Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Marafkó László: Remete a világzajban - Hamvas Béla megidézése
tel azon buzgólkodj, hogy az élet királya lehess, akkor itt van egy ember, fejében az emberiség gondolati bölcsességével, és azt mondja: ne tipord le a másikat, légy tisztában önmagaddal mint egyén és mint emberiség, találd meg a teremtô által rád testált méltóságot, a létezés misztériumát. Az istenülés (ami nem mámor, és nem hatalom) a ráébredés. De téved, aki beteges aszkétát vél látni e sorok mögött. El kell olvasni a kerti ténykedésrôl vagy egy gerezd gyümölcs elfogyasztásáról írott áhítatos sorait, avagy A bor filozófiáját, s rögtön kiviláglik: hedonista puritán az, aki ott ül a hegyen, illatárban, tengerhullámokat bámul, vagy a madarak énekét fejti meg. Hamvas nem lakásokban, hanem tájakon volt otthon. Egy idôben, amikor még tehette, Dalmáciában szeretett elmélkedni. Talán a délszaki tájhoz hasonló panoráma ejtette rabul Szentendrén, a ma is a városon kívül esô Bubán-hegyen, ahol sógora kertjében munkálkodva levitte a piacra eladni a termesztett zöldséget. Czó bel Béla Párizsba távoztával aztán lakott az ô villájukban is. A kisváros sokszínû, mediterrán világa egyébként belopózott a nagyregénybe, a Karneválba: a Rab Ráby tér a mû indító helyszíne, de a régi szerb temetô is feltûnik benne. Egyszóval, láthatták Hamvast a lakásain, de nem ott volt honos. Mégis, az állampolgári ittlét szintjén, a bejelentkezéseknél maradva, Hamvas – Pozsonyból Budapestre történô költözésük után – lakott szülei Wahrmann (ma: Victor Hugo) utca 6. IV. em. 2. alatti lakásán. Fiatal házasként 1928– 32 között a Reitter Ferenc utca 182.-ben (ma is áll), majd 1933–1935 között a VII. Hajtsár utca (ma: Nagy Lajos király útja) 161/b-ben. Elsô házasságának felbontása után rövid ideig szülei XII. Maros utca 8. alatti lakásában (ma is álló, patinás budai bérház), majd ugyanezen utca 54/a alatti kedves, csöndes házában albérletben. Remete-hegyi lakását a világháborúban szétbombázták, megsemmisült a könyvtára, írásai, profánul fogalmazva: ilyen „taszigálások” könnyen löknek egy „magyar Buddha”-sors felé. Utána albérletben, sôt nemegyszer a Városligetben dolgozott. Majd második felesége, Kemény Katalin szüleinek zuglói, Erzsébet királyné útja 11. (Columbus utca sarok, a falakon világháborús lövedéksorozatok mitesszerei) harmadik emeleti lakásában élik le az utolsó évtizedeket. (E sorok írója is megfordult itt, immár Hamvas halála után. Kemény Katalin dedikációja szerint 1990 májusában esett meg a látogatás a napfénnyel átjárt saroklakásban. Szigorú vizsgáztatásnak vetette alá a ház asszonya az akkor még gyér legális kiadások miatt hézagos felkészültségû szerkesztôt, ki a Magyar Nemzetnek Hamvas-kéziratot kérni ment – és kapott.) Hamvas nem a háttérbe szorítottságából csinált világmegvetô elméletet, hanem a létezést átérezve alakította ki életformáját a lehetséges körülmények kínálta módon. Neki bárhol lehetett az esszégyûjteménye címét adó Patmosz, a sziget, ahol számûzetésben János apostol a Jelenéseit írta, mert birtokol ta azt, amit hirdetett. Az ilyen ember a politikában – vagy ahogy ô mondja: a történetben, tehát a történelemben – nem oldódik. Ember az idôtlenbôl, aki a kortársunk volt. Kevesen vették észre. Az angol J. C. Powys igenis tudta, milyen európai szellemmel levelez, míg ezt megtehették. Voltak, akik kevesellték Hamvasnak a magyarsággal kapcsolatos megnyilatkozásait, akik túlságosan is csak az „általános emberire” függesztett tekintetet érezték. Nos, Az öt géniusz a magyar szellem egyik legtökéletesebb felragyogtatása. Nem kötelezô – kötelességolvasmány. Néha groteszk látomásom van: az egyébként póztalan Hamvas ül egy kockakôkupac tetején valahol a feltört Budapest forgalmas pontján, nem a francia halhatatlanok (akadémikusok) zöld talárjában, hanem mondjuk zöld lódenkabátban, s rezzenetlenül elnéz a dübörgés, zsivaj fölött. Talán épp az Upanisadok töltik ki gondolatait. Arca némileg gondterhelt, hiszen – miként Várkonyi Nándor hoz írott levele tanúskodik – ötszáz évre való munkát hagyott itt elvégezetlenül. A mélyben a metróépítés munkazajai zúgnak, s évek múltán biztosan jó lesz kényelmesen suhanni a szerelvényeken. Nem kevésbé jó ezt tenni neki az idôtlenségben. Mert amit elvégzett, az a rendszerváltozás környékén mint óriás sziget bukkant fel a zavar hánytorgó óceánjából. Kivethetjük rá magunkat, alattunk biztonságos föld, felettünk az ég. ● 28 BUDAPEST 2007 július fotó: Sebestyén László A Victor Hugo utca 6 Erzsébet királyné útja 11, a „szocialista megôrzés” nyomaival Vízparton üldögélni mindig szeretett
