Budapest, 2007. (30. évfolyam)
9. szám szeptember - Rokob Tibor: Nyolc ház a Baross téren
tért, összesen 98 622 forintért cserélt gazdát a MÁV és az építtetô Nyugdíjintézet között. Az épületek közül a pályaudvar felé nézô I-es, II-es és III-as készült el legelôször. Ezek a többinél egy emelettel magasabbak, háromszintesek voltak. A Keleti pályaudvar felé nézô három épület (Kerepesi út 1-5.) kezdettôl fogva a MÁV 1881. január elsején megalakult, akkori legnagyobb szervezeti egységének, a Budapesti Üzletvezetôségnek adott helyet. A középsô házat hatalmas oszlopokkal ellátott bejárati kapu díszíti. Ebben az épületben mindvégig irodák voltak, míg a két szélsô házban kizárólag vállalati bérlakások. A MÁV még több mint negyven évvel késôbb, 1927-ben is évi 227 000 aranykoronát fizetett e házak bérleti díjaként a Nyugdíjintézetnek. Az egy helyrajzi számon álló „nyolcház” épületeiben eredetileg 237 lakást alakítottak ki. Ezek között hat négyszobás, huszonnyolc háromszobás, százkilencvenhárom kétszobás és tíz egyszobás volt. A legtöbb lakás alacsony komfortfokozatú volt. A Festetics, Mosonyi és Lóvásár utca felôli épületekben kizárólag MÁV-szolgák – kocsimesterek, jegynyomók, fékezôk, hivatalszolgák, váltóôrök – kaptak lakást. A körgangos épületek többségében nem volt fürdôszoba, s több emeleti lakáshoz egy közös folyosói WC tartozott. A Lóvásár utca felôli házak lakói kezdettôl fogva 5-10 százalékkal kevesebb lakbért fizettek. Ennek oka a közeli Nemzeti Lovarda volt. A lovak este kilenc utáni almozásakor a szél rendszeresen a ház felé fújta a csípôs ammóniaszagot, ezt próbálta kompenzálni a vasút. Ám a MÁV által bérelt I-es és III-as ház lakásainak berendezése és komfortfokozata épp ellenkezô képet mutatott. Oda ugyanis kezdettôl fogva a MÁV magas rangú tisztviselôi költöztek. A központi irodaház két oldalán álló épületek hatalmas belmagasságú, három-négyszobás lakásait fômérnökök, állomás- vagy fûtôházfônökök, szertárgondnokok, számtisztek kapták meg. E cselédszobával ellátott otthonokban (a padlástérben ma is jól látni az egykori cselédfürdô helyiségeit) még a zongoraszó sem volt ritka. Egy-egy korabeli sárlehúzó vagy a lakók lépcsôházi névjegyzékének díszes fakerete ma is a múlt emlékét ôrzi. Vörös szônyeg ugyan már nincs az udvari lépcsôkön, de a szônyegtartó vasak még ma is jól láthatók. A hét lakóház mindegyikének a telepen lakó, saját házmestere volt. Ezek legfontosabb feladata azonban a – még a hetvenes években is mindössze nyolcvan-kilencven forintos! – lakbérek beszedésére szorítkozott. A második világháború alatt sokat változott a tisztviselôtelep képe. 1942-ben a Kerepesi úton álló házak közül kettôre – Oltiványi József építési vállalkozó irá nyításával – két-két szintet ráépítettek. (A Kerepesi út 5. szám alatt álló III-as saroképület csak a háború után érte el mai magasságát.) Az 1942-es iratok szerint az építkezés engedélyeztetésekor a MÁV vezetôi dr. Homonnay Tivadar fôpolgármes ter közbenjárását kérték, aki kérelmüket soron kívül, a fellebbezési lehetôség kizárásával intézte el az illetékes hivatalnál. A MÁV által finanszírozott munkálatoknak köszönhetôen a vasúttársaság egyhatod részben társtulajdonosává vált a „nyolcház” épületcsoportjának. Az ötvenes évektôl kezdve csaknem minden lakásban történt némi átalakítás. A telep lakói az egykori konyhákból szobákat, a kamrákból fürdôszobákat hoztak létre. A társbérletekkel teli kolónia lakói fokozatosan próbálták növelni otthonaik komfortfokozatát. Az épületek szimmetrikus elrendezésû ablakai közül sokat befalaztak, ami a nagyobb lakások további darabolására, újabb otthonok leválasztására utal. E munkák költségét már a bérlôk fizették, de – a lakók szavai szerint – a bérlemények teljes festését még a hetvenes években is elvégezte a MÁV. A lakásokat szinte lehetetlen volt átörökíteni. Csak akkor kaphatta meg valaki, ha mindkét szülô a MÁV alkalmazásában állt. Így az új – önmagát jogos örökösnek vélô bérlô – könnyen válhatott jóhiszemû jogcím nélküli lakóvá. Ma a házak körfolyosói – a MÁV irodaház és az I-es épület kivételével – mindenütt alá vannak dúcolva. A lakókat úgy tájékoztatták, hogy a MÁV elôször felméri egy épület helyreállításának költségeit, azután dönt a továbbiakról. A munka el is készült, ám a folytatásra nem került sor. Sôt, egy idôben fa sem volt elég az állványok megépítéséhez. Nem kizárt, hogy a pénz fogyott el, ám a lakók között az a szóbeszéd terjedt el, hogy a telep egyetlen liftes házát, az I-es épületet sem újították volna föl, ha nem a MÁV Pécsrôl érkezett vezérigazgató-helyettese, Mészáros And rás lakik benne. Föld felett és föld alatt A „nyolcház” belsôudvaros épületcsoportjába a házak megépítésekor még négy irányból lehetett bejutni, a bejáratokat minden oldalon egyforma, díszes kovácsoltvas kapuk díszítették. Errôl ad képet Gelléri Andor Endre 1939-ben írt, Vasutasház címû novellája. A „nyolcház” valamelyikében született író nagyapja nyugalmazott kalauz volt: „A ház építôje... úgy tervezte a házat, hogy négy kapuja legyen, az égtájak irányában, hogy igazi vasutasház legyen, ahova a nap és az éjszaka különbözô óráiban szabadon érkezhettek a vasúti emberek. A közeli pályaudvarról, különösen éjszaka, átszivárgott a gôz lihegése, a mozdonyok erôs s-s-s nyögése. (...) És szokása volt az itteni kalauzoknak, akikhez a nagyapám is tartozott, mellre akasztott lámpással kibotorkálni a házból, vagy megérkezni oda. S ha valaki lenézett a sötét udvarra, csak a lépéseket hallotta kopogni, míg az árnyék közepén a lámpás ragyogott.” 13 BUDAPEST 2007 szeptember Kerepesi út Mosonyi utca gondnoki mûhely gondnoki iroda Festetics utca Lóvásár utca Budapesti Területi Ig. Sóhajok hídja II. épület I. épület VIII. épület IV. épület B épület P BKV PÉK III. épület VI. épület VII. épület V. épület KAPU KAPU gyalogos bejárat beépített garázs beépített garázs gyalogos bejárat A telep alaprajza rajz: Rokob Tibor
