Budapest, 2007. (30. évfolyam)

12. szám december - Hadnagy Zoltán: Dorfmeister Mesztegnyőn

A mûvészettörténész egy határozatot és sok fényképet tesz elém. Az elôbbit a Kul­turális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) adta ki, s arról szól, hogy a mesztegnyôi Római Katolikus Egyházközség tulajdo­nában levô képeket – itt jön a felsorolás – védetté nyilvánítja. Ez eddig szokványos történet. Szokványos? Mindenekelôtt menjünk vissza idô­ben, mielôtt még Turok Margit , a KÖH Mûtárgyfelügyeleti Igazgatóságának munkatársa belépett volna a történet­be. Az elôzmények századokra nyúlnak vissza, a falu nevét a levéltári források már a 14. században említik. A mi törté­netünk akkor kezdôdik, amikor a Rákó­czi szabadságharc leverése után a felvi­déki Hunyady család tagjai – István és Antal – megvásárolják óriás kiterjedésû somogyi birtokaikat, s aztán itt, külön­bözô falvakban templomot is építenek. Mesztegnyôn például kolostorral együtt a ferenceseknek. A kegyúr a templom festményeinek elkészítését a bécsi születésû, Sopronban élô és dolgozó Dorfmeister (Dorffmaister, Dorffmeister) Istvánra bízza. A következô csaknem három évszázad eseménytelenül telik el a templom és a község életében. A második világháború azonban elérte Mesztegnyôt is. Somogy­ban hónapokig állt egyhelyben a front. Mesztegnyôn a harcok után csaknem négyszáz halottat temettek, s mind a falu mind a templom súlyos károkat szenve­dett. A déli falat több belövés érte, és meg­sérültek a freskók is. A használhatatlanná vált épületet a hí­vek adakozásából összegyûlt pénzbôl csak 1948-ra tudták úgy-ahogy helyreállítani, addig a szentmiséket az iskolában beren­dezett imaszobában tartották. Bár Dorf­meister mesztegnyôi freskóinak értékeivel mind az egyház, mind a mûvészettörténet kezdettôl fogva tisztában volt, hiszen a háború után elôbb Genthon István , Garas Klára, majd Galavics Géza , Boross Lász ­ló és mások is felhívták a figyelmet azok jelentôségére; de a mûemlékvédelem fel­adatait a 90-es évek elején végzett kutatá­sai nyomán csak Lángi József összegezte tanulmányában. A problémát tehát az illetékesek is­merték. Pénz azonban nem volt a restau­­rálásra. Igaz, hogy a hívek adományai és az önkormányzat támogatása mellett az évenként megrendezett s országszer­te ismert rétesfesztivál is hozott valamit a konyhára, de korántsem annyit, hogy egy nagyszabású restaurálási programba belevághattak volna. A KÖH, személy szerint Turok Mar­git és a Somogy megyéért is felelôs mûemléki felügyelô, Bohacek Zsuzsa ek ­kor lép a történetbe. Bevonják a munká­ba Boda Zsuzsa mûvészettörténészt is. A rendkívül segítôkész helybeliek, Galam ­bos István atyával és a templom „min ­denesével”, Panyi Antalné val az élen a templomot hozzák rendbe. Eközben a kutatók, újabb – jogosan – Dorfmeisternek tulajdonítható képeket fedeznek fel. Az eredmény pedig a már említett határozat, amely védetté nyilvá­nítja a fôoltárképet (Nepomuki Szent Já­nos megdicsôülése – különlegesen szép rokokó keretben!), az Assisi Szent Ferenc extázisa jobb elsô mellékoltárképet; az alamizsnát osztó Árpádházi Szent Erzsé­bet jobb hátsó mellékoltárképet; és a bal hátsó mellékoltárképet, a Páduai Szent Antal látomása címût. Ugyancsak levédi a hajdani ferences re­fektóriumból származó, vélhetôen Dorf­meisternek tulajdonítható Nepomuki Szent János halála, Az emmausi vacsora és a Krisztus a kereszten címû, részben a sekrestyében, részben a karzaton elhelye­zett képeket. Az eddigi kutatókkal össz­hangban megállapítják, hogy a templom berendezése egységes, a képek átgondolt ikonográfiai programja szorosan kapcso­lódik egyrészt a ferences rendhez, más­részt a megrendelô családjához. „...Az oltárképek Dorffmaister életmûvén belül is jelentôs helyet foglalnak el ... A temp­lom fôoltára és mellékoltárai (freskók és oltárképek) szerves és elidegeníthetetlen építészeti, mûvészeti és ikonográfiai egy­séget alkotnak...” Akkor most hogyan tovább? Eddig összegyûlt hárommillió forint. Turok Margit napra és ugrásra készen figyeli a pályázatokat – a mûtárgyak restaurálá­sára kiírtakhoz nem minden esetben kell önerô –, s ha egy ilyenre akad, az elôké­szített anyaggal azonnal „riadóztatja” az egyházat, s talán ennek nyomán kezdôd­het is a munka. Mindenki reméli: nem kell újabb száz éveket várni, hogy a jelentôs mûvek megújulva mutassák meg kivételes kva­litásukat s mesterük minket gyarapító tehetségét. ● Dorfmeister Mesztegnyôn szöveg: Hadnagy Zoltán, fotó: Turok Margit VENDÉGOLDAL 29 BUDAPEST 2007 december

Next

/
Oldalképek
Tartalom