Budapest, 2008. (31. évfolyam)
5. szám május - Fejérdy Tamás: Faszádizmus és városi identitás
telekegyesítés lehetôsége igen nagy kísértés olyan esetekben, amikor ezzel válik lehetségessé a beépítési intenzitás növelése. (Hogy mennyire nem fekete-fehér a kép, jelzi, hogy a telekegyesítés másrészrôl akár az egészségesebb beépítési szerkezet kialakításának is fontos eszköze lehet – már amennyiben sikerül a történetileg kialakult jellemzôk lényeges elemeinek megtartása mellett a megújulás méltányolandó szempontjait is érvényre juttatni). Megújítva megôrizni A faszádizmus alkalmazása – a szabályozás lényegénél fogva – nem jöhet szóba egyedi mûemléki védelem alatt álló épületeknél, de kétségtelenül felmerülhet a „csak” területi védelem alatt álló városnegyedek, együttesek, az azokat alkotó háztömbök, egyedileg nem védett épületek esetében. Mindazonáltal valószínûleg nem lehet, és nem is célszerû célzottan a faszádizmus elleni jogszabályokat alkotni... Sokkal inkább érdemes azt eldönteni, hogy mi a megôrzendô érték, hogy mi kell a város önazonosságának megtartásához. A védelem egyik „szélsôsége” lehetne az a megoldás, amely minden érték mûemlékké nyilvánítására törekszik, azonban könnyû belátni, hogy ennek sem a realitása, sem a valóságos szükségessége nem áll fenn. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy például Budapestnek egyébként méltán világhírû historikus épületegyüttesét teljesen, minden változtatás nélkül lehetséges volna mintegy „mûemlékként” fenntartani. Azt viszont igen, hogy minden olyan értékét, annak minden összetevôjét, amelytôl az, ami. Egy ilyen, mondhatni elvárható programalkotáshoz természetesen elengedhetetlen az épített környezeti értékek pontos számbavétele, minden eset egyedi mérlegelésével. Csak így várható el az, hogy a faszádizmusra, azaz a csupán homlokzatok megôrzésére törekvô esetleges megoldások helyett egyre „vastagabb kéreg” ítéltessék megtarthatómegtartandónak a már meglévô épületek újrahasznosításakor – például a teljes homlokzati traktus, a lépcsôház, továbbá jelentôsebb belsô terek, a teljes utcai beépítés, az udvari szárnyak, és így tovább... ami aztán már valóban nem nevezhetô faszádizmusnak. Egy ilyen intenciók szerint zajló tervezésnek alapkérdései közé tartozik egyrészt a meglévô épületállomány romlásának, a mûszaki és az erkölcsi avulásnak a megelôzése; a folyamatosság fenntartása, amelynek megléte esetén nyilván minden érdekelt – a fejlesztôk, a befektetôk, a városfejlesztés és a megvalósítás felelôsei számára is – egyértelmûbbé válnék, hogy melyek a nemcsak megôrzendô, de a hosszabb távon (éppen egyedi és megismételhetetlen voltuk miatt) igazi fejlesztési potenciált jelentô értékek. A faszádizmus elkerülése szempontjából is igen fontos, hogy sem spekulációs törekvések, sem divat, sem pedig döntésképtelenség ne vezessen annak általános, még kevésbé elfogadott vagy követendô módszerként való elterjedésére. Ez egyaránt igényli az egyértelmû politikai, várospolitikai állásfoglalást, s nem kevésbé az alaposan képzett és lelkiismeretes építészek, urbanisták közremûködését. Ha el akarjuk kerülni a történeti településrészek értékveszteségeit s a sokak által egyik okozójuknak tartott faszádizmus további elterjedését, nyilván az alkalmazásához vezetô okokat szükséges feltárni és megszüntetni. Külföldi példák alapján például az úgynevezett „blanc”, azaz tényleges felhasználó ismerete nélküli irodatermelést, amely Párizs 8. kerületének lakosságát a legutóbbi mintegy húsz év alatt mára megfelezte – és ugyanez áll fenn az egyediséget és a valódi minôséget nélkülözô bérlakástermelés vonatkozásában is. Pozitív megfogalmazásban pedig nem ajánlható más, mint az a fajta valódi rehabilitációs és integrált szemléletû megközelítés, amelynél a megújító-értékôrzô fejlesztés az összetartozó történeti egységeket (legalább háztömb, de inkább városnegyed léptékben) együtt kezeli. Ezen belül pedig minden egyes épületet egyedi módon értékelve és átgondolva „vesz kezelésbe”, amelynek során bizonyos helyeken vagy helyzetekben – horribile dictu – akár még egy-egy faszádizmusos megoldás is a nagyobb egész értékeinek megôrzését és továbbörökítését szolgálhatja. De mindig csak kivételesen és ezért nyilvánvaló módon ritkán alkalmazott eszközként! ● 5 BUDAPEST 2008 május A Szabadság tér és Október 6. utca sarkán
