Budapest, 2007. (30. évfolyam)
12. szám december - Hadnagy Zoltán: Dorfmeister Mesztegnyőn
A mûvészettörténész egy határozatot és sok fényképet tesz elém. Az elôbbit a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) adta ki, s arról szól, hogy a mesztegnyôi Római Katolikus Egyházközség tulajdonában levô képeket – itt jön a felsorolás – védetté nyilvánítja. Ez eddig szokványos történet. Szokványos? Mindenekelôtt menjünk vissza idôben, mielôtt még Turok Margit , a KÖH Mûtárgyfelügyeleti Igazgatóságának munkatársa belépett volna a történetbe. Az elôzmények századokra nyúlnak vissza, a falu nevét a levéltári források már a 14. században említik. A mi történetünk akkor kezdôdik, amikor a Rákóczi szabadságharc leverése után a felvidéki Hunyady család tagjai – István és Antal – megvásárolják óriás kiterjedésû somogyi birtokaikat, s aztán itt, különbözô falvakban templomot is építenek. Mesztegnyôn például kolostorral együtt a ferenceseknek. A kegyúr a templom festményeinek elkészítését a bécsi születésû, Sopronban élô és dolgozó Dorfmeister (Dorffmaister, Dorffmeister) Istvánra bízza. A következô csaknem három évszázad eseménytelenül telik el a templom és a község életében. A második világháború azonban elérte Mesztegnyôt is. Somogyban hónapokig állt egyhelyben a front. Mesztegnyôn a harcok után csaknem négyszáz halottat temettek, s mind a falu mind a templom súlyos károkat szenvedett. A déli falat több belövés érte, és megsérültek a freskók is. A használhatatlanná vált épületet a hívek adakozásából összegyûlt pénzbôl csak 1948-ra tudták úgy-ahogy helyreállítani, addig a szentmiséket az iskolában berendezett imaszobában tartották. Bár Dorfmeister mesztegnyôi freskóinak értékeivel mind az egyház, mind a mûvészettörténet kezdettôl fogva tisztában volt, hiszen a háború után elôbb Genthon István , Garas Klára, majd Galavics Géza , Boross Lász ló és mások is felhívták a figyelmet azok jelentôségére; de a mûemlékvédelem feladatait a 90-es évek elején végzett kutatásai nyomán csak Lángi József összegezte tanulmányában. A problémát tehát az illetékesek ismerték. Pénz azonban nem volt a restaurálásra. Igaz, hogy a hívek adományai és az önkormányzat támogatása mellett az évenként megrendezett s országszerte ismert rétesfesztivál is hozott valamit a konyhára, de korántsem annyit, hogy egy nagyszabású restaurálási programba belevághattak volna. A KÖH, személy szerint Turok Margit és a Somogy megyéért is felelôs mûemléki felügyelô, Bohacek Zsuzsa ek kor lép a történetbe. Bevonják a munkába Boda Zsuzsa mûvészettörténészt is. A rendkívül segítôkész helybeliek, Galam bos István atyával és a templom „min denesével”, Panyi Antalné val az élen a templomot hozzák rendbe. Eközben a kutatók, újabb – jogosan – Dorfmeisternek tulajdonítható képeket fedeznek fel. Az eredmény pedig a már említett határozat, amely védetté nyilvánítja a fôoltárképet (Nepomuki Szent János megdicsôülése – különlegesen szép rokokó keretben!), az Assisi Szent Ferenc extázisa jobb elsô mellékoltárképet; az alamizsnát osztó Árpádházi Szent Erzsébet jobb hátsó mellékoltárképet; és a bal hátsó mellékoltárképet, a Páduai Szent Antal látomása címût. Ugyancsak levédi a hajdani ferences refektóriumból származó, vélhetôen Dorfmeisternek tulajdonítható Nepomuki Szent János halála, Az emmausi vacsora és a Krisztus a kereszten címû, részben a sekrestyében, részben a karzaton elhelyezett képeket. Az eddigi kutatókkal összhangban megállapítják, hogy a templom berendezése egységes, a képek átgondolt ikonográfiai programja szorosan kapcsolódik egyrészt a ferences rendhez, másrészt a megrendelô családjához. „...Az oltárképek Dorffmaister életmûvén belül is jelentôs helyet foglalnak el ... A templom fôoltára és mellékoltárai (freskók és oltárképek) szerves és elidegeníthetetlen építészeti, mûvészeti és ikonográfiai egységet alkotnak...” Akkor most hogyan tovább? Eddig összegyûlt hárommillió forint. Turok Margit napra és ugrásra készen figyeli a pályázatokat – a mûtárgyak restaurálására kiírtakhoz nem minden esetben kell önerô –, s ha egy ilyenre akad, az elôkészített anyaggal azonnal „riadóztatja” az egyházat, s talán ennek nyomán kezdôdhet is a munka. Mindenki reméli: nem kell újabb száz éveket várni, hogy a jelentôs mûvek megújulva mutassák meg kivételes kvalitásukat s mesterük minket gyarapító tehetségét. ● Dorfmeister Mesztegnyôn szöveg: Hadnagy Zoltán, fotó: Turok Margit VENDÉGOLDAL 29 BUDAPEST 2007 december
