Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - Tomsics Emőke: Jelfy Gyula szenzációs Budapestje
ember nem találkozik a gazdaggal, demokratikusabb, mint a színház, mert itt a gazdag ember nem találkozik a szegénnyel. A lóversenytéren mindenki egyforma, ott csak egy úr van: a gyôztes ló.” Jelfy Gyula fényképe és a Vasárnapi Ujságban megjelent cikk rímel Heltai fenti megállapítására: „A kis diák, a zöldséges kofa, a házmes ter, kereskedôsegéd, magánhivatalnok (...) csak úgy dobálózik az angol mûszavakkal s roppant erôs közelségben érzi magát Üchtriz báróval, Batthyány gróffal, meg a többi sportelôkelôséggel.” A képen világos öltönyös, szakállas úr jön velünk szembe, kezében szivarral. Arca feldúlt, de magabiztos. Az izgatott tömegbôl kimagasló arisztokratikus jelenség gróf Batthyány Elemér , a kivégzett miniszterelnök fia, a magyar lóversenysport jeles alakja, 1897 és 1907 között a Lovaregylet elnöke. Dühös arccal ágáló, cédulákat szorongató férfiak veszik szorosan körül, mit sem törôdve rangjával, illetlenül megközelítik. A háttérben botok emelkednek fenyegetôen a magasba. Az inzultus verekedésbe, kis híján tragédiába torkollott. Az olcsó helyek közönsége kiabálással fejezte ki elégedetlenségét a versenyek szervezésével kapcsolatban. Egy férfi a csillapító szándékkal érkezô gróf elé ugrott, és a közönség kifosztására szövetkezett rablóknak nevezte a Lovaregylet tagjait, majd Batthyány lenézô mosolya láttán úgy tûnt, meg akarja támadni az idôs urat. Ekkor botok emelkedtek a levegôbe és a grófot támadó és védô két párt egymásnak esett. Közben Batthyányt lökdösték, majd fejbe vágták, és egész sereg ütleget kapott a hátára is. A botránynak a rendôrség közbelépése vetett véget. Az esetrôl részletesen beszámolt a modern sajtó egyik népszerû képviselôje, a Tolnai Világlapja, egy szóval sem említi azonban a konzervatív szellemû, a szenzációkkal csínján bánó Vasárnapi Ujság. Mindkét lap közölte Jelfy Gyula képét, az utóbbi azonban kiretusálta a botrány hangulatát közvetítô botokat, semmitmondó turfjelenetté egyszerûsítve a képet. Reklámtávgyalogló az Andrássy úton. Fehér sportnadrágot és trikót viselô úr halad, az izzadtság letörlésére szolgáló kendôvel a kezében az Andrássy úton, ahonnan nemrég távozhatott a fôvárosi karikatúrák, tréfák állandó alakja, a locsolóember. A férfi körül gyermekek rohannak széles mosollyal arcukon, és meglett férfiak szemlélik elnézôen és értetlenül a furcsa jelenséget. Az elszántan gyalogló úr Eugène Buess (egyes lapok szerint Buer), egy vi lágutazó francia anzix-árus, aki különös sportteljesítményével reklámozta magát. Az érdeklôdést azzal is fokozta, hogy fogadást kötött, hetvenkétszer gyalogol végig az Andrássy úton oda-vissza. Óriási tömeg tódult Pest világvárosias fôútjára, hogy a rendkívüli esemény tanúja legyen. Sokan követték, néhányan kerékpárral, pediméterrel a távgyalogló franciát, mások a kávéházak teraszán ülve figyelték, hányadik „lengésnél” tart s fogadásokat kötöttek a közönség soraiban. A budapestiek játékszenvedélye és az a különös tény, hogy valaki nem rendeltetésszerûen használja a sétálásra teremtett Andrássy utat, hatalmas tömeget vonzott, ami akadályozta a közlekedést s fölborította az utca rendjét. Végül a rendôrségnek kellett rendet teremteni s elvinni a felfordulást keltô franciát. Az esetrôl szinte minden napi- és hetilap hosszú cikkben számolt be. A Vasárnapi Ujság szerint, melyben Jelfy képe megjelent, ötvenezer ember állta el a közlekedés útját s a tüntetésekhez szokott fôváros – akkor épp a házbéruzsora elleni felvonulások voltak napirenden – „Abcug!” és „Le a policájjal” kiáltásokkal reagált a rend ôreinek közbelépésére. Monsieur Buert vagy Buesst még aznap elengedte a rendôrség. Az eset jó reklámnak bizonyult, másnap „a pestiek százá val kapkodták az anzikszjait, ki öt krajcárjával, ki két sôt három hatosért. Ilyen egy igazi pesti szenzáció” – írta a Tolnai Világlapja. 27 BUDAPEST 2007 november Reklámtávgyalogló az Andrássy úton, az Oktogonnál, 1906. augusztus Feldühödött fogadók csoportja veszi körül Batthyány Elemér grófot, a Lovaregylet elnökét a lóversenypályán, 1905. augusztus
