Budapest, 2007. (30. évfolyam)
7. szám július - Rokob Tibor: Egy patinás vendéglő tündöklése és bukása
Hátul az épület tetején, elöl a pavilon alsó részében volt a helyük. Fölöttük hatalmas „ ISTEN HOZOTT” felirat fogadta a betérôt. A népszerû vendéglôben egymást követték a mulatságok, hajnalig tartó lakodalmak. Vasárnaponként katonazene szólt. A legtöbb vendéget a megyeri lóversenyek alkalmával fogadták. Ilyenkor hordókat gurítva a székek közé, gyakran három-négyezer embert is kiszolgáltak. A kerthelyiségben lévô hatalmas akvárium mindig tele volt hallal: a legkapósabbak az étterem különleges halételei voltak. Ám a többnyire kézzel írt étlapok kínálatában dzsentri rostélyostól pácolt nyelvig szinte minden szerepelt. A család egri és balatoni borokat szolgált fel, de a Dreher sörgyárral is jó kapcsolatban álltak. Különlegesség volt a saját befôzésû gyümölcs, fôleg körte. Brunovszkyéknak négy gyermekük született s mintha elôírás lett volna a családban, ismét József vitte tovább az üzletet. A többiek közül Rozália borke reskedéssel kezdett foglalkozni, Hermi na a már idôsödô Balassa Ernô felesége lett, Ernô pedig Párizsban telepedett le. Neki köszönhetô, hogy Katalin édesapja, az 1909-ben született József francia földön is tanulhatta a vendéglátás fortélyait. 1916-ban a családfô elhunyt. A saját maga által faragott szobor alatt ravatalozták fel. A vendéglôt felesége vitte tovább, aki utóbb hozzáment a tizenöt évvel fiatalabb Gaál Jenô ötgyer mekes egri vendéglôshöz. A közönség Gaál-féle vendéglôként kezdte emlegetni az 1929-ben közigazgatásilag Újpesthez csatolt üzletet. A Párizsból hazatérô fiú itt, édesanyja szárnyai alatt szerezte meg a segédlevelét. Katalin szerint édesapja 1938-ban, mestervizsgája letétele után vette át az irányítást. Gyerekkorától részese volt mindennek, ami a vendéglôben történt, a kisujjában volt a szakma. Nem csoda, hogy az alkalmazottak fiatal kora ellenére csak „fônök úr”-nak szólították. Gaál Jenô megbetegedett, nem nagyon folyt bele az üzletbe, legnagyobb fia, a Ritz felszolgálójaként dolgozó István pedig néhány hajón töltött év után Miamiban telepedett le. Brunovszky József a ház átvételével egyidôben meg is nôsült. A városháza végrehajtójának lányát, B. Varga Jolánt vette el. Egy év múlva meg is született elsô gyermekük, József. Ô azonban nem lehetett negyedik a sorban, mert héthónapos korában a szôlô permetezésekor használt méregtôl bélfertôzést kapott, és meghalt. A családnak még két gyermeke született: Katalin és négy évvel fiatalabb öccse, László. A harmincas évek végén a fiatal házaspár éjt nappallá téve dolgozott. Az asszonykát anyósa tanította meg fôzni, sütni, s mindarra, amire a vendéglôben szükség volt. Egy ideig jól is ment minden, bálok, rendezvények, esküvôk követték egymást. A konyhára nem lehetett panasz. A vendéglô borraktárral, szeszpincével, sôt önálló szikvízüzemmel bôvült. A korábbi szenes kályhák a központi fûtés tetszetôs rézbojlereinek adták át a helyüket. A termek kályhái a telek egyik, idôközben eladott házhelyén lakó Sommer Sándor kályhásmester keze munkáját dicsérik. Bár a háborús hangulat napról napra erôsebbé vált, 1940-ben még a vendégeket hívogató szórólapok készültek, a konyhában pedig vígan sült a házigazda kedvenc süteménye, a diós ízesítésû rácsos tészta, a spicpungli. A háború megálljt parancsolt az étterem további fejlôdésének. A közeli állomás épülete valódi csatatérré változott. A családfô több rászorulónak is menedéket biztosított a vendéglô pincéjében. Rendszeresen az épület elôtt, a hajdani Horthy Miklós úton hajtották végig a zsidókat. Amikor egy alkalommal Brunovszky József pogácsát, zsömlét és italt vitt nekik, csaknem életével fizetett érte. A háború éveiben a vendéglô népkonyhaként mûködôtt. Budapest ostroma alatt orosz tisztek költöztek a termekbe. Ide telepítették a parancsnokságot. A rendszeresen zajló kihallgatásokhoz a nyelvet jól beszélô Sommer Sándor kályhást vagy feleségét hívták tolmácsnak. 1945-ben a háború még javában tartott, amikor az épületbe már kezdett visszatérni az élet. Az újjáépített alsó házba az Egyesült Izzótól rendelt új söntést a család. A visszatérô vendégeket a jól ismert remek konyha mellett ismét sakk, kártya, biliárd és tekepálya várta. Az újrainduló vendéglô mindennapjainak eseményei ma is Katalin gyermekorának legszebb emlékei közé tartoznak. Az ostrom után egy nap felült a lovaskocsira, s amíg a hajtó bement az áruért, ô a tudatlanok szótlanságával nézte végig, hogyan kötik el a kocsi elôl a család nagyértékû lovait. De szívesen gondol vissza a rengeteg halpucolásra, az ezernyi kerti szék ki-be hordására is, vagy az evôeszközöket fényesítô asszonyra a kert végébôl. Az étterem fôpincérérével, Varga Károllyal nagyon jó barátságban volt. A fôúr – elôdjéhez hasonlóan – tíz éven át a fôépület alagsorában élt, szinte együtt lakva a családdal. A vendéglô neves társaságához számtalan ismert irodalmár, sportoló vagy közéleti személyiség tartozott. Rendszeresen megfordult itt a költô Berda József , a vízipólós Halassy Olivér, az operaénekes Bódy József és Újpest polgármester-helyettese, dr. Gálhidy Béla. Állandó vendég volt az egész újpesti futballcsapat is, az árvaszék ugyanis még 1944-ben kijárta, hogy szegény sorsú sportolók ingyen ebédet kaphassanak a Brunovszkyban. Bár 1947-ben maga Rákosi Mátyás is reprezentatív vacsorákat rendezett a 18 BUDAPEST 2007 július A Brunovszky-vendéglô kerthelyiségeinek egyike az 1920-as években
