Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Zappe László: A magyar öngyilkos
a tíz budapesti multiplexbôl kilencet tavaly július óta Palace-nak hívnak. Több szakmai vélemény szerint ez monopolhelyzetet teremt, hiszen a becsült adatok szerint a fôvárosban a nézôk mintegy nyolcvan százaléka a Palace vendége. Ami a konkrét filmkínálatot illeti, a visszaesést az okozza, hogy az úgynevezett középmezônyt, azaz a korábban legfeljebb százezres nézettségû filmeket egyszerûen megölték a kalóz DVD-k. Ma már százezer forint alatt lehet komplett házimozi-rendszereket vásárolni, ez pedig megteremti a multiplex élményt, de legalábbis a jó minôségû képet és a többcsatornás digitális hangot. Az (egykor) moziba járók többsége inkább megvárja a DVD megjelenését (vagy megjelenés elôtt megveszi ötszáz forintért a kalózkiadványt valamelyik forgalmasabb piacon), szinte csak a nagy „blockbusterek” (bombasikerek) miatt megy el a moziba. Ezekbôl azonban kevés van. Egy örömteli, Nyugat-Európában már megfigyelt tendencia azért mégis föllelhetô: ez a magyar film megerôsödése. 2006 tíz legnépszerûbb filmje közé három hazai gyártású is bekerült (a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem és az Üvegtigris 2.). A fentiek ismeretében több mint meglepô, hogy vannak olyan cégek, amelyek úgy gondolják, hogy nekik is jut egy szelet a fôvárosi mozipiacból. A rendszerbe újonnan belépô szereplôként a Fotexnet Kft-hez tartozó DVDRent Kft. mûködteti majd az Örs vezér téri Sugár üzletközponthoz épített négytermes multiplex mozit. Ez tulajdonképpen házi üzemeltetésnek számít – a Fotex 2003-ban vásárolta be magát a Sugárba, amikor száz százalékos tulajdont szerzett az Alfa-Örs Kft.-ben és a Szivárvány Rt.-ben. Az üzletház 2004-ben került teljes egészében a vállalat kezébe. Még ennél is merészebb az egykori Ügetô helyén épülô, Európa egyik legnagyobb bevásárló- és szórakoztatóközpontjának szánt Arena Pláza beruházója. A 180 ezer négyzetméteres komplexumban is akarnak mozit létesíteni a befektetôk és az izraeli Cinema City, méghozzá mindjárt kettôt, és nem is akármilyet: egy háromdimenziós IMAX-ot, és egy 22 (!) termes multiplexet. ● 23 BUDAPEST 2007 február Amikor még friss volt az elmúlt rendszer emléke, magától értetôdô volt Nyikolaj Erdman Az öngyilkos címû komédiájá nak aktuális tartalma is. A NEP (Új Gazdaságpolitika) – ma már lehet, hogy ezt a kifejezést is meg kell magyarázni – jellegzetes figurái és problémái persze a magyar nézô számára akkor sem voltak különösebben ismerôsek, amikor Ascher Tamás rendezésében, Koltai Róbert tel a címszerepben Kaposváron bemutatták, az ellenben, hogy a szocializmusban valaki öngyilkos akar lenni, mert ott sem fenékig tejfel az élet, igazi rendszerkritikának tetszhetett. Pedig meglehet, maga Erdman nem is annak szánta mûvét a húszas évek közepén. Hogy sikeréért mégis következô darabja, A mandátum betiltásával és néhány évnyi számûzetéssel, s fôképp vígjátékírói pályája végleges megszakadásával fizetett, az csak a korabeli cenzorok éles elméjét dicséri. Jobban ismerték a terepet, többet tudtak már akkor a lényegérôl, s fôképp tudták, mi a veszélyes a kurzusra nézve. Amikor néhány esztendeje Jordán Ta más a Nemzeti Színházban ismét elôvet