Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - Zolnay est az Alexandrában
Dôltek a röhögéstôl a komoly urak. Már azért megérte... De sokszor bírálnak, hogy mindenkiben megbízom. Pedig higgye el, sokkal egyszerûbb, mint állandóan gyanakodni, a bizalom hamarabb megteszi a hatását. Itt az üzletben sincs esti kasszaellenôrzés, mégsem lopnak meg az embereim. Szervusz Sanyikám, foglaljatok helyet, hamarosan jövök! Addig is: mit isztok? Milyen ôszintén érdeklôdött a kisgyerek felôl. Állítólag van egy nagylánya is, elvált. A kisfia ötödikes. Állítólag a suliban is koktélozott a gyerekeknek, persze imádták érte, közben megpróbálta rábeszélni a tanárnôt, legyen etikett- és gasztronómiaóra is a tananyagban. – Csupa ismerôs... – Rengeteg! Nem minden nap vagyok itt, mert ezer a dolgom, de ha igen, sokan jönnek. – Egyáltalán van ideje a szervezésen-beszerzésen, rendezvényeken kívül másra? – Á, reménytelen eset vagyok! Amikor nyaralok, is beállok a helyi koktélbárba keverni. – Semmi sztárkodás? Inkognitó? – Ugyan! Nem is tudom, ismert vagyok-e és, ha igen, mennyire. Valóban kevesebbet tudni róla, mint megérdemelné. Az év gasztronómusa – 2006-ban –, a Fehérasztal Lovagja – igazi letérdelés, kardlap jobbról, balról, mindez a Parlamentben, Guiness-rekorder – háromnegyed óra alatt kétszáznégy különbözô koktél –, a Mixer Szövetség alapítója, tanít... – A stílus rengeteget számít. Amikor az esküvônket terveztem, azt gondoltam, ha zártkörû, legyen emlékezetes. Nyár, tenger, fehér homok. Florida. Teljes romantika. Persze segítséggel, személyzeti áron, mégiscsak kolléga vagyok. Zsuzsi bizony még a repülôjegy megvételekor is kételkedett az esküvôben, de amikor megérkeztünk, kénytelen volt elhinni. Gyors fodrász, ruha, smink. Kezdéskor pedig – amire én sem számítottam –, megjelent egy tévéstáb, mert valaki mutatott nekik egy gyûrött magyarországi újságcikket rólam, és úgy gondolták, ha valakirôl valahol írnak, érdemes kijönniük. Én mindenesetre kevertem nekik pár koktélt, remekül éreztük magunkat. Valahogy ilyesmi életet képzelnék el itthon. De hát kevés a pénz idehaza, a családok alig járnak valahova, a mama hétvégén is otthon fôzôcskézik, ahelyett, hogy elmennének ebédelni. De majd csak változik ez is. – Létezik olyan, hogy valaki eleve mixer akar lenni? – Én is pincérként kezdtem. De tizenöt évesen már pályamódosításon törtem a fejem. Elmentem a Filmgyárba, egyenesen Makk Károlyhoz, és közöltem vele, hogy színész akarok lenni. Azt mondta: fiatalember, a maga szakmája gyönyörû! Képzelje el, a színész minden áldott este ugyanazt a szöveget mondja el, maga viszont mindig mást ad elô a vendégnek. Tanuljon, azután meglátjuk. Egy egész órát rám szánt. Én pedig elmentem a színjátszó körbe, de az elsô fellépésen kificamodott a bokám. Azzal be is fejeztem. Hirtelen felugrik – követni kell, kétségtelen –, a bárpultban üvegek között motoz, öntözget, rázogat, végül opálosan csillogó folyadékot tölt decis pohárba. – Mi készül? – Konyak, citromlé, gyömbér. – És a sok jég? – A jég nem a hûtés miatt kell, hanem a keveréshez. Attól áll össze az íz. Kóstolja csak, kóstolgassa. BUDAPEST VÔLEGÉNYE a neve. A legendás Podmaniczky Frigyes emlékezetére komponáltam. Koktélkiállítást szeretnék rendezni, ahol ismert emberek korabeli italait készítem el. Kellene egy grafikus, aki megrajzolja a portrékat, egy zenész, aki elhúzza a nótákat. Na, milyen ötlet? Pillanat, máris jövök! – Amíg vissza nem tér a fônök, hozhatok üdítôt vagy vizet? Esetleg süteményt? Vagy egy kávét? Remek a chocolat noir-unk. ● Március idusának elôestéjén immár a Budapest Könyvek sorozat második kötetét mutatta be az eredeti szövegközlésekre szakosodott munkák mûhelye, a Nagy Budapest Törzsasztal. Ahogy ez már szokás: mûsorral körítve, amelyben Zolnay Vil mosnak a kötetbe foglalt írásaiból olvasott fel részleteket Hirtling István , Kiss-Fekete Sándor hangulatfestô zongorajátékának kíséretében, s a produkció szüneteiben árveréssel. Ennek során elkelt tíz számozott s a Törzsasztal tagjai által dedikált, valamint további tizenöt, a fennállása negyedszázados évfordulóját köszöntô Budapesti Városvédô Egyesület alapítóinak kézjegyével gazdagított példány. Sikeresnek bizonyult a licit, a végeredmény számottevô összeggel pótolta a kiadás finanszírozásából még hiányzó összeget. A Törzsasztal egyes számú, szignált példányát több mint húszezer forint felett ütötte le Ráday Mihály kalapácsa. A jóízû hangulatot betetézve Lajsz And rás – dolgainknak szintén régóta elköte lezett támogatója és barátja – új kreációját szolgálták fel a mûsor közönségének. A BUDAPEST VÔLEGÉNYE koktéllal minden városbarát gondolat atyjának, Podmaniczky Frigyesnek emléke elôtt tisztelegtek a résztvevôk, kiürítve poharukat, amelyben – és ez itt maga az ihletett recept – két centiliter brandy, ugyanennyi Pear Paradise, illetve Canada Dry és egy centiliter lime keveredett bûvös-hûvös keverccsé. ● Zolnay-est az Alexandrában 16 BUDAPEST 2008 április fotó: Sebestyén László
