Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Búza Péter: A Steindl cég elpusztult öröksége
is készített (Simon L.), de nem akadtunk több nyomra. Jól látszik a rossz nyomaton, hogy akkor még nem verték szét a belsô tér jellegzetes építészeti s díszítôelemeit, a Pannonia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat, amely megszerezte birtoklásának jogát, nem adott utasítást a szétverésére. Talán még akkor sem, amikor 1972-ben ugyanitt – az akkor már néhány éve bezárt lokál kihûlt hangulatú termeiben – berendezte következô üzletét, Korcsma a Pepita Oroszlánhoz cégérrel. Pepita az oroszlán, merthogy az állami hanglemezgyártó cégnek ez a logója, védjegye, s itt mutatják be a korongokat kis mûsorok keretében, miközben az ifjú pincérek fekete-fehér kockásban szolgálják fel az ételeket s italokat. Nem sokáig mûködtették, úgy látszik itt akkor is csak az éjszakát keresték a mulatni vágyó pestiek. A rosszhírû Jerevánt, amelynek a hetvenes évek elején végleg befellegzett. De hamarosan bezárták a kulturkorcsmát is. És akkor aztán már egészen biztosan befejezték a rombolás-átépítés munkáját. A diplomáciai testületeket kiszolgáló vállalat 1977-ben megrendelte a Puskin Nyelviskola terveit a LAKÓTERV-tôl, s azokat el is készítette dr. Fekete Lajos csapata. A belsôépítész: Honfi István Imre . Fôként ôk tudnák megmondani, maradt-e még bármi a céhes idôk hagyatékából. Fekete Lajost megkérdezhettem. Nem emlékszik a részletekre. Egy munka volt a sok tucatból. Vállalata tervtára talán ôriz néhány felvételt – biztat. De a kutatás ezen a terepen már nem mûködik. Privatizálták a hajdani nagyüzemet. Szétesett a régi rend is. Akár a Steindl céh hagyatéka. A városra hagyott örökségük. Státusa pedig? Ebek harmincadján. ● 15 BUDAPEST 2008 május Rosch Gábor – aki Alpár-kötetében mind ez ideig a legteljesebb összefoglalót adta, külön fejezetbe foglalva adatait a céhrôl – egy Alpár Ignác negyedszázados mûködésének ünnepén készült album alapján adja a jeles szakmaicivil szervezet tagnévsorát, értelemszerûen az akkor éppen érvényes változatot. De természetesen az aktuális 1911-es esztendô elôtt is veszítettek el és utána is vettek fel szakférfiakat, s némelyikükrôl fenn is maradt ennek híre. A legtöbb Roschnál nem szereplô tag neve éppen Hauswirth Ödön töredéknyi visszaemlékezésében, illetve a hagyatékában ôrzött fotókra van feljegyezve. Alább, eltérve a BUDAPEST szokásos kurziválási rendjétôl ebben a most közreadott listában azok nevét különböztetem meg dôlt betûkkel, akik nem szerepelnek a Rosch-féle monográfia vonatkozó felsorolásában. Tehát: Ágotai Lajos, Alpár Ede, Alpár Ignác, Bachruch Károly (Roschnál hibásan Babruch), Bárczy István, Barta Károly, Baumgarten Sándor, Berán Lajos, Biehn János, Boros Samu, Bründl János, Burger Viktor, Csányi Károly, Dávid Károly, Doktor Gyula, Donáth Gyula, Dvorák Ede, Faragó Ödön, Fekete Ödön, Fellner Mihály, Fischer József, Fischer Zsigmond, Fittler Kamill, Foerk Ernô, Forgó Miklós, Fründe János, Gaul Károly, Gelléri Mór, Gregersen Nils, Grünwald Mór, Gyömrôi Manó, Györgyi Kálmán, Gyôrvári (keresztnevét nem ismeri a forrás), Haaber Károly, Hajós Alfréd, Haschik János, Hauszmann Alajos, Hauswirth Ödön, Havel Károly, Héder Sándor, Heklényi Mátyás, Herpka Károly, Hikisch Rezsô, Hörcher József, Hübner Jenô, Hültl Dezsô, Jung József, Jungfer Ferenc, Jungfer Gyula, Jungfer József, Kaufmann Oszkár, Kissling Rudolf, Klopfer J. (Jakab, épületüveges – B. P. ), Koch Lajos, Lord Adolf, Korb Flóris, Kotál Henrik, Kögler Gusztáv, Krügersen Béla, Kulcsár Sándor, Kunfalvi Nándor, Kühlmann Károly, Lakos Lajos, Lantai Lajos, Lippich Elek, Magaziner Lajos, Mahunka Imre, Markup Béla, Márkus Jenô, Maróti Géza, Mayer Ede, Michl Lajos, Mikes Frigyes, Melocco Péter, Meszlényi Mátyás, Molnár Géza, Müller József, Nádler Róbert, Nándor Pál, Orth Ambrus, Pásztor János, Petrovics Elek, Pongrácz János, Révész Károly, Róth Miksa, Rózsa Mihály, Santhó István, Schmall Henrik, Schulek Frigyes, Shannen Ernô, Seenger Béla, Seenger Viktor, Stehlo Ottó, Steiner Adolf, Stróbl Alajos, Szagatíner Béla, Szalay Mihály, Szentgyörgy Kálmán, Szilágyi János, Szuchi János, Tandor Ottó, Telcs Ede, Thék Endre, Tóth István, Ujvári Ignác, Vajda Zsigmond, Wagner Marcell, Wälder Gyula, Walla József, Weisinger György, Zimmer Nándor, Zsolnay Miklós. A lista így is erôsen hiányos (1907-ben a Magyar Építômûvészet több mint száz tagról tudósít). De azért megmutatni jó, hányféle foglalkozást ûzô, változatos státusú urak (jó néhányukról a nevükön kívül semmit nem tudunk) gyûltek itt össze igen rendszeresen a maguk választotta baráti társaságba. Iparosok és kereskedôk, mûvészek és építômesterek, hivatalnokok és szakírók. Igencsak változatos együttes. Örökségük a hírük. Csakhogy a hír ritkán jut el manapság a címzetthez: Budapesthez. Már mint Jereván