te a darabot, bizonyára a rendszerváltást követô kiábrándulásra, a nemigen javuló életkörülményekre, a kultúrafinanszírozás folyamatos döcögésére, s fôképp a nem csökkenô munkanélküliségre (ami a darabban vezérmotívum) számíthatott. A mû eredeti közegét megidézô elôadás azonban csöppet sem érzôdött idôszerûnek. A darab és a nézôk között valóságos szakadékot képezett a földrajzi, etnikai, történelmi távolság. Nyolc évtized, több ezer kilométer, s fôképp két kultúra határvonala állt közöttük. Mácsai Pál , az Örkény Színház igazgatója akkoriban, úgy tetszik, megérezte a darabban rejlô idôszerûséget is, meg a magyar nézôt tôle elválasztó távolságot is. Tasnádi István tól adaptációt rendelt. Ennek elsô változatával elégedetlen volt. Ám a szerzô a témából rövidesen verses komédiát írt, némileg Molière modorában, s ezt Magyar zombi címen játszották is Zalaegerszegen. Ez a szöveg már Mácsainak is annyira megtetszett, hogy most már maga rendezte meg színházában Finito címmel. Az átirat nagyvonalakban követi az eredetit, ám a húszas évek moszkvai jellemeit mai magyar megfelelôkkel helyettesíti be. Az öngyilkosságból politikaiideológiai tôkét kíván itt is kovácsolni magának mindenki, ám ezek a mi mai közéleti figuráink. Miénk a kelletlenül éhségsztrájkoló polgármester, a hanyatló pályaszakaszba érkezett popdíva, a mellesleg pénzbehajtással foglalkozó tárgyalópszichológus, a médiaszemélyiség és stábja – operatôre és riportere –, s persze az ezermester szomszéd is. A feleséget és az anyóst talán említeni is felesleges. A vidáman gördülô párrímes sorok, Ba gossy Levente ugyancsak 17-18. századot idézô szellemes díszlete, Horváth Károly szintén azt a kort parodizáló dallamai, melyeket Bucsi Annamária és Gál Gabi énekel Gáspár Álmos és a zeneszerzô kíséretével, pompásan ellensúlyozzák a szöveg ordenáré tartalmát meg a színpad közepén fôszerepet játszó budit. Izsák Lili változatos jelmezei is hozzájárulnak a stílparódia és a naturális valóságrajz remek párbajához. A játékos, folyton kétértelmû stílust kifogástalanul adja a társulat, kiválik közülük az öngyilkosjelöltet adó Csuja Imre és a feleségét ala kító Für Anikó energikusan fáradt-fád kettôse, Anger Zsolt mackósan szenvedô polgármestere, Debreczeny Csaba piper kôcen kérkedô médiaszemélyisége és Czukor Balázs édeskésen kotnyeleskedô szomszédja. De jó Pogány Judit az anyós, Végvári Tamás a költô, Bíró Kriszta a popdíva, Széles László a tárgyalópszicho lógus, Kerekes Viktória a riporter, Máthé Zsolt az operatôr szerepében. A magyar öngyilkos azonban nem ússza meg, mint orosz elôdje. Miután végül visszaretten, és nem kíván tévéshow keretében harakirit elkövetni, a felesége szurkálja agyon a már említett budiba zártan, mint valami közönséges bûvészmutatványban. S minderre ráadásul Hivatalos Úr is (Mácsai Pál , a rendezô direktor játssza) megérkezik, lényegében Molière Tartuffe-jébôl, s meghozza az uralkodó megkésett kegyét. A nagypolitika paródiája is bevonul hát néhány percnyi groteszk vonaglással kísért szavalat erejéig az elôadás végére. Konkrét értelme szerencsésen homályos. Sajnos a mélyebb jelentése is az. Nem emeli magasabb régiókba, amit addig láttunk, de nem is nyomja le. ● A magyar öngyilkos Zappe László
