Budapest, 2007. (30. évfolyam)
3. szám március - Csontó Sándor: Százéves (az állandó) pesti kabaré
A magyar kabaré anyakönyvébe az 1907-es dátum került, de a számtalan korábbi – ámbár tiszavirág életû – kísérlet mellett mégse menjünk el szótlanul. A millennium idejére lassanként eltünedeztek a német cégtáblák, az utcákat magyar történelmi alakok után keresztelték el, de a pesti orfeumokban és zengerájokban még német nyelven „gajdoltak”. Magyar szó akkor még csak elvétve hallatszott, a bécsi ízlés diktálta itt is a rigmust. Solymossy Elek, a Népszínház komiku sa 1885-ben a Dohány utcai zsinagóga mellett létesített Magyar Dalcsarnokban kísérelte meg valamilyen kabarészerû mûsor elôadását. 1890 tájékán a Király utca hírhedt lokáljában, a Kék Macskában csiszolta tehetségét Karl Baumann (Bau mann Károly), aki elsôként énekel majd magyarul kuplét, kicsomagolva a tréfát a magyar szóra szomjazó közönségnek. A sztorizós, poénos kuplé, a „nagyvárosi népdal” majd a század elsô éveiben indul virágzásnak, nagyrészt Gyárfás Dezsô nek (Gyafi) köszönhetôen, akinek slágereit, refrénjeit városszerte dúdolták. Elôadásukhoz nem volt elég a kellemes énekhang: jó színészi képesség is kellett. A kabarék és orfeumok zenei világának kialakításában olyan zeneszerzôk alkottak maradandót, mint például Harmath Imre, Hetényi Heidlberg Albert, Kálmán Imre, Nádor Mihály, Reinitz Béla, Szirmai Albert, Zerkovitz Béla, akik dalok, blüettek, kuplék, sanzonok, és fülbemászó melódiák sokaságával ajándékozták meg a közönséget. Közben a pesti éjszakában sorra nyíltak és zártak a „vastag humort” kínáló, kisebb-nagyobb orfeumok: a Hajós utcai Prugmayer, a Folies Caprice, a Wekerle-mulató, az Oroszymulató meg a többi. Tarka Színpad, tarka színlap A kabarét mint színháztípust a századforduló éveiben a szecesszió hívta élet-Százéves (az állandó) pesti kabaré Csontó Sándor 28 BUDAPEST 2007 március Nagy Endre: A kabaré regénye (1935) Kökény Ilona. Dedikált képeslap (1908 körül) „De hát komolyan, hogy termett itt Pesten a kabaré? Emlékszem, egy vidéki színész, aki pénzre tett szert, kibérelt a Teréz-körúton egy szenvedô vendéglôt és átcsináltatta nézôtérnek. Persze színpadot is csináltak a nézôtér elébe. Azon vettem észre magamat, hogy kuplét írtam a kabarénak, amely Bonbonnière-kabaré név alatt kinyílt.” Így emlékezett Szép Ernô az elsô állandó jellegû magyar kabaré 1907. márciusi indulására.
