Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Finta László: Uri-Uhri Imre és az Uhry Karosszériagyár
1890 után a Balaton délvidékén fekvô Szill – utóbb Somogyszil – községbeli, szakma nélküli igen szegény fiatalember felkerekedett, hogy szerencsét próbáljon. Az Uri vezetéknevû, Imré nek keresztelt ifjú Buda pestre indult, a millenniumra készülô nagyvárosba özönlöttek akkor a munkásemberek. Még odahaza kitanulta a bognármesterséget, helybeli rokonaitól a kovácsolás fogásait is, de helyi tanonciskola hiányában nem léphetett elô segéddé. 1893-ben már a fôvárosban lakott, a mai Lovassy László utca 6. számú házában: megfontolásból választotta a VIII. kerületet, itt mûködött a legtöbb pesti kovácsmester. 1895 tavaszán fogadta segéddé a Budapesti Kovács és Bognár Ipartestület. A mesterlevélhez szükséges anyakönyvi kivonaton a szilli lelkész Uri nevét Uhrinak tanúsította, a következôkben kényszerûen így is írta, újabb hivatali elírás nyomán aztán szakmáját már Uhryként ûzte. A néveltérések sok mai szerzôt megtévesztenek, személy- és cégnévként is Uhryként ismertetik, pedig ô haláláig i-vel írta a nevét. Segédlevele átvétele után kiváltotta engedélyét. Kezdetben lópatkoló kovácsként dolgozott a józsefvárosi Baross utca 98. szám alatti egykori Jókai-ház egyik mûhelyében, A telekrôl azonban 1896 végén mennie kellett, mivel hozzákezdtek az ott ma is álló épület felhúzásához. Idôközben, ugyancsak a millennium építési lázának lendületében, lakóövezetté minôsítették át a VII. kerületben a mai István út, Damjanich utca, Bethlen Gábor utca és Dózsa György út által határolt területen kipusztult szôlôskerteket, illetôleg az István, Csömöri, Dózsa György és Stefánia utak határolta addigi bolgárkerteket. Mesterünk az építkezések tényleges megkezdéséig olcsóbban kibérelhette itt a korábbi használat érdekében összetákolt fészereket. Elôbb az István út 31. szám alatt mûködött a mûhelye. Itt készült az elsô ismert munkafénykép róla és munkásairól. 1897-ben aztán a bolgárkerteket határoló külsô István út (ma Ajtósi Dürer sor) 63. szám alatti, az akkori Bálint (ma Cházár András) utca saroktelkén bérelt új telephelyet. Itt már kocsigyártóként cégérezi magát, élve az ipartestület törvényi indokolásával: „Kocsigyártó, kinek mûhelyében vagy ipartelepén még kovács és kerékgyártó mûhelyek is vannak, vagyis a kocsit teljesen elôállítják a nélkül, hogy a kocsinak egyes részei más iparos mûhelyében készíttetnének (...) Ezek értelmében mindenki lehet kocsigyártó, aki saját üzletében és udvarában teljesen elkészíti a kocsit, legyen az bár nyerges, kovács vagy kerékgyártó.” 1897. május 7-tôl 1906. december 31-ig mûködhetett itt, amíg megint utol nem érte az építkezési hullám. A Bálint utca 18. szám alatti üres telken folytatja az ipart, az ingatlant utóbb meg is vásárolja. Ekkor már tekintélyes tagja a Budapesti Bognár és Kovács Ipartestületnek, az elôírt két éves kihagyásokkal rendre beválasztották a kovács elöljárók sorába. Uhri Imre nem tartozott a divatos urasági kocsik-hintók-batárok gyártói közé: tudta, hogy vagyon és társadalmi kapcsolatok 23 BUDAPEST 2008 június Forrás: Gerlei Tamás – Kukla László – dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története Uhri Imre 1929-ben Uri-Uhri Imre és az Uhry Karosszériagyár Finta László Uhri Imre István úti mûhelye 1908-ban. A kép jobb szélén a mester
