Budapest, 2008. (31. évfolyam)
6. szám június - Haba Péter: Népszerű high-tech
Bevallom, ezúttal „leteszteltem” az épületet laikus, de a város történései iránt érzékeny barátaim, ismerôseim körében – megkérdeztem tôlük, mi a benyomásuk errôl az igen fontos helyen megjelenô alkotásról. Szinte mindnyájan a ház könnyedségérôl beszéltek, továbbá arról, hogy a tér „kinyílt”, s így „nagyobb lendülettel sodor”. Többen azt is hozzátették, hogy akár állhatna valahol Nyugat-Európában, például Berlinben, Bécsben vagy Londonban is. Örömmel nyugtáztam, hogy az épülettel kapcsolatos kisebb-nagyobb kifogásaim, kritikai megjegyzéseim számukra javarészt belterjes szakmai nyavalygásoknak tûntek: végre egy olyan professzionálisan tervezett és kivitelezett, minden ízében modern – sôt high-tech – épülettel gyarapodott Budapest, melyet a városiak szinte osztatlan elismeréssel fogadnak. Kell bizony itt lennie valami tervezôi bravúrnak, mely által a szofisztikált kompozíciókra vágyó szakértôk és a laikusok számára egyaránt „fogyaszthatóvá” vált az épület – gondoltam magamban. Jöjjön hát a dicséret. Szeretem a ház „bôrének” többrétegûségét – ahogy a felfelé lépcsôzetesen elôrelépô üvegsíkok mögött feltûnik a tartóvázként funkcionáló, acélcsövekbôl összeállított rombuszháló, majd egy újabb, de már sokkal súlyosabb fémszerkezetekre rögzített üvegréteg után az árnyékoló rendszer lamellái következnek. Négy különbözô vizuális hatás, anyagi minôség, plasztikai érték, színvilág, fénytörés. Mindez együtt mégsem vezet kakofóniához – az együttmûködô két építész, Jean-Paul Viguier és Fazakas György min den részletet, szerkezeti elemet visszafogottan adagolt, s az egyes rétegeket úgy illesztették egymáshoz, hogy azok raszterei sehol ne fedjék egymást zavaróan. Így az eltérô szerkezetû vonalhálók mind a maguk teljességében érvényesülhetnek. A szigorú rendet lazítják a sarkok nagyvonalú ívelései: a higgadt ritmusban elrendezôdô acélcsövek lendületet vesznek, és feszes kanyarban fordulnak át a szomszédos homlokzatra, illetve a tetôsíkra. A vegyes funkciójú – kereskedelmi, iroda-, lakó- – épület belsô térszerkezetét jellemzô, a két csupaüveg oldalszárny által közrefogott, karcsú oszlopokkal tagolt, üvegtetôs fél-átrium a high-tech építészet egyik toposza. Ehelyütt azonban ez a „közhely” is egyértelmûen jó választásnak bizonyult: fokozza a Vörösmarty tér tágasságát, levegôsségét, szabadságát. Igazat adok barátaimnak: a látványos üvegfallal határolt belsô udvar és az esténként belülrôl sugárzó fény felbontja a teret övezô falsíkokat, s ezáltal olyan „nagyvilági” karaktert kölcsönöz neki, amelyet úgy hetven-nyolcvan éve a világ igazi metropoliszaival társítunk. Ennek a hatalmas „ablaknak” a tér egésze szempontjából is van jelentôsége: hangsúlyt ad a fókuszpontban álló Vörösmarty-emlékmûnek. Az íves sarkok sem csak az üres esztétizálás céljából születtek, hiszen az élek Népszerû high-tech szöveg: Haba Péter, fotó: Sebestyén László Most hagyjuk a múltat – a Vörösmarty téren álló új épület telkének mind építészeti, mind kultúrtörténeti szempontból meglehetôsen terhelt történetérôl lapunk korábbi cikkében már olvashattak (Vargha Mihály: Pesti gömböc a Vigadó hátában, 2008/1). Akkor maga a ház csak egy rövid, javarészt a külsô megjelenésre szorítkozó bekezdést kapott – most viszont már az üzemeltetôk által féltve ôrzött belsô terekbe is bejutottunk, így végre teljes képet kaphattunk Budapest talán legismertebb kortárs építészeti attrakciójáról. 16 BUDAPEST 2008 június
