Budapest, 2007. (30. évfolyam)
12. szám december - Friedrich Ildikó: Karácsony Császárfürdő vasútállomáson
Mi is történt valójában? Az esztergomi vonat menetrend szerint naponta 6 óra 27 perckor érkezett a elsô vágányra. Mozdonyát leakasztották, és a második vágányon átvitték a vonat elejére. 6 óra 42 perckor volt a visszaindulás ideje. Az indulás elôtt az állomáson, pontosabban ezen a második vágányon szokásosan áthaladt a szentendrei HÉV szerelvénye. A vágányokat a váltókezelô – ezen a napon Molnár Imre – zárta, vagy tette szabaddá, szükség szerint. Akkor is ez történt. A mozdony tolatása után – helyesen – lezárta az elsô vágányt a 11-es váltóval, és ezt jelentette a forgalmi irodának. Ezután néhány szót váltott a mozdonyvezetôvel, majd visszament a 11-es váltóhoz, hogy ellenôrizze, de valami megmagyarázhatatlan tévedésbôl úgy mérte fel annak pozícióját, hogy át kell állítani. Így történt meg, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, a HÉV szerelvény az elsô vágányra érkezett meg teljes sebességgel, s összeütközött a várakozó esztergomi vonattal. A MÁV a váltóôrt tette felelôssé alig egy oldalas (!) szakértôi véleményében, s átadta az ügyet az Államvédelmi Hatóságnak. Alapi Gyula államügyész – vane ki e nevet nem ismeri, ha hallott már bármit is az ötvenes évek koncepciós pereirôl! – még aznap este-éjjel kihallgatta Molnár Imrét, annak „beismerését” írva elô a számára, hogy a szerencsétlen ember tudatosan készült a vonatsiklatásra. A jegyz ôkönyvbôl kiderül, az áldozat – mert ô is az volt, vitathatatlan, s nem csak a szerencsétlenség elszenvedôi, az utasok – az éjszaka folyamán „bevallotta” mi volt „tettének” oka: „szívemre vettem, hogy miért vették el a karácsony másnapját... ellensége vagyok a népi demokráciának, izgattam az ünnep eltörlése és a fekete kenyér miatt.” December 27-én délelôtt összeült a rögtönítélô bíróság. Alapi halálbüntetést kért. A bíróság egyetértett. Kegyesen megengedték ugyan a háromgyermekes Molnár Imrének, hogy kegyelmet kérjen, de azt azonnal ôk maguk el is utasították. És az ítéletet december 27-én 18 óra 10 perckor – kötél által – végrehajtották. A MÁV balesetvizsgálói nem kaptak sem idôt sem lehetôséget a meghallgatásra, nem is került soha elô a vasúttársaság irattárában egyetlen, az esetre vonatkozó irat sem. Az ÁVH volt az „ügygazda”, s ha az volt, minden szakértôi handabandázást nélkülözve is tudta a dolgát. (Mindez akkor derült ki, amikor 1994-ben megindult a perújrafelvétel processzusa.) Az Újpesti vasúti híd 1955. május 21-ére újjáépült, másnap megindult rajta a forgalom. A Közlekedési Közlöny hivatalos hirdetmény-rovatában olvashatjuk: „Érte sítjük az érdekelt utazó és fuvaroztató közönséget, hogy Bp nyugati pu – Rákosrendezô pu – Óbuda közötti vonalszakaszon 1955. május hó 22-tôl újból felvesszük a személyforgalmat. Az új vonalszakaszon Budapest-Angyalföld állomást, Újpest megállóhelyet és Aquincum felsô megállóhelyet nyitjuk meg személy- illetve útipoggyász- s expresszáruforgalomra”. A Buda-Császárfürdô forgalmi pontról nincs már szó. ● 25 BUDAPEST 2007 december fotó: Sebestyén László A HÉV végállomása, amikor az óbudai vonalon az esztergomi vonat járt Császárfürdô, vasútállomás forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
