Budapest, 2008. (31. évfolyam)
11. szám november - Ungváry Krisztián: Bombázók a főváros felett
A 20. század gyökeresen megváltoztatta a hadviselés következményeit. A konfliktusoknak korábban csak azon szerencsétlen civilek estek áldozatul, akik éppen a csatatér mellett laktak, vagy a felvonuló ellenséges hadsereg útjába kerültek. Mindez a technikai újdonságok megjelenésével gyökeresen megváltozott. Bár a „légierô” háborús bevetései a francia forradalomig, sôt még régebbi idôig nyúlnak vissza, az igazi áttörést a léghajók és a repülôgépek elterjedése jelentette. H. G. Wells már 1914 elôtt látnoki erôvel írta meg, hogyan fognak majd hatalmas bombázórajok városokat eltörölni a föld színérôl. De az elsô világháborúban ez a majdani s igen hatásosnak bizonyuló csapásmérô eszköz még csak kisegítô szerepet játszott. Hatásfokát erôsen korlátozta a célzás pontatlansága és a pusztító szállítmány csekély mennyisége. A rombolásénál lényegesen nagyobb volt a pszichológiai hatás. Doktrína születik A repülés katonai alkalmazása igazából a világháború után vált a szakírók és teoretikusok fô témájává. Giulio Douhet olasz tábornok még az 1920-as évek elején dolgozta ki elméletét, melynek fô tétele az volt, hogy a jövô nagy nemzetközi összecsapásai kizárólag a légifölény alapján fognak eldôlni. Az az ország, mely kezdettôl fogva túlerejû bombázókötelékekkel rendelkezik, képes arra hogy bármely potenciális ellenségét terrorizálja, hadiüzemeit és polgári berendezéseit elpusztítsa, és a lakosság életfeltételeit olyan mértékben károsítsa, hogy az felkelésekhez, lázadásokhoz vezethet. Így a bosszúállásra bármikor képes bombázók megléte önmagában elrettentôen hat, és ezért a béke legfôbb biztosítékát képezheti. Mivel ekkor még a bombázó- és a vadászgépek sebessége között nem volt nagy különbség, és rádiófelderítés sem létezett, minden teoretikus abból indulhatott ki, hogy bombázásokkal szemben szinte lehetetlen védekezni. Az angol katonai doktrínára nagy hatást gyakorolt az elsô világháború állásharcainak sokkoló emléke. Nagy-Britannia és Franciaország maga is beleroppant a német hadsereg legyôzésébe. Több kontinens összefogásával, tengeri blokáddal és elképesztô túlerôvel sikerült csak kikényszeríteni a fegyverletételt, de a vesztes fél harcereje még vert állapotban is félelmetes volt. A Versailles-i békeszerzôdés kíméletlensége is azzal magyarázható, hogy az antant hatalmak pontosan tudták: amennyiben a békemû sikertelen, nem valószínû, hogy szárazföldön még egyszer térdre tudják kényszeríteni Németországot. Bombázók a fôváros felett A hatvanöt éve kezdôdött légicsaták veszélyes öröksége Ungváry Krisztián Hatvanhárom évvel a háború után is újabb és újabb bombák kerülnek elô Budapest területén. Az idei nyáron és ôszön különösen gyakran szerepelt az újságokban a város centrumában folyó építkezések kísérô híreként: újabb robbanótestet találtak valahol. Minden jel arra mutat, hogy még emberöltôkön át együtt kell élni azzal, hogy bármelyik pillanatban elôkerülhet valami 1943–45 súlyos hagyatékából, annak ellenére is, hogy tudjuk, a német nagyvárosokkal ellentétben Budapest nem vált légi terrortámadások célpontjává. 2 BUDAPEST 2008 november Tûzszerészek az októberben a Dunaparton elôkerült lövedékkel Forrás: MTI
