Budapest, 2007. (30. évfolyam)
1. szám január - Ismerje meg és fotózza újra a régi Budapestet!
37 BUDAPEST és infralámpa alatt mumifikálódó sültek kellették magukat a magamfajta futtában vacsorálóknak. Nosztalgiával azért nehéz gondolni rá. Ahogy a könyvtôl is elég távol áll a borongó múltba révedés. Szerencsére, mert a nosztalgikus összeállításokból mindig kiböffen az öregedés pánikja vagy a nemzedéki önsajnálat. Leltár ez inkább, számbavétel. Az ideiglenesen itt állomásozó képtelenségek képi katalógusa. Benne efemer építmények, amiket már a tervezéskor sem gondoltak komolyan, de azért majd kerülgetjük ôket jó ideig, s lesz egy korosztály, hogy rajtuk iskolázza a látását. A gagyi, a vizuális szemét, ami mellett többnyire lesütött szemmel sietünk el, de itt könyörtelen tökéletességgel lefotózva, teljes pompájában tárul most elénk. A hamis, az utánzat, mint a pálmafával Monte Carlóba hazudott belvárosi kaszinó vagy a Louvre üvegpiramisa, óbudai autószalonként inkarnálódva. A pszeudó, az illúziókeltô, mint a templomot imitáló áruház a Nagykôrösi úton vagy a nevezetes Matáv-falfestmény a Széna térnél. A minôsíthetetlenül kevercs dolgok, az össze nem illôk pároztatása – példa rá az amerikai pancake-et, olasz pastát és görög wine-t együtt kínáló, bölénytrófeával és jókora amforával ékesített fabodega – hol máshol, ha nem egy Andrássy úti villa kertjében. Sok-sok csúnya látvány. És mégis: a róluk készült fényképek szépek, így a könyv is az – ha szabad ilyen egyszerûsítésekkel élni. A dolog titka, hogy megfelelô fényképészt kell választani. Riportképek, ironizáló pillanatfelvételek itt célt tévesztenének. Ide az a fajta archaikus dokumentátori stílus és technika kell, amit Lugosi Lugo László múlt századi fotográfusoktól, Klösz Györgytôl vagy August Sanderstôl ta nult. Nagyfilmes gép – Lugo gyakran kelt feltûnést az utcán favázas masinájával –, mûgond, kiegyenesített síkok, tûéles részletek. A vacak komolyan vétele a leképzés tökélye által. Ettôl a talmi is valódivá válik, a tûnékeny pedig örökkévalóvá. Lugo minden fotográfiája a rondaság emlékmûve: szégyenpad és piedesztál. Bojár Iván András kommentárjai, esszétöredékei, tárcanovellái lazán kötôdnek a képekhez, de szorosan tapadnak a könyv koncepciójához. Személyességet szakszerûvel, meghatódottságot profán humorral elegyítô stílusát sokan ismerhetik, hiszen mûvészeti szakíróként egyike azoknak, akik a Budapest jövôjérôl folyó vitákban a legtöbbet hallatják a szavukat. Most beteljesült a sorsa: városatya lett (szegény). Értelmiségi közszereplôbôl köztisztség-viselô, akinek nemcsak szava van immár, hanem szavazata is. Véleményformálóból a város arculatának alakítója lett – már ha nem becsüljük túl az esztéták szerepét szép új világunkban. Kieselbach Tamás: Átmenetiemlékkönyv. Budapest, Kieselbach Galéria, 2006. 180. p. ● XIII. kerület, Pap Károly utca, reklám a kéményen Ez évi fotópályázatunk a korábbiakhoz hasonlóan összetett feladat megoldására szeretné rábeszélni olvasóinkat. Az ehelyütt hónapról hónapra közreadott archív fotó helyszínét kell felismerni, majd ugyanott készíteni egy felvételt a mai állapotoktól. Felvételüket 2007. január 25-én csütörtök éjfélig küldjék meg a 1089 Budapest, Elnök utca 1., vagy digitális formátumban a budapest@mail.tvnet.hu címre. A legjobbnak bizonyult képet közöljük, és készítôjét fél éves Budapest-elôfizetéssel jutalmazzuk. Csak saját készítésû, névvel ellátott fotót fogadunk el! A pályázatról a http://budapest.neuropolis.hu/ internetcímen is tájékozódhatnak. ● HOGY VOLT! Ismerje meg és fotózza újra a régi Budapestet! forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény
