Budapest, 2008. (31. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: Sebestyén László: Jóslás az Andrássy úton

BUDAPEST 2008 január BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXI. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelôs kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Lapigazgató: Oswald Tibor Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fôvárosi Közgyûlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Nyári mikulás (8. oldal) A hátsó borítón: Betûzgetve Budapesten (12. oldal) BUDAPEST plázát épít. Boltot csinál – magának. Legyünk botor módon naivak, s te­gyük hozzá, talán nem csak a meztelen nyereségvágytól indíttatva. De ha van megélhetési bûnözés, szabad útja kell legyen a megélhetési „városfejlesztésnek” is? Úgy látszik, igen. A fôváros közlekedési cégén segít, amikor a szabályozási tervet módosítva megengedi, hogy a sok pénzt kínáló beruházóval üzletet kössön. A beépítés paramétereit elôíró jogsza­bályokat úgy módosítja, hogy ott, azon a helyen az eddig lehetségesnél magasabb, terebé­lyesebb, nagyobb forgalmat generáló épületegyüttes születhessen. Jelentôs zöldterületet foglalva el Zugló kertes városrészébôl. Hasznos lépés, vallja, s érvel: egy füst alatt – mert füst, az aztán lesz itt, sûrû – rendez egy erre már régóta rászoruló, kétségtelenül elhanyagolt területet. P+R parkolót is épít így itt végre, amit már régen ígér. S ha minden kész, büszkén elmondhatja majd: megtet­te. Természetesen a más pénzén. A beruházó pedig ellenszolgáltat: fizeti a cehhet. Neki igazán megéri. A kerület is számol. Potens vállalkozás termel majd büdzséjének – ezt reméli – nélkülözhetetlen adóforintokat. Így aztán, bár meglehetôsen élénk civil tiltakozás zajongásával kísérve, aligha kétsé­ges: fölépül az újabb monstrum a Mexikói út végében, a millenniumi földalatti végál­lomásánál. Azok élhetô, otthonos világát árnyékába vonva, akik éppen azért költöztek, építkeztek ebben a kiszemelt területtel közvetlenül szomszédos negyedbe, mert olyan, amilyen. Zöld, ha télen nem is, kertvárosias beépítésû, a negyed forgalmi terhelése még éppen elviselhetô. Vagyis olyan, amilyen már soha sem lesz. Nem, mert a megélhetési városigazgatás utolérte, a sarkára hágott, s éppen gáncsot vetni készül saját polgárainak. Ízlés, mérték­tartás, tisztesség. Ez a három dolog hiányzik ezeknek a város élô szövetét elhalásra ítélô beavatkozásoknak az elôkészítôibôl, végrehajtóiból. Furcsa ez a mi históriánk. A lassan már húsz évvel mögénk került negyven esztendô­ben is mi magunk voltunk a magunk urai – akkor még csak lakók, tanácsot választók –, most megint úgy tudjuk, önkormányzunk saját jogon. Itt minden a miénk. Polgároké. De közben a város, a kerület, a negyed, az utcatömb, életünk tere mégsem a tulajdonunk. Sôt, ami belôle az, annak értékével, sorsáról sem rendelkezünk. Akármikor kilophatják belôle az aranyat. De azoké sem, akik döntenek a sorsáról. A fôváros üzeméé a terület (a nagyobbik része), a kerületé a földje. Budapestnek nem fáj, hogy mi történik Zuglóban, Zugló nem vághat menekülô utat bárki másnak törvényes kerítésén. Ha éppen akarná. Ahol egy város huszonnégy (kis)királyságból áll, ahol e választófejedelemségeket is szembenérdekelt csapatokra osztja a politikai hatalomvágy s a kapari önzés, ahol soha nem sikerül – mert így nem is sikerülhe – egységes, rendezett jövôképet alkotni tervben, koncepcióban, a célok tartalmában, ott mindig az gyôz, annak az akarata érvényesül, akinek ugyan semmi köze sincs az „önkormányzó” igazgatáshoz, de annál pontosabban tudja, mi az ô érdeke, s hogyan tudja azt mindenki más torkán lenyomni. És mennyi a tátott száj! Nem kell ide erôszak... Így hát gigászi bevásárlóközpont épül fel Zöld Zugló egyik utolsó kertes városrészé­nek félhatárán. S benne, a testében is: sztrádányi forgalmát nem ússzák meg épségben a környékbeli kis utcák. A rendezetlen zöldterületet brutálisan megcsonkítja a beavat­kozás. Igaz, „rendbe teszi”. A pótlást meg, az elôírt fás-füves felület majdnem felét az épülettömb tetejére tervezik telepíteni. (Ott esik csak jól a séta, szép nyári éjszakákon!) A nyolc-tíz-tizenkét méter homlokzatmagasságú, többnyire kertes épületek mellett ott áll majd egy átlagosan huszonkét méteres (ez a parkolóház, ahol annyi autó sem fér majd el, mint most isten szabad ege alatt) meg egy legfeljebb (lehetne még feljebb?) harmincig felkapaszkodó másik tömb. S beépül negyven-hatvanezer négyzetméter. Ennek felén kereskednek majd. Tizenöt perc­nyi utazásra innen két további hasonlóan pazar lehetôséget találna az erre vágyó, de milyen kiszolgálás volna bárkit erre kényszeríteni? Lám! Mindenki jól jár. Sôt! Még jobban. Csak a város pusztul bele. Elhalnak a szövetei. Szétrobbannak az erei. Kilyukad a tüdeje. Kérdi, aki messzirôl jött, saját kedves otthonát keresve: hová keveredtem!? A horizont sem segít immár tájékozódni. Elállja a tekintet szabad útját immár itt is majd a „fejlesz­tett” város. BUDAPEST

Next

/
Oldalképek
Tartalom