Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - Stemlerné Balog Ilona: A szorgos fotográfus: Müllner János
lehetett feleségének, Nagy Erzsébetnek is, aki többnyire társa volt fényképezô utazásain, és valószínûleg a laborálásban is segített. Számos esetben az ô kézírása szerepel a fennmaradt képeken, és tudható róla, hogy maga is fényképezett. 1910 körüli felvételeken „Müllner János és neje” feliratú emblémával is találkozunk. Müllner nem csak a lapoknak dolgozott, 1910-tôl adott el fényképeket a Fôvárosi Múzeumnak. Kezdetben régi épületeket, kapukat fotografált a gyûjteménynek, késôbb a városban zajló eseményeket, a budapestiek mindennapjait, életét, otthonát. Az ELTE Természetföldrajzi Tanszékének is van tôle vásárolt anyaga, ma letétként a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára ôrzi ezt a kollekciót. Elsôsorban az akkori Magyarország természeti tájait, a vidék akkori arcát mutatja. A Mûemlékek Országos Bizottsága fôleg várakról felvett képeit vette meg. Úgyszólván mindent fényképezett. Az Országház körül az érkezô-távozó po litikusokat, a téren zajló eseményeket, választójogi és egyéb gyûléseket, tüntetéseket. Fotografálta Ferenc József buda pesti látogatásait, Ferenc Ferdinánd , majd az új trónörökös, a késôbbi IV. Károly és felesége magyarországi programjait. Kameráját ilyenkor néha a közönségre, az eseményekre kíváncsi, a lámpákra és az utat szegélyezô fákra felkapaszkodó bámészkodókra irányozta. Pályájának csúcspontja a tízes évekre esik. Ekkorra vált ismertté, ekkor jelent meg a legtöbb felvétele az említett lapokban. Az elsô világháború alatt számos riportertársától eltérôen, valószínûleg gyenge egészsége miatt, nem a harctérrôl tudósított. A háborús Budapest mindennapjait megörökítô felvételei azonban mai szemmel nézve legalább annyira fontosak számunkra, mint a frontról küldött tudósítások. Fényképein nyomon követhetjük a fôváros életének, hangulatának megváltozását. A kezdeti lelkesedést, a bevonulók és a családtagok búcsúzásának bensôséges jeleneteit ôrzô felvételeit késôbb a hadifémnek leszerelt harangok, a sebesültek, a rokkantak, az üzletek elôtt sorban állók, majd a háborúellenes tüntetések képei követték. Itt bemutatott munkáit a BTM Kiscelli Múzeumának és a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyûjteményébôl válogattuk, az elsô világháború idejébôl. A Lánchíd átépítése ugyan nem kapcso lódik közvetlenül a háborúhoz, de jórészt annak elsô idôszakára esik. A forgalomnak 1849-ben átadott híd a 20. század elejére erôsen megrongálódott, szükségessé vált a tartószerkezet cseréje. A bontási munkálatok 1914. február 3-án kezdôdtek, a hidat, amely az átépítés után is megôrizte eredeti formáját, 1915. november 27-én nyitották meg újra. Müllner számos felvételt készített a munka különbözô fázisairól, képei tanúsága szerint elsôsorban a híd szerkezetének szépsége ragadta meg. A háborús Budapest életérôl több száz fényképe maradt fenn. A Fôvárosi Múzeum az ô képeivel kívánta dokumentálni a város megváltozott életét, ezért 1916-ban arcképes igazolványt igényelt számára a IV. hadtest parancsnokságától, „amely nek alapján egyes, a fôváros területén elôforduló s a háborúval kapcsolatos jeleneteket a Szfv. múzeum gyûjteménye számára” lefényképezhet, és amelynek birtokában valóban lehetôsége volt arra, hogy a katonaság által használt közterületeken, kórházakban, egyéb épületekben dolgozzon. Jól érzékelhetô a különbség az akkori Népopera, a mai Erkel Színház környékén létesített, a frontra induló katonákat ellátó, szinte dzsembori hangulatú tábori konyhát megörökítô 1914-es felvétel, és a front összeomlása után hazatérô, fáradt, elgyötört, a Nyugati pályaudvarnál levesért és kávéért sorakozó katonák képe között. A háború elhúzódása és a váltakozó hadiszerencse a hadvezetést a háborús propaganda új eszközeinek bevetésére késztette, amelyek közül a hadikiállítá-15 BUDAPEST 2008 január Tábori konyha a frontra indulók ellátására a mai Erkel Színház közelében, 1914. augusztus A Lánchíd fa alkatrészeinek bontása, 1914. február
