Budapest, 2008. (31. évfolyam)

6. szám június - A KÖH elnökével, Mezős Tamással Csordás Lajos beszélget Portré antik háttérrel

Sághy Ernával, a HVG újságírójával keve­redtem konfliktusba, most talán belátja a szerkesztô asszony, hogy kinek volt igaza. A VIII. kerületi Lôrinc pap tér 2., az egykori Zichy palota felterjesztésével régi mulasz­tásunkat pótoljuk, és reményeim szerint még a konfliktushelyzet kialakulása elôtt. A VIII. kerület Üllôi út 24. az Evangélikus egyház országos székháza. El szeretnék adni, pedig ezt az egyház építtette, min­denben megfelel a céljaiknak. Nem értem az elidegenítés szándékát. Nem emiatt, de védeni kell, mert értékes épület. Bizonyára tiltakozást vált majd ki. Itt van aztán a XII. kerületi Jókai kert a Költô utcában. Régi ügy, hiánypótló lépés a védelem. A XIV. kerületben az Állatkert egésze szerepel az elôterjesztésben, eddig csak egyes épületek voltak védettek. Hódmezôvásárhely: Má­tyáshalom, tanyasi iskola, használaton kí­vül. Valószínûleg rövid idôn belül eltûnne. Miskolc-Lillafüred: Palotaszálló védel­me, szintén hiánypótló lépés. Múcsony, mûvelôdési ház, az ötvenes évek egyik jó minôségû alkotása. A község számára fenntarthatatlanul nagy, megmentésében segítséget kell adnunk. Vác, az egykori FORTE gyár együttese. – A Király utca 27. ugyan már mûemlék, de úgy látom, valaki szemet vetett rá. Épp most alkudozik a lakókkal, hogy mennyiért mennének el. Ez egy szép, nagyudvaros, klasszicista épület. Vala­mikor fogadó volt: Zur Stadt Pest. Ezeket a szép, nagy udvarú házakat nagyon szí­vesen veszik meg a befektetôk, mert tele lehet építeni hátul lakásokkal. Nem kár ezekért az udvarokért? Ezeket értéknek tekintik a készülô kezelési tervben? – Persze. Voltam a polgármester úrnál... – Gyakran találkozik mostanában a VII. kerületi polgármesterrel. – Igen. Abban maradtunk, hogy a 11., 15., 21., 49., 55. számúakat a Király utcában nem fogják befektetônek eladni, azokat társasházzá alakítják. És megpróbáljuk megtalálni a megfelelô finanszírozási mó­dokat, hogy a lakók állíthassák helyre azokat. – A 27. számú tehát nincs rajta ezen a listán. – Nincs. Úgy tudom, azt már értékesí­tették. – És az elsô traktust megtartva majd jól teleépítik levegôs, nagy udvarát. A Dohány utcai zsinagóga mellett, a Síp utcában valami hasonló történik most. Megmarad az utcai traktus és mögötte lesz egy modern épület. Ahogy a civilek fogalmaznak: egy „lakópark”. – A Síp utcában van egy elavult, építésze­tileg nehezen hasznosítható beépítés, és ehelyett az egykori udvari szárny helyére építenek egy újat. Ha valakinek ki kell cserélni a szívét, mert használhatatlanná vált, attól még ugyanaz az ember, nem? S ha ezt egy embernél elfogadjuk, akkor egy épületnél miért nem tesszük? Az utcai szárny elsô helyiségsorának (traktusának) a megtartása és a belsô helyiségsor (udvari traktus) bontása már lehet tisztán mûszaki kérdés. Persze probléma lehet az is, hogy egy kiemelkedôen fontos mûemlékkel, egy szakrális épülettel együtt látszó kortárs építészeti alkotásnak valóban meghatáro­zóan jó minôségûnek kellene lennie. A Síp utcai ház esetében sajnos errôl egyáltalán nincsen szó. – Mikorra készül el a fôváros mûemléki kezelési terve? Más területeken is dol­goznak olyan feltáráson, mint most az Erzsébetvárosban? – Szeretném, ha a jövô év végéig megszü­letne a historikus városé, a körvasútsoron belüli területé. De csak erre a feladatra fel kellene venni legalább negyven-ötven em­bert. Van a miniszter úrtól ígéretem arra, hogy kapunk pénzt további munkatársak szerzôdéses foglalkoztatására. – A Magyar Narancsban olvasom, hogy az Önök által készített erzsébetvárosi értékleltár nem jutott el a kezelési terv készítôihez, így annak ajánlásai, felis­merései nem is épülhettek be a kezelési tervbe. Ez azért kudarc, nem? – Én egy ideje nem olvasom a Magyar Narancsot. A tényekrôl tájékoztatásként azt tudom mondani, a kezelési tervet mi készítjük, a kerületi szabályozási tervet az önkormányzat. Számítunk arra, hogy a polgármester úrral történt megállapo­dásunk értelmében a kezelési terv a ke­rületi szabályozási terv mellékleteként szerepel majd. – Milyen forró pontokra számít a kö­zeljövôben? Lesznek-e olyan „ügyek”, amikor a politikával meg kell küzdeni az értékek védelmében? – Szeretnék nyugodtan dolgozni, és re­ménykedni abban, hogy nem lesznek olyan érdekek a védelmi javaslatok körül, amelyek akadályozzák a szakmai munkát. Ez az én egyik álmom. Igyekszem kerülni az öncen­zúrát, és vállalom a konfliktust, ha kell. – Most, egy év után hogy látja elnöki mûködésének eredményét? – Azok a feltételek, amelyekkel elvállaltam a feladatot, sajnos kevéssé teljesülnek, de pici lépésekkel igyekszünk kimozdítani a magyar mûemlékvédelmet eddig jellemzô ortodox szemléletébôl. ● 10 BUDAPEST 2008 június fotók: Sebestyén László

Next

/
Oldalképek
Tartalom