Budapest, 2008. (31. évfolyam)
3. szám március - Kirschner Péter: Térfélcsere
2008 januárjától Tétényi Éva személyében új ügyvezetô titkár végzi a szervezômunka javát a Budapesti Városvédô Egyesületben. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az idén megalakulásának 25. évfordulóját ünneplô közösség életében milyen változásokat hozhat a sokoldalú építészi és közigazgatási tapasztalattal rendelkezô vezetô személye. Fontos posztokat töltött be Esztergomban, a Terézvárosban, Gyôr-Moson-Sopron megyében. Építészként. Mi indította arra, hogy átlépjen erre a civil pályára? Vitkay Katalin, aki hosszú éveken át na gyon sikeres munkát végzett az Egyesületben, ajánlotta, hogy pályázzam meg ezt a tisztséget. Kapcsolatunk arra az idôre vezethetô vissza, amikor Terézváros fôépítészeként partnereket kerestem az új városmarketinghez, vagy amikor nekiláttunk az epreskerti kálvária megmentéséhez. Mindketten tudtuk, hogy mit bírunk, és hogy megbízhatunk egymásban. Ennek a közös munkának sok eredménye ma is látható. A városvédôk és az önkormányzatok partnerségére általában inkább az érdekütközések, érdekellentétek, hiábavaló viták a jellemzôek. Az utóbbiak a megegyezés helyett gyakran élnek hatalmi, döntéshozói jogosítványaikkal. Mit érez most, amikor átült az asztal másik oldalára? A települések jelentôs részében még valóban hasonló a képlet. Én azonban talán a szerencsémnek vagy a habitusomnak köszönhetôen sohasem gondoltam, hogy egy másik oldalon ülök. Annak idején például az Andrássy úti világörökségi programon dolgozva együttmûködési megállapodásokat kötöttem a kerületi civil szervezetekkel. Szerettem volna megvalósítani a nyugaton már bevált közösségi tervezési modellt, bevonni a munkába az adott területen élô embereket, közösségeket. Az a cél, hogy mindenki tudja, milyen lesz lakóhelyének a jövôje, fogadja el, és tegyen is érte. Ezt valósítottam meg Esztergomban, amikor megszerveztem a Világörökség Klubot, hogy a Pilisi Kultúrtáj tervezésébe bekapcsolódhasson a helyi értelmiség. Gyôr-Moson-Sopron megyében a falvak építészeti és kulturális hagyományainak komplex megôrzése izgatott. Két világörökségi terület is van abban a megyében; a Pannonhalmi és a Fertô tó környéki. Sikerült olyan kistérségi tervtanácsot összehozni, amelyben tizenegy település hangolta össze minden fejlesztési lépését az értékek megôrzése érdekében. Néha a legapróbb részletekben, egy-egy szép kerítés megmentésében vagy a házak színében is meg tudtunk egyezni. A fôvárosban, ahol 24, nagy ambícióval rendelkezô önkormányzat mûködik, körbekerítve a régióból kifelé tartó Pest megyével, ez valamivel nehezebb lesz. Errôl is bôven szereztem tapasztalatot kerületi fôépítészként és a Magyar Építész Kamarában, az Urbanisztikai Társságban. A kistelepülések, például Hidegség, Hegykô és Fertôd már régen rájöttek arra, hogy egyedül nem sokra mennek. Budapesten is szükség lenne a kerületek mindegyikének vagy kisebb csoportjainak az összefogására. Ez a felismerés még késik. A városvédôk tevékenysége, érdeklôdése természetes módon elsôsorban az épített környezet, a házak, utcák felé fordul, mert azok alkotják a város szövetét. Azzal, hogy építész került az egyesületnek erre a fontos posztjára, ez a tendencia erôsödhet. Az elmúlt 25 évre sem jellemzô az épületcentrikus gondolkodás, és a jövôben sem lesz az. A városszerte mûködô helytörténeti csoportjaink, klubjaink gazdag szellemi örökséget dolgoztak fel, kulturális értékeket mentettek meg, önálló gyûjteményeket hoztak létre, és számos kiadványt jelentettek meg. Az én felfogásom az integrált városvédelmet helyezi tevékenységünk középpontjába, amelyben az épített környezet és a szellemi örökség azonos rangú. Ennek egyik eszköze lehet az örökségvédelmi oktatás kiterjesztése, amelyet annak idején a terézvárosi iskolákban sikerrel vezettünk be. Az eltelt negyedszázad sok megôrzendô eredményt hozott az értékmentésben, értékvédelemben. A jövôben tevékenységünknek sokkal nyitottabbnak és sokrétûbbnek kell lennie, mert elsôsorban a Budapesten élôk életminôségét kívánjuk javítani. Ehhez hozzátartozik a minôségi építészet, a táj és a környezet védelme, a nagyvárosi életmód megváltoztatása. Térfélcsere Kirschner Péter 24 BUDAPEST 2008 március Tétényi Éva Edit Esztergomban született. Elvégezte a Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karát, majd mûemlékvédelmi, valamint városépítô és városgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett. Dolgozott Esztergom város örökségvédelmi tanácsadójaként, Terézváros, Gyôr-Moson-Sopron megye fôépítészeként. 2006-2007 között a Magyar Építész Kamara fôtitkára. Számos társadalmi megbízatása között a Magyar Urbanisztikai Társaság Falutagozatának elnökségi tagja, a Magyar Építômûvészek Szövetségének elnökségi tagja, az Esztergomi Városszépítô Alapítvány Kuratóriumának elnöke, a Barokk Kálváriákért Alapítvány Kuratóriumának tagja. fotó: Sebestyén László
