Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Juhász Katalin: Lábfürdő négy fillérért
Az 1900-as évek elején már régóta nagy népszerûségnek örvendtek a budapesti gyógyfürdôk, amelyek nemcsak a gyógyulást, kikapcsolódást szolgálták, hanem természetesen sokak számára egyúttal a testi tisztálkodás színtereit is jelentették. Azonban a rendszeres napi-heti tisztálkodás igénye és lehetôsége ekkor még a budapestiek háromnegyede, vagyis több mint hatszázezer ember számára egyáltalán nem volt természetes, elsôsorban a lakáshelyzet, másodsorban az alapvetô higiéniai ismeretek hiánya miatt. Az 1906. május 24-én alakult Országos Magyar Népfürdô-Egyesület nagyon is elhanyagolt, úgyszólván ismeretlen talajt óhajtott megmunkálni az akkor már húsz éve eredményesen mûködô német szervezet mintájára. S bár lelkes pártfogás helyett nemegyszer lekicsinylésben volt részük, midôn az emberi test tisztaságának mint kulturális és közegészségügyi tényezônek a fontosságát hangoztatták, budapesti és országos viszonylatban is sikerült a politikusok figyelmét ráirányítaniuk e fontos problémára. Legfôbb céljuk az agitáció volt, annak elérésére, hogy minél több gyári, iskolai és népfürdô épüljön. Az említett három fô területen dolgozó albizottságok mellett késôbb külön hölgybizottság is alakult, amelynek feladata a „családi közegészségügy” fejlesztése volt, illetve, hogy a házicselédeken keresztül „az alsóbbrendû néposztály figyelmét a testi tisztaság ápolására irányítsák”. Tennivalójuk akadt bôven, hiszen például Hlavács Kornél királyi ipari felügyelô jelentése szerint 1905-ben a 9559 magyarországi gyárból mindössze 125-ben volt munkásfürdô. Budapesten sem volt rózsás a helyzet: csupán kilenc nagyobb gyárban, mintegy 4900 munkás részesülhetett a gyakori tisztálkodás jótéteményében. Olcsó népfürdô alig mûködött, márpedig nyilvánvaló volt, hogy a zsúfolt lakásokban, tömegszállásokon, al- és ágybérletekben élôk tízezreinek még jó darabig nem lesz máshol lehetôségük a tisztálkodásra, mint az említett intézményekben. A dr. Hahn Dezsô , az Országos Mun kásbiztosító Pénztár fôorvosa által gyûjtött adatokból kiderült, hogy a munkások hat százaléka két éven belül, egyötödük egy éven belül, másik egyötödük fél éven belül egyszer sem fürdött. Csupán egynegyedük egy hónapon belül. Pataki Béla közel ezer tanulót kérdezett ki a tisztálkodási szokásairól és egyértelmû összefüggést mutatott ki a tisztálkodás gyakorisága és a lakásviszonyok között. Felmérése szerint a kültelki iskolásoknak csupán a negyede fürdött hetente, háromnegyedük pedig egész télen egyszer sem. A fenti statisztikai adatok ismeretében folytatták agitációs munkájukat az egyesület tagjai az összes lehetséges fórumon, az újságok, nyomtatott kiadványok lapjain és nem utolsósorban a közhivatalokban, döntéshozó testületekben. Lábfürdô négy fillérért Juhász Katalin A BUDAPEST idei júniusi számának olvasói már megtudhatták, hogyan tisztálkodtak a budapestiek az otthonukban. Virtuális történelmi sétánk keretében ezúttal a tisztálkodás néhány intézményes színterére látogatunk. Különösen a téli hónapokban tettek hasznos szolgálatot a városi higiéné szolgálatában. 30 BUDAPEST 2007 november Mosdóval felszerelt külön hálószoba a Népszállóban (1912) Zuhanyterem a Népszállóban (1912)
