Budapest, 2007. (30. évfolyam)

7. szám július - Horeczky Krisztina: Budapesti tánclabor

30 BUDAPEST 2007 július mûsorkínálatával zavarba ejtô Nemzeti Táncszínházról és a Mûvészetek Palotá­járól. Utóbbinak azonban a táncelôadá­sok bemutatása nem tartozik elsôdleges profiljába. Mindennek dacára, a tánc­teátrum és a lágymányosi palota közös mottója lehetne: „virágozzék minden virág!” Még akkor is, ha az száraz kóró, gaz vagy gyomnövény. Helyet kap itt számos, a formanyelvi megújulás jegye­it évtizedek óta nem mutató néptánc­együttes; a mûfaj erôsen megshow-zott változatát képviselô, esztrád Experi­dance; a flamenco; sorozatos zuhanóre­püléseivel riogató kortárs-Ikarosz (Csa ­bai Attila). Emellett kitartóan mûsoron tartják kórosan legyengült vidéki együt­tesek évekkel ezelôtti, gyakorta lejárt szavatosságú produkcióit. Ugyanakkor: a Nemzeti Táncszínház szervezésében lépett föl hazánkban egy-két világhírû, külföldi táncegyüttes, így a Holland Táncszínház, vagy 2006-ban, elôször, a Merce Cunningham Dance Company. A repertoár-rombolás szpartakiádjá­ban diadalmaskodik az – e kategóriában versenytársra nem lelô – Magyar Nem­zeti Balett. A Keveházi Gábor irányítá ­sával immár másodszor vakvágányra futtatott, az Andrássy úti dalszínházban békésen vegetáló kompániára ebben az évadban ki kellett volna vetni a giccs­adót (Elfújta a szél). 2008 tavaszán azon­ban a kamikaze-akcióra vállalkozó társu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom