûvét alkalmazták a maguk ízlés- és gondolatvilágához. Néhány fontos jelenet valóban elôkerül a halott jobbágyokat felvásárló Csicsikov látogatásai közül. Ezek egyike, a Korobocskánál tett vizit, alkudozás, fôképp Lázár Kati nak hála, igazi színházi jelenet. A többi tokhal vonóval. Amikor egy színházi dolgokban nem túl járatos rádióriporter megkérdezte Bodót, hogy ez meg mi, annyi választ kapott, hogy mindössze egy szójáték, bár a tokhal éppen utalhat az orosz miliôre is. Még jó, hogy a társulat nevének tüzetesebb taglalásába nem mentek bele. Ezzel kapcsolatban különben annyit mondhatok, hogy biztosan nincs közelebbi kapcsolatban Bodó másik mostani munkájával, az Ódry Színpad büféjében a már sokat próbált Zsámbéki–Zsótér osztállyal elôadott Sputnic Discóval, hacsak az orosz érdeklôdést nem számítjuk, ott ugyanis Csehov Platonovját telepítik át valamilyen 21. századi ifjúsági rémvilágba – mellesleg a MU Színházban végrehajtott Gogol-boncolásnál sokkal élvezhetôbben. A Holt lelkek cím alatt futó, két részre szabott estén lényegében szabad asszociációs alapon bukkannak föl különféle követhetetlen motívumok, nagyjából azon az alapon, hogy bármirôl bármi eszünkbe juthat. Nemcsak gondolati vezérfonal, de stiláris egység sem tapintható ki, még csak nem is érzékelhetô. A korlátlanságon és szertelenségen kívül csak az ocsmányság tombolása nyilvánvaló. Az ötletek, az eszközök többsége, ha éppen nem mindegyike, ismerôsnek tetszik. A produkciót állítólag négy hónapig próbálták. Tartok tôle, az alkotási folyamat azért tartott ilyen sokáig, mert közben az elvi újítás, a minden beválttól való iszonyodás jegyében módszeresen elvetették, amit mûködôképesnek találtak. Lázár Kati remeklését vagy véletlenül vagy mutatóba hagyhatták meg. Az új társulat jövôje mindazonáltal erôsen izgat. Csak attól tartok, hogy valójában az andalúz Manuel Buno alapította. ● A Mikó utca sarkán szintén emlékeztetô: Márai-szobor és felirat. Egyébként a közelben levô robusztus emlékmû, mely a magyar tûzszerészeknek állít emléket, a kockázatos foglalkozás iránti teljes tiszteletem ellenére felállítása óta idegen számomra ezen a megmásíthatatlanul Babits–Kosztolányi–Márai környéken és poétikus hangulatú terecskén (mert legalább fél tucat klasszikus vagy jelentôs író lakhelyét sorolhatnám még fel a közelben). Bizonyos értelemben ez a megrepedt sziklatömb kollektív tudathasadásunk monumentuma is. Mint tudjuk, azt kérte, hamvait, feleségééhez hasonlóan, szórják a Csendesóceánba. Kísértô kép: a földet körbejáró gigászi „vízszivattyú”, melynek lelassulásáról manapság egyre többet írnak a globális felmelegedéshez értôk, egy magyar író földi porszemeibôl is szállít magával valamennyit. Érzékelhetetlen mennyiségût. De mégis tudható, hogy ott rejlik az örök cirkulációban. A szellemi transzmisszió – szerencsére – gyorsabban mûködik. Halála után elôbb hazája fedezhette fel ismét Márai írásmûvészetét. Aki engesztelhetetlen volt az emigrációban, bár szenvedett tôle. Milyen szerencsések vagyunk, hogy egy író (megint az írók!) tükröt tart elibénk: innen, távolról és magasból ilyenek a mi kényszereink és ilyenek a gyarlóságaink. (Márai még azt is megengedhette magának, hogy Illyésre is nehezteljen: egyes idôszakokban engedékenynek tartotta itthoni ügyekben.) S az elmúlt másfél évtizedben felfedezte a világ. Angolul, franciául, lengyelül, németül, olaszul arattak sikert a mûvei. Kiderült, hogy volt itt, a végeken egy író, aki a legteljesebb Európát képviselte és búcsúztatta a veszélyben, tehát így ôrizte meg magában, a népes nemzetek fiait meglepô átéltséggel. Egyébiránt, a Föld jövendô életét csak sejdítve, talán még az sem elképzelhetetlen, hogy azok a porhüvely-szemcsék egyszer, a körforgás révén a Duna hullámaiban is visszatérnek ide, Buda és Pest közé. ● Manuel Buno színházat alapít? Zappe László 34 BUDAPEST 2008 június
