Budapest, 2007. (30. évfolyam)

2. szám február - Buza Péter: Tarján, a mondén Pest krónikása

diktálja telefonon – s hogy a cenzor ne értse: Pest tolvajnyelvén, a szintén jár­tas kollégának Az Estnél – tudósítását a világtörténelmi merényletrôl. Ráadá­sul megveszi majd annak a szállodai szobának a berendezését, ahol Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia élete utolsó éjszakáját töltötte a világháborúhoz ve­zetô merénylet elôtt. Aztán itthon állítja ki, Pesten, a FÉSZEK-ben, hogy vevôt keressen rá. Milyen méltánytalanság, hogy nem sikerült nyélbe ütni az üzle­tet, most, így utólag, szégyellheti magát miatta az egész város... Budapestrôl szólnak a cikkei. Buda­pestrôl a könyvei. Ezzel a most még nyomdában készülôvel együtt mind­összesen öt kötetben írta meg gazdag és változatos, kalandos és tanulságos életét – mert többnyire róla, viszonyai­ról, társairól, vele élô világáról szólnak ezek a kötetek. A sorozat elsô és ez az utolsó kötete a különleges, a szó szerint rejtôzködô darab, a többi különleges darabhoz képest is az (három ismert könyvéhez többnyire csak liciten lehet hozzájutni, ha vékonykák is, tízezer fo­rinthoz közelítô leütési áron). Kezdjük ezekkel az elôbbiekkel az oeuvre rövid bemutatását, valóban csak egy-két mondattal. Elsô könyvét a maga védelmében írta 1919 nyarán. Attól hogy leleplezi a kommunista vezéreket egy portrékötetben, azt remélte, a berendez­kedô hatalom megbocsátja neki, hogy – részben – ô készítette Vörös Riport címen Kun Bélá ék propagandafilm-hír ­adóit. A munka címe: A Terror. Telis-tele roppant érdekes, a város akkori életére jellemzô apró adattal, történelmi mu­tatvánnyal. A rendszerváltozásig zárolt anyag, lehet, hogy az az egy példánya maradt fenn, amit az Országos Széché­nyi Könyvtár egészen 1990-ig csak a különleges kutatói engedéllyel rendel­kezôknek mutat(hat)ott meg. Most már bárki átlapozhatja az olvasóteremben. Másik rejtôzködô munkájáról, A be­deszkázott riporterrôl elég lesz még ke­vesebb. Mint a BUDAPEST januári szá­mában megírtam, ennek az emlékiratnak a kézirata most került elô, s hamarosan könyv lesz belôle. Arról a bô évnyi idôrôl szól, amelyet vészkorszakként szakaszol ki a magyar történelembôl s Budapest históriájából közös dolgaink krónikája. Ez is Pestrôl szól, persze hogy a város­ról. Megint csak rengeteg olyan adattal, olyan jelenettel, figurával, amelynek, akinek megmutatása olykor a reveláció erejével hat. És következzék az a három mû, ame­lyek a könyvgyûjtôk vagy a város iro­dalmának ismerôi körében soha nem kerültek hátulra, eldugott, elfelejtett po­zícióba a polcokon, sôt lehet mondani, ezek voltak azok, amelyek Vili emlékét, ha nem is túl sokak élô emlékezetében, de máig megôrizték. A legelsôt 1937-ben adta ki (közvet­lenül azután, hogy a New-York megbu­kott). Címe: (t. v.)-tôl a Tarjánig. A legtes­tesebb mûve, több mint kétszáz oldalas. Kronologikus elrendezésû munka, epi­zódjai pedig összefoglalásai annak, amit a világról megtudott. A kronológia alapja saját életpályája. Tárgyalja a gyermekkort, a hírlapírás korát s annak szakaszait, nagy ügyeit, a mulatókban, az üzleti életben eltöltött éveket. Úgy gondolhatta, már-már tudo­mányos mûvet ír, talán ezért szerepeltet névmutatót is a kötetben, igaz, nem ren­del oldalszámokat a nevek mellé. Hiába! Nem tudós volt, újságíró... Bemutatja az éjszakai élet figuráit, megszövegezi tör­vényeit, portrét rajzol történelmi és a leg­kevésbé sem históriai alakokról, bemutat vendégfogadó helyeket Pest sûrûjébôl, ír a lapokról, utcai nôkrôl, zsebtolvajok­ról, elmeséli, hogyan találta meg Mágnás Elza gyilkosait, vagy mi történt, amikor a kommunisták letartóztatták. Sok fejezetre osztott tarka szövegszö­vet, egyenetlen stílus. Tarján írni, a szó irodalmi jelentése szerint, sohasem tu­dott igazán. De megírni! Azt nagyon. 1940-ben jelent meg az újabb opus, a Pesti éjszaka címû, az elôbbihez viszo­nyítva félterjedelmû újabb életleltár. Ebben az éjszaka jelességeinek portréját rajzolja meg, tanújaként a már akkor is régi idôknek. Valóságos bibliája ez a kötet azoknak a kutatóknak, akik ezt a sajátos világot vizsgálják, elemzik, tag­lalják. Alighanem csak itt lehet olvasni részletesen Wabitsch Lujzá ról, az éjszaka királynôjérôl, Bálint Dezsôrôl, aki a mu­latóipar legtehetségesebb menedzsere volt, Jellinek Aurél ról, aki az Otthon igaz -28 2007 február xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx A bedeszkázott riporter kéziratának elsô oldala

Next

/
Oldalképek
Tartalom