Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Buza Péter: Tarján, a mondén Pest krónikása
diktálja telefonon – s hogy a cenzor ne értse: Pest tolvajnyelvén, a szintén jártas kollégának Az Estnél – tudósítását a világtörténelmi merényletrôl. Ráadásul megveszi majd annak a szállodai szobának a berendezését, ahol Ferenc Ferdinánd és Chotek Zsófia élete utolsó éjszakáját töltötte a világháborúhoz vezetô merénylet elôtt. Aztán itthon állítja ki, Pesten, a FÉSZEK-ben, hogy vevôt keressen rá. Milyen méltánytalanság, hogy nem sikerült nyélbe ütni az üzletet, most, így utólag, szégyellheti magát miatta az egész város... Budapestrôl szólnak a cikkei. Budapestrôl a könyvei. Ezzel a most még nyomdában készülôvel együtt mindösszesen öt kötetben írta meg gazdag és változatos, kalandos és tanulságos életét – mert többnyire róla, viszonyairól, társairól, vele élô világáról szólnak ezek a kötetek. A sorozat elsô és ez az utolsó kötete a különleges, a szó szerint rejtôzködô darab, a többi különleges darabhoz képest is az (három ismert könyvéhez többnyire csak liciten lehet hozzájutni, ha vékonykák is, tízezer forinthoz közelítô leütési áron). Kezdjük ezekkel az elôbbiekkel az oeuvre rövid bemutatását, valóban csak egy-két mondattal. Elsô könyvét a maga védelmében írta 1919 nyarán. Attól hogy leleplezi a kommunista vezéreket egy portrékötetben, azt remélte, a berendezkedô hatalom megbocsátja neki, hogy – részben – ô készítette Vörös Riport címen Kun Bélá ék propagandafilm-hír adóit. A munka címe: A Terror. Telis-tele roppant érdekes, a város akkori életére jellemzô apró adattal, történelmi mutatvánnyal. A rendszerváltozásig zárolt anyag, lehet, hogy az az egy példánya maradt fenn, amit az Országos Széchényi Könyvtár egészen 1990-ig csak a különleges kutatói engedéllyel rendelkezôknek mutat(hat)ott meg. Most már bárki átlapozhatja az olvasóteremben. Másik rejtôzködô munkájáról, A bedeszkázott riporterrôl elég lesz még kevesebb. Mint a BUDAPEST januári számában megírtam, ennek az emlékiratnak a kézirata most került elô, s hamarosan könyv lesz belôle. Arról a bô évnyi idôrôl szól, amelyet vészkorszakként szakaszol ki a magyar történelembôl s Budapest históriájából közös dolgaink krónikája. Ez is Pestrôl szól, persze hogy a városról. Megint csak rengeteg olyan adattal, olyan jelenettel, figurával, amelynek, akinek megmutatása olykor a reveláció erejével hat. És következzék az a három mû, amelyek a könyvgyûjtôk vagy a város irodalmának ismerôi körében soha nem kerültek hátulra, eldugott, elfelejtett pozícióba a polcokon, sôt lehet mondani, ezek voltak azok, amelyek Vili emlékét, ha nem is túl sokak élô emlékezetében, de máig megôrizték. A legelsôt 1937-ben adta ki (közvetlenül azután, hogy a New-York megbukott). Címe: (t. v.)-tôl a Tarjánig. A legtestesebb mûve, több mint kétszáz oldalas. Kronologikus elrendezésû munka, epizódjai pedig összefoglalásai annak, amit a világról megtudott. A kronológia alapja saját életpályája. Tárgyalja a gyermekkort, a hírlapírás korát s annak szakaszait, nagy ügyeit, a mulatókban, az üzleti életben eltöltött éveket. Úgy gondolhatta, már-már tudományos mûvet ír, talán ezért szerepeltet névmutatót is a kötetben, igaz, nem rendel oldalszámokat a nevek mellé. Hiába! Nem tudós volt, újságíró... Bemutatja az éjszakai élet figuráit, megszövegezi törvényeit, portrét rajzol történelmi és a legkevésbé sem históriai alakokról, bemutat vendégfogadó helyeket Pest sûrûjébôl, ír a lapokról, utcai nôkrôl, zsebtolvajokról, elmeséli, hogyan találta meg Mágnás Elza gyilkosait, vagy mi történt, amikor a kommunisták letartóztatták. Sok fejezetre osztott tarka szövegszövet, egyenetlen stílus. Tarján írni, a szó irodalmi jelentése szerint, sohasem tudott igazán. De megírni! Azt nagyon. 1940-ben jelent meg az újabb opus, a Pesti éjszaka címû, az elôbbihez viszonyítva félterjedelmû újabb életleltár. Ebben az éjszaka jelességeinek portréját rajzolja meg, tanújaként a már akkor is régi idôknek. Valóságos bibliája ez a kötet azoknak a kutatóknak, akik ezt a sajátos világot vizsgálják, elemzik, taglalják. Alighanem csak itt lehet olvasni részletesen Wabitsch Lujzá ról, az éjszaka királynôjérôl, Bálint Dezsôrôl, aki a mulatóipar legtehetségesebb menedzsere volt, Jellinek Aurél ról, aki az Otthon igaz -28 2007 február xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx A bedeszkázott riporter kéziratának elsô oldala
