Budapest, 2007. (30. évfolyam)

8. szám augusztus - Hidvégi Violetta: Kisvárosból nagyvárosba - Egy helyszínen 141 éve: Fővárosi Állat- és Növénykert

ahol a szép fiatal erdei medvét, Kristófot, a kert egyik sztárját – a Haza bölcsének is kedvence állatát – gondozója, az olasz An ­gelo Guzzantano mutatja be nekünk. Deák Ferenc már az épülô kertet is megtisztelte látogatásával, figyelmével, akár hetente háromszor-négyszer is. Kristóf egyelôre egyedül bitorolja a 2-3 fiatal medve szá­mára is alkalmas szirtbarlangot. Koráb­ban, ideiglenes helyén, láncra verve vol­tak kénytelenek ôrizni, így most igazán érthetô jó közérzete. A vidám állat éppen a víztartójába dobott fagolyóval játszik. Ne zavarjuk meg kedvenc foglalatossá­gában, inkább balra fordulva az „orvma­dár röpdét” vegyük szemügyre. A terven látható felirat is – „Ragadozó madarak rekeszei” – a takarékos építkezésre utal. A társulat szerény tôkéje nem tette le­hetôvé a nagy költekezést és igazán tágas lakok emelését, hiszen szemük elôtt lebe­gett a nem sokkal korábban csôdbe ment bécsi állatkert példája, ezért az állatokat befogadó épületek kellô visszafogottság­gal, szinte ideiglenes jelleggel készültek. Ugyanakkor rendkívüli gondossággal fi­gyeltek a táj és a ketrecek összhangjára. A ragadozó madarak; keselyûk, sasok, sóly­mok röpdéje mögött terebélyes nyárfák húzódnak, és messzirôl akár úgy tûnhet a felületes szemlélônek, hogy a madarak nem vasrácsos kalitkában, hanem szabad természeti környezetben szárnyalnak. A madarak otthonától ismét balra vegyük az irányt, ahol két igazán szemrevaló, svájci stílusú épület: a kellemes veran­dákkal ellátott vendéglô és a zenepavilon vár bennünket. A középsô téren szökô­kút, korabeli szóhasználattal élve: ugró­kút hûsíti a levegôt. A gróf Pálffy János ajándékaként emelt zenekioszk jelentôs szerepet kapott a megnyitón, innen üdvö­zölte az állatkert ötletgazdája és ideigle­nes igazgatója, Xantus János a meghívott elôkelôségeket és részvényeseket, majd e helyrôl indultak a kert körüljárására. A korabeli sajtó is kiemelte a pavilon szépségét, az egész birodalomban párját ritkítónak ítélte az ácsmunkát, amely a tervezôkön kívül Strohoffer István kivite ­lezô ácsmestert is dicséri. A kerti épületek terveit Szkalnitzky Antal és sógora, Koch Henrik építész urak készítették, feltûnôen ízlésesen és szépen, a korabeli szakmai és esztétikai igényeket maradéktalanul figyelembe véve és kielégítve. Közös munkájuk legszebb eredménye, a majomház a kert egyik legdrágább épü­lete, ám a látvány meggyôz bennünket: érdemes volt ennyi pénzt rááldozni. A félkör alakú, vas-rácsozatú kalitka köze­pén egy sokágú tölgyfa a majmok ked­venc tartózkodási helye. Az ott kérem Tóni, a meglehetôsen alattomos jellemû rendfenntartó, mellette a bajszos Maxi, s a két ifjú, fürge pávián, Miska és Babilon, akik fáradhatatlanul végzik szemkápráz­tató, irigylésre méltó tornamutatványa­ikat. Az épület két szárnyán, több osz­tott rekeszben, magányosan tanyáznak a nagyobb majmok. Ezek a helyiségek a majmok nyári szállásai, míg telente a délnyugati hátsó részen virágok között találnak melegedô helyet és remélhetôen megfelelô védelmet a a mi éghajlatunkon számukra oly veszélyes tüdôbaj ellen. Ha már kellôen kiélveztük a majmok játékos mûsorát, a papagáj-fasoron át, a dús lombú fák alatt közelítsük meg a kert délnyugati csücskében álló bagolyvárat. A dicsô múltat idézô mesterséges várrom ebbôl az irányból mutatja legelônyösebb képét. Ez az építmény az állatok együttla­kásának izgalmas emeletes tere. Alul far­kasok és rókák láthatók, a középsô szint a nyulak és a borzok otthona, míg legfelül a baglyok kaptak szállást. Az állatok szem­revétele után a kényelmes lépcsôn men­jünk fel a teraszra. Közvetlen közelben gôzmozdonyok füttye hallatszik, han­got adva a közlekedés új korszakának. Kérem, kövessenek felfelé, nem fogják megbánni, a látvány minden képzeletet felülmúl, egészen a budai hegyekig ka­landozhat tekintetünk. Visszafordulva az állatkerthez, azonosíthatjuk a már megis­mert tájjal harmonizáló állatkerti épüle­teket: a díszes zenepavilont, a hasonlóan szép kialakítású majomházat, míg a zöld 18 BUDAPEST 2007 augusztus Bagolyvár, Koch Henrik és Szkalnitzky Antal munkája Zenepavilon, Koch Henrik és Szkalnitzky Antal munkája

Next

/
Oldalképek
Tartalom