Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Kálmán Attila: Ferenc József - a föld alatt is
Habár picinyke kiállítóhelyrôl van szó, rendkívül sok hivatalos szerv bábáskodott a születésénél: a tárlatot a Közlekedési Múzeum és a Budapesti Közlekedési Vállalat az akkori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium Közlekedéspolitikai és Tanácsi Közlekedési Fôosztályának, valamint a Fôvárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága Közlekedési Fôigazgatóságának a támogatásával – akkori szóhasználattal: „tudtával és beleegyezésével” – hozta létre. A múzeum természetesen mi mást is mutathatna meg az érdeklôdô utókornak, mint a pesti szlengben „Millfav”-nak is becézett kis-földalatti és a budapesti metró történetét. A Deák téri gyalogos-aluljáróból nyíló múzeum elôterében a BKV-nak a kis-földalatti felszíni közlekedési kapcsolatait bemutató utastájékoztató és propaganda-anyagait helyezték el. A kiállítóhelynek ez a része egyébként építészeti szempontból mind kivitelezésében, mind stílusában az aluljáróhoz csatlakozik. A múzeumi alagútba lépve a szemközti homlokfalat az eredeti fehér és barna csempék díszítik, s a belvárosi végállomás eredeti, „Gizella tér” felirata fogadja a látogatót. A korabeli Zsolnay csempeburkolat részlete mellett a megnyitás korában a Gizella téri végállomáson elhelyezett márványtáblák láthatók. Rajtuk a vasutat létrehozó vállalatok igazgatósági tagjainak, a fôváros akkori vezetôinek, az építô cég, a tervezôk és a felügyelô vegyes bizottság tagjainak neve olvasható. A harmadik régi emléktábla Ferenc Józsefnek a földalatti vasúton tett utazá sáról és arról tudósít: a kis-földalatti ez alkalomból engedélyt nyert arra, hogy felvegye az uralkodó nevét. Ezen az állomási részen ismertetik Balázs Mór tevé kenységét a fôváros közforgalmú közlekedésének kiépítésében. A bal oldali homlokfalon az egykori felszíni szakasz és az alagút csatlakozását bemutató fotó mellett, egy felszíni jelzôlámpa szomszédságában helyezték el a fotón is jól látható öntöttvas-kerítés részletét. A bejárattól jobbra, a szemközti oldalon a kiállítás legértékesebb darabjai láthatók: a földalatti három kocsija. Az alagútnak ez a második szakasza az, amely építészetileg eredeti formájában maradt meg, a régi poroszsüveg-boltozattal. A városligeti végállomásról megôrzött ütközôbak után a 19-es pályaszámú faburkolatú motorkocsi kecses, sokak által visszasírt formája, eleganciája vonja magára a látogató figyelmét. A kocsi elsô vezetôfülkéjét teljesen, utasterét a lehetôségekhez képest az építéskori állapotnak megfelelôen állították vissza. A rekonstrukció során a BKV szakmunkástanulói e kocsihoz elkészítették az elsô megoldásként alkalmazott áramszedô életnagyságú másolatát. A faburkolatú kocsi után az 1-es számú motorkocsit visszaalakítás nélkül, a 81-es pályaszámú, vezetôállásos pótkocsival együtt az utolsó, közlekedésben részt vett állapotában állították ki. A jármûvek mellett az alagút eredeti oszlopain helyezték el a régi biztosítóberendezés állomási jelzôlámpáját és egy kanyarjelzôt, melyek gombnyomással mûködtethetôk. A kocsikkal szemközti fal beépített vitrinsorában dokumentumok, fényképek, modellek és eredeti tárgyak mutatják be a budapesti kisföldalatti életét születésétôl napjainkig, a metró ma még rövidebb történetét s megálmodott jövôjét. Elöljáróban a vasút építését megelôzô hosszú vitákról láthatók dokumentumok, majd az eredeti tervek, engedélyezési iratok segítségével lehet nyomon Ferenc József – a föld alatt is Az uralkodó és az elsô metró kapcsolatát is bemutatja a BKV-múzeum szöveg: Kálmán Attila, fotó: Sebestyén László Több mint harminc éve, 1975-ben nyitotta meg kapuit a Deák téri aluljáróban a Földalatti Vasúti Múzeum. A millenniumi földalatti eredeti alagútszakaszában alakították ki, amelyet az 1956-os vonalkiegyenesítés során szüntettek meg. 38 BUDAPEST 2007 július forrás: a BKV archívuma A 19-es pályaszámú múzeumi kocsi beemelése, 1975
