Budapest, 2008. (31. évfolyam)

4. szám április - Zappe László: Delikát kínálat

A színház honlapja most elsôsorban a 4-es metró építése miatti közlekedési nehézsé­gekre figyelmeztet. Ez a színház ugyanis a Kálvin tér mögött, a Lónyay és a Ráday utca között fekvô Török Pál utcában, a Kosztolányi Mûvelôdési Központban mûködik. Már olyan régen, hogy amikor a Pinceszínház nevet elôször fölvette, az még alighanem valóban megkülönböztette más színjátszó helyektôl. Ma már számos hasonló intézmény mûködik a földszint alatti terekben, hogy hirtelenjében csak a Komédiumot, a Kamrát, az R.S.9.-et em­lítsem. Más kérdés, hogy ez a hely sem mindig föld alatti mivoltával kérkedett. Mûködött Éjszakai Színházként is – bár a kései idôzítésrôl hamar visszaigazodtak a rendes esti kezdésre –, Piccolo néven meg musicalprogrammal próbálkoztak. Most is­mét Pinceszínháznak hívják, és mindenfélét játszanak. Pogány Judit egy éve remekli a Pedig én jó anya voltam címû egyszemé­lyes dokumentumjátékot. De láttam itt kétszemélyest és musicalt is. Az utóbbihoz Martin Sherman When She Danced címû darabja nyomán, melyet Lon­donban a fôszerepben Vanessa Redgrave -vel játszottak 1990-91-ben, Galambos Attila írta a szöveget, ô is rendezte az elôadást, a zenét Arany Tamás szerezte. A történet egyetlen nap Párizsban, 1923-ban, ahol Isa ­dora Duncan, a 20. század elejének azóta is híres bálványa, a táncmûvészet egyik megújítója éppen súlyos anyagi gondok és lelki bajok között kínlódik alkalmi fér­jével, az egyik legnagyobb orosz költôvel, Szergej Jeszenyinnel. Egy bécsi föllépés és egy olaszországi iskolaalapítás terve foglal-Miksa arzenáljának képes leltára Mátyás „Elefánt” nevû ágyújánál mutatkozik fel­csapva az egyik vitrinben. A fegyver ere­detijét bizonyára gyakran sütögette apja, III. Frigyes seregeivel szemben a magyar király. A kódexben mellékelt tréfás versike el is szórakozik ezen a tényen. Hogy milyen színvonalon állt Mátyás korának ötvössége, azt a Rieti püspökének adományozott serlegek mutatják leginkább. Mint Farbaky Péter elmondja, sokáig német munkának vélték ôket, nemrég derült ki, hogy erdélyi mesterek alkották. A kiállítás talán legnagyobb érdeme, hogy párhuzamok segítségével idézi fel Mátyás elpusztult rezidenciáinak mûalkotásait. Tán legjelentôsebb, Itáliából Magyarországra hívott mûvészének, Giovanni Dalmatá ­nak a kvalitásai is megismerhetôk úgy, hogy az erôsen sérült Diósgyôri madonna mellé került Padovából, a Musei Civici­bôl a mester egy – igaz, késôbbi, de – tel­jes szépségében megmaradt Madonna­dombormûve. Ugyanígy, a nemrégiben Gregorio di Lorenzóval azonosított, 1475-ben Magyarországra érkezett szobrász Visegrádi Madonnája mellett látható egy hibátlan olasz mûremek. Persze az sem maradhat ki, ami mindezt a pompát lehetôvé tette: az apró, csillo­gó arany forint. Az egy kerek forintnyi rendkívüli hadiadónál bizony az számí­tott rendkívülinek, ha a király épp nem szedte be. A kódexek között is vár ránk pár izgalmas darab, de a könyvek saját történetei a legérdekesebbek, például a Mátyás halála miatt befejezetlenül maradt firenzei Bibliáé. Ezután csak át kell sétálnunk a BTM-bôl a Magyar Nemzeti Galériába, amelynek Mátyás király öröksége címû kiállítása ott veszi fel a történet fonalát, ahol ez elejti: a késô reneszánsz mûvészetét veszi górcsô alá. Megelôlegezve a magyar múzeumok nagy adósságát, a – Zsigmondhoz hason­lóan Mátyás árnyékába került – Jagelló kor gazdagságának átfogó bemutatását. S hogy lezárjuk a reneszánszot ünneplô közgyûjteményi seregszemlét, most, hogy ajánlónk végére értünk: az Iparmûvészeti Múzeum Beatrix hozománya címû tárlata a kor majolikamûvességét mutatja be. A legizgalmasabb tárgyak itt kétségkívül a Corvin tálak, melyek New Yorkból, Lon­donból és Berkeley-bôl érkeztek a szintén márciusban nyílt kiállításra. Már csak erô és kitartás kell, hogy vé­gigjárjuk Pest-Budán az év ünnepeit: száz esztendô értékeinek pompás mutatvá­nyát. ● Delikát kínálat Zappe László 6 BUDAPEST 2008 április

Next

/
Oldalképek
Tartalom