Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Holló Szilvia Andrea: Az ősember esete a röntgengéppel - avagy kórház a Várhegy alatt
És te hol voltál augusztus 20-án? Sziklabarlang és titkos katonai kórház a budai Várban? Jé, én azt hittem, az a Gellérthegyen van. De hogy a Várban? Az nem a labirintus? Dehogy! A panoptikum lejárata a Lovas úton van, a Sziklakórházé meg a Mátyás-templom mellett. Egy üvegkalickát keressél, ami pont úgy néz ki, mint egy butikos bódé, talán eredetileg annak is épült. Na, onnan indulnak a túrák! Ha le akarsz menni, kényelmes cipôt húzzál! Mi is baktattunk komótosan lefelé a lépcsôkön – aztán hirtelen szinte függôlegesen ereszkedhettünk alá. Hát, nem volt egyszerû. Állítólag lesz majd lift is az idôsebbeknek meg a lustábbaknak. Vagyis nekem. Majd, egyszer. Odalent nagyon hideg van? Meg nyirkos? És a denevérek? Nincs hideg, és mindig ugyanolyan a klíma, úgy 15 °C körül, egy pulcsi bôven elég. De helyenként tényleg csurgott valami a nyakunkba – esôvíz? Vagy tán a csatorna szivárgott? Ebbe jobb nem belegondolni. De denevér, az nem volt! Csak... hm... majom. Te most mirôl beszélsz? Nem a katonai kórházról? Hát igen, elôször majdnem visszafordultunk: végre leérünk, és akkor az orrunk elôtt ott áll egy egész majomcsalád. Vagyis hát igazából a vértesszôlôsi ôsemberek viaszból, mivel ilyen ôsi leleteket is találtak a járatokban, de ugye félhomályban... Akkor azért volt egy kis mormogás. Bár az egyik nô nem is vette észre a bábukat, olyan megszállottan kereste a pénztárt. De csak a kijáratnál kell fizetni. Nem lenne biztosabb az elején kérni a pénzt? És ha kevesebben mennek ki, mint ahányan bejöttek? Ne légy már ilyen vészmadár! Már hogyan veszne el bárki? Csak kis csoportokat indítanak, max. 20 fô mehet le egyidôben, így a vezetôt is mindenki hallhatja. Merthogy kizárólag vezetôvel lehet barangolni a mélyben, kijelölt, kivilágított útvonalon. Az oldaljáratok fémlánccal le vannak zárva, és ha nagy a tömeg, mint a Múzeumok Éjszakáján, akkor a keresztezôdésekhez ôröket állítanak. Véletlenül nem tévedhetsz el, egyébként is állandóan megszámoltak minket, ha valaki lemaradt, azonnal fülön csípték. Mint a zord tanerôk vagy a teremôrök? Ide nézz, oda ne lépj, meg ne fogd... Dehogy, a vezetôk (merthogy nekünk kettô is jutott) helyes, lelkes fiatalok, jól bírják az iramot. Ráadásul nagyon profivezetést kaptunk, nem a szokásos felszínes szöveget. Rá is kérdeztem, honnan tudnak ennyi mindent. Hát az üzemeltetôk addig nem engedték elindulni a túrákat, amíg geológusokkal, hadtörténészekkel nem konzultáltak. Konzultáltak? Mirôl? A majmokról? Jaj, dehogy! Ilyen ôsemberes, panoptikumos rész csak az elején volt, a barlangban, de már ott más érdekesség is akad bôven. Rögtön a bejáratnál Kadic Ottokár geológus emléktáblája, ô vezet te a harmincas években a Várhegy alatti barlangrendszer feltárását. A közelben megmaradt a falban az egykori török börtönbôl egy vaskarika, és van egy csomó kút is. Némelyiket a felszínen már lefedték, de néhányat eleve a barlangszintrôl ástak. Ilyen a háremhölgyek kútja is. Állítólag oda dobták be azokat a szerencsétleneket, akikre ráuntak. Tényleg? Milyen borzasztó... Á, dehogy! A túravezetônk is mondta, hogy ez csak legenda, de valóban tucatnyi nôi csontvázat találtak a kút mélyén a régészek. Pedig ide inkább veszély esetén menekült a lakosság: 1723-ban, amikor a lôportorony robbanása utáni tûzvészben leégett szinte az összes ház a Várban, a budaiak a barlangban élték túl a katasztrófát. Honnan tudták, hová kell menni? Minden házhoz tartozott egy barlangszakasz, amit ôk persze pincének használtak, nem volt ez titkos... akkor még. Csak aztán a következô egy-kétszáz Az ôsember esete a röntgengéppel avagy kórház a Várhegy alatt szöveg: Holló Szilvia Andrea, fotó: Sebestyén László Vannak helyek, kicsik és nagyok, régiek és újabbak, hangulatosak és borzongatók, melyek csak évente egykét alkalommal nyitják meg kapuikat a kíváncsiskodók elôtt: jobbára a Múzeumok Éjszakáján és a Kulturális Örökség Napjain. Akkor azonban hosszú sorok kígyóznak a bejáratok elôtt, s a várakozók kezükben programfüzetet szorongatnak, mintegy igazolásul, hogy jogosultak a bebocsátásra, kérem szépen, ôk készültek a helybôl! Komoly, megfontolt felnôttek válnak hirtelen izgatott gyerkôccé, városi felfedezôvé. 34 BUDAPEST 2007 szeptember
