Budapest, 2007. (30. évfolyam)

8. szám augusztus - Mezei Gábor: Lukács cukrászda

Az Andrássy út ma már a luxus kategó­riába küzdötte fel magát, némileg jogo­san. Elöljáróban azért kellett ezt megje­gyeznem, mert az újjáalakított Lukács cukrászda tipikus példája annak az erô­feszítésnek, hogy megfeleljen a luxus ka­tegória követelményeinek. (A szemben lévô oldalon, a Képzômûvészeti Egyetem Andrássy úti homlokzata pompás, sgra­fittókkal díszített frízei rendbehozva, az Izabella utcai front mállik, esik szét – szó­val még van mit tenni, hogy ez a magas színvonal komolyan vehetô legyen.) A cukrászda – amely a CIB bankkal osztozik az épületen, mégpedig közös bejárattal – nemrég kapta vissza a bejá­rattól balra fekvô földszinti részt, ahol az eredeti állapothoz hasonló kialakítás­sal, de új berendezéssel nyílt meg ismét. Jobbra, ha felmegyünk néhány lépcsôn, a tudomásom szerint védett teremhez jutunk, de azt is rendbehozták, és új be­rendezést kapott. Nem tudom pontosan megmondani, mi az, amit restauráltak, és mi az, ami változott. Ha jól emlékszem, a falbur­kolatok a földszinti részben a régiek, kitûnô állapotban. A stukkós, kazettás mennyezet, a csillárok megvoltak. Az Andrássy úti front tiszta fehér mennye­zete és a gazdagon díszített réz csillárok szépek – az art-deco világa –, a fenti rész klasszikus lámpái más kort idéznek, de ez nem zavaró. A földszinti fekete-fehér márvány­padló fehérje a lépcsô melletti korlát­tal és az új asztalok lapjával tér vissza. Fenn a padozat sötétbarnára pácolt deszkapadló, ami harmonizál az új, kisméretû, igen kényelmes fotelek bár­sony-szerû kárpitozásának színével. Az asztal „modern” fekete, hegyére állított kúpos fémlábazattal, a talpán három go­lyóval díszítve. A kör alakú talppal és a tégla alakú fehér márványlappal megint kissé más világ, de nem rossz. A nagy­terem – pár lépcsôvel feljebb – lényeg­ében maradt, amilyen volt: csupa fehér és arany, a falakon mintás, klasszikus tapétabetétekkel (textil?), kissé procc és kissé rideg, egy valamikori kastély foga­dótermét idézi, ami bizarr. És erre most még rátettek egy lapáttal: a székek és az állófogas fényes ezüstre való átvarázsolásával – hiszen ugyebár nem gondoljuk, hogy a fából készült, kellemes székek, amelyekbôl a szintén Andrássy úti Mûvész cukrászdában, sôt a Vörösmarty téri Gerbeaud-ban is van (volt?), itt ezüstbôl készültek?! Ez sze­rintem súlyos szereposztási tévedés. A kapucíner jó, 690 forint. Szombaton, kora délután voltam ott, a terem majd­nem üres. Késôbb jönnek többen is, ma­gyar szót nemigen hallani... ● Lukács cukrászda szöveg: Mezei Gábor, fotó: Sebestyén László 22 BUDAPEST 2007 augusztus ENTERI-ÔR

Next

/
Oldalképek
Tartalom