Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Búza Péter: Benza Károly jelmezbemutatója
Jóval azután, hogy más várostörténeti nyomozás ügyében a családnál járva megtaláltam Than László egyik rajzgyûjteményét, s ennek nyomán felfedeztem a mostani albumnak is az alapját képezô másikat a FSZEK Budapest Gyûjteményében, rábbukkantam az ezekkel a rajzokkal remekül párba állítható szövegekre is, a pesti zenede egykori tanárának visszaemlékezésére. Most, ebben az összeállításban egy érdekes és színháztörténeti szempontból egyedülálló válogatással találkozhat az olvasó – az albumban is ugyanezekkel a képekkel, de sokkal rövidebb azonosító szöveggel. A színházrajongó számvevôségi hivatalnok ebben a sorozatában az 1840-1850-es évek jeles buffójának, Benza Károly nak jelmezes alakításait örökítette meg. Határozott rajzkészség és csillapíthatatlan közlésvágy. Than László a színes rajzok nyelvén beszélgetett a világgal, reagált környezete eseményeire. A leginkább a karikatúra mûfajával rokonítható tenyérnyi, féltenyérnyi mûveit nyilvánvalóan az élmény hatására, mondhatni: pillanatnyi felindulásból vetette-festette papírra. Ceruzája hegyére tûzve politikát, divatot, napi eseményeket, szimbolikus jeleneteket, tájak, utcák, házak arcát és emberekét: hozzá közel vagy tôle nagyon is távol álló polgártársaiét. Úgy tûnik: maga magának. A Than család nagybetûs szereplôje a magyar köztörténetnek, mûvelôdéstörténetnek. A száraz hivatalt választó tanácsosnak két testvére is állandó szócikk a lexikonokban: Károly a kémia, a vegytan tudományának híres professzora, Mór pedig a történeti pik túra, Lotz Károly mellett a freskómûvészet kiválósága volt. A maga hivatásában szintén tekintélyt vívott ki magának Than János Keresztélynek, a császári és királyi adószedônek ez a harmadik fia is, aki aligha gondolhatta magát többnek a mûvészetben, mint kedvtelésbôl festegetônek, amikor többnyire színes rajzait papírra vetette. A Pesti Magyar Színházban, az elsô nemzeti játszóhelyen, a mai Rákóczi út elején állott épületben lépett fel sok-sok szerepben, mindig nagy sikerrel a basszbuffó Benza Károly. Eredeti foglalkozására nézve szatócs, családneve: Schubenza, budai polgár, a Svábhegyen szép szôlôje is dicséri civil szorgalmát. Hogy miért éppen ôt rajzolta le különféle szerepeiben újra és újra Than László, egész jelmeztörténeti kollekciót hagyva ránk ilyenformán, azt legfeljebb sejthetjük: egész családja szerette, egyikük-másikuk mûvelte is a zenét. S persze a modell népszerû figura: szinte közkívánatra lett mûvésze a nemzeti színjátszásnak a prózai és zenés darabokban egyaránt sikeres férfiú. 26 BUDAPEST 2008 április
