Budapest, 2007. (30. évfolyam)

9. szám szeptember - Sándor P. Tibor: "Aus deutschem Herzen ein ungarisches Éljen!"

volt, a József (nádor) téri legendás Blu­menstöckl (Virágbokor) sörözôbe bejegy­zett székhellyel. A „Narrenabend”, azaz „bolondestély” pedig szülôföldjük ha­gyományai szerint megünnepelt farsangi mulatságuk. Kezdetben spontán maszka­bálok, ekkoriban azonban már gondosan megszervezett „mûvészi estélyek”, me­lyeket mindig egy-egy vezérmotívumnak rendeltek alá. 1884-ben egy római csá­szárkori diadalünnep mellett döntöttek. A kerettörténetet az elôkészítô bizottság egy terjedelmes episztolában fogalmazta meg, melyet az aquincumi vízvezetéki felügyelôhöz, a beszédes nevû Spurius Filatorius Mamlashoz címeztek. E verses forgatókönyv alapján a triumfáló menet a Vigadó kisebbik termében berendezett, és a tekintélyes építési vállalkozó tagtárs, Neuschlosz Marcellról elnevezett „Circus Marcellibe” vonult. Ott a papság egy mé­retes áldozati disznó vérét ontotta – mely közelebbrôl inkább vörösbornak látszott. A sertést felnyitva az augurok és harus­pexek örömrivalgásban törtek ki, mert a legjobb ómen tárult a szemük elé: a kolbá­szok már készen sorakoztak (a ropogósra sült) állat bensôjében. Ezután a cézár (Ju ­lius Gulden Ganz-gyári vezetô mérnök) hitvese és annak bájos kísérete „szemet gyönyörködtetô, mámorító” körtáncot lej­tett. Majd villámok és mennydörgés kísé­retében feltárult a szentély, ahol villódzó fények között tûntek elô az istennôk és istenek élôszobrai. Volt még gladiátorjá­ték, állathecc, és megérkezett a legyôzött népek menete is. Köztük a leigázott ger­mánok, akiket Klösz György vezetett. A nagylelkû rómaiak végül megkegyelmez­tek nekik, akárcsak a levert zsidó felkelôk maradékainak. Mi több, vendégül is lát­ták ôket a hajnalig tartó vigasságon, ahol bôségesen fogyott a „borostyánkô-arany színû árpanektárból”, ami „Bieraductus”­on, vagyis „sörvezetéken” érkezett. Felte­hetôen a szintén egyleti tag Haggenma ­cher Henrik kôbányai sörgyárából. A balgaság bölcsességének jegyében lezajlott, énekszóval, tánccal kísért kar­neválok számos pajkos tréfára adtak al­kalmat. 1875-ben például a tudománynak szentelték a farsangot, a kutatás egzoti­kus népekre irányult, különösen a „ma­dagaszkári amazonokat” vette górcsô alá az úgynevezett „Vénusz-átjáró-meg­figyelô-bizottság”. Mindez olykor talán mértéken felüli felfordulással is járha­tott, mert 1894-ben a Vigadó vezetôsége megtiltotta, hogy zöld növényeken kívül mással is díszítsék a kibérelt termet. Erre is volt mentôötletük: valóságos erdôt te­lepítettek cserepes növényekbôl, mely elôtt olyan hiteles schwarzwaldi esküvôi életképet formáltak, hogy Mertens fotog ­ráfus errôl készült díjnyertes fényképe még az Über Land und Meer címû neves stuttgarti lapban is megjelent – igaz, ott már „Svábhegyi parasztlakodalom” cí­men. Klösz György, amíg korához illett az ilyesmi, a bolondozások egyik mo­torja volt. Az egyleti krónikában 1893-ig találkozhatunk a nevével, hol egy fékte­lenkedô diákegyleti csoport, hol egy bi­zonyos „délkeletnémet-pannóniai-dunai védszövetség” hangadójaként, máskor pedig Wallenstein hadvezér szerepében. A Narrenabendeken kívül az Eintracht­tagok felolvasásokat, dalesteket hallgat­tak meg, kirándultak vidékre és persze áldoztak a jótékonyság oltárán is. Találko­zóhelyeik a már említett „Blumenstökli” mellett a pesti és a budai Lövölde, a felsô­vízivárosi zum Helm (a Sisakhoz címzett) vendéglô, olykor a Royal szálló vagy a VI­VII. Kerületi Polgári Kör termei voltak. Az Eintracht 1863-ban alakult, amikor még komorabb idôk jártak. A tagság kez­detben fôképp azon szakértelmiségiek közül került ki, akiket még az abszolutiz­mus éveiben csírázó, s majd a kiegyezés után kibontakozó gazdasági fellendülés, a Gründerzeit lehetôségei csábítottak Pest-Budára. Számukra a magyar fôváros az otthoninál gyorsabb elôrejutás ígéretét je­lentette, ôk pedig a magukkal hozott tudás révén a fejletlenebb régióban nélkülözhe­tetlen „technológiai transzfert”. Nyelvi nehézségekkel a német dominanciájú testvérvárosokban nem kellett megküz­deniük, elsôsorban szokásaik, kultúrájuk közös megélésére kerestek alkalmat. No és politikai nézeteik kicserélésére. Egyesü-20 BUDAPEST 2007 szeptember Szereplôk a germán csoportból Az 1884-es Narrenabend germán csoportja forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény forrás: FSZEK Budapest Gyûjtemény

Next

/
Oldalképek
Tartalom